Orvosi Hetilap, 1931. augusztus (75. évfolyam, 31-35. szám)
1931-08-01 / 31. szám
794 ORVOSI HETILAP esés már megindult, a homály közepe felritkult; ha már caverna képződött, az nem élesszélű, benne ritkán van nívós folyadék. Hogy mennyire fontos a korai röntgenvizsgálat e nagyon gyakran szétesésre hajló folyamatoknál, talán felesleges hangsúlyoznom, ej Felnőtteknél a hilusban kezdődő folyamat aránylag ritka, de van. A fizikális vizsgálat jó esetben a hilus nagyobb tompulatát fedezheti fel. A röntgenvizsgálat szerepe e folyamatoknál a legfontosabb, de egyben a legnehezebb is. Sehol annyi hibás diagnosis, mint a hilusröntgenleleteknél. A „kissé dúsabb hilusok“, „valamivel nagyobb hilusmirigyek“, stb. röntgenleletből a hilus tbc.-re való minden további nélkül való következtetés teljesen hibás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyrészt normális hilusrajzolat is van s másrészt, hogy igen sok fertőző megbetegedés után megduzzadnak a hilusmirigyek, a hilus röntgenképe tehát dúsabb lesz. A hilus tbc-nél a hilus (kezdődő folyamatnál egyoldalúan) tumorszerűen megnagyobbodott, kifejezetten tömött. A hilusból majdnem mindig néhány, többé-kevésbbé erős köteg húzódik a tüdőmezőbe (arborisatio). Az igazi hilus-tbc. és a hilus-cc. röntgenképének egymástól való elkülönítése igen nehéz, néha nem is lehetséges. Az egyéb klinikai vizsgálati lelet (a beteg kora, aspectusa, elsősorban pedig a köpet lelete) adja meg a differential-diagnosist kétes esetekben. — Hilus tbc-ről szoktunk beszélni akkor is, ha a folyamat a hilus közvetlen közelében helyeződik el. A kisebb-nagyobb, mogyorónyi, kistenyérnyi elmosódott szélű, gomolyos rajzolatú — a centralis pneumonia képéhez hasonló — homályt majdnem mindig erőteljes köteges rajzolat köti össze a megnagyobbodott hítussal. A röntgenkép eléggé egyértelmű, a centrális — nem specificus — pneumoniától azonban egyedül a röntgenkép alapján nem különíthető el. d) A tüdőmező egyéb területein elsőként megjelenő gümőkór felnőttben igen ritka. A középső, illetve alsó lebenyekben talált gümős beszüremkedés rendesen endogen reinfectio, iletve endogen-tovaterjedés következménye. A gondos röntgenvizsgálat sok esetben meg is találja az elsődleges fertőzési hely nyomait egy-egy elmeszesedettnek látszó, vagy zsugorodott góc alakjában. A fizikális, (kopogtatási és hallgatódzási) lelet — hacsak a góc nem nagyon centrális fekvésű — többnyire pozitív. A röntgenkép a centrális pneumonia képével azonos: mogyorónyidiónyi, kistenyérnyi elmosódott szélű, többé-kevésbbé tömött, esetleg inkább köteges jellegű homály, melyből a hitus felé gyakran egy-egy erősebb köteg húzódik. Ha a homály solitaer, a tbc. diagnosisát a centrális pneumoniával szemben a köpet positivitása erősíti meg. 2. Középsúlyos folyamatoknál a diagnosist a fizikális vizsgálat többnyire eldönti. A röntgenvizsgálat feladata, a folyamat kiterjedésének és jellegének megállapítása. A kiterjedésnek meghatározása nem nehéz. Leletünk sémája kb. a következő: a j. v. b. felső v. alsó leb.-nek megfelelő területen, elől az X bordától az Y bordaívig terjedő, kis- v. nagytenyérnyi terjedelmű — esetleg a tüdő felső vagy alsó felére kiterjedő — folyamat. E meghatározás, ha nem is egészen precíz, a gyakorlati követelményeknek megfelelő. Sokkal nehezebb a jelleg meghatározásának megkísérlése, a produktív, fibrosus, cirrhotikus jellegű folyamatoknak az exsudativ jellegűektől való elkülönítése: a qualitativ diagnosis. Tudva azt, hogy a productiv jelleg a röntgenképen határozottabb, élesebb, körülírtabb, egymástól elhatárolt, keményebb, az exsudativ viszont elmosódott, egymással összefolyó, lágy, általában határozatlanabb homály alakjában mutatkozik, a nagy tapasztalattal biró röntgenológus a kétféle folyamatot nagy általánosságban el tudja egymástól választani. A folyamatok azonban tudvalevőleg ritkán egyjellegűek s így a röntgenológus is majdnem mindig túlnyomóan productív, vagy túlnyomóan exsudativ jellegről adhat számot, mindig abban a tudatban, hogy a végső szót a klinikus mondja ki, aki a röntgenlelet mellett az összes többi vizsgálati lelet figyelembevételével dönti el a diagnosist. E középsúlyos folyamatoknál a röntgenfelvételnek még egy nagy jelentősége van: objectív, semmiféle más lelettel értékben össze nem hasonlítható státusképet ad a tüdő állapotáról. E helyzetkép jelentőségére a továbbiakban lesz alkalmam rámutatni. 3. Súlyos folyamatoknál a röntgenvizsgálat a fizikális vizsgálatok által már megállapított folyamat kiterjedését, annak milyenségét, a cavernák jelenlétét, azok helyét, számát, nagyságát állapítja meg. Tudjuk, hogy a fizikális vizsgálat számos esetben ki tudja mutatni az üregeket. Mégis azt látjuk, hogy a leggondosabb kopogtatás és hallgatódzás alól is ki tud bújni, különösen a centrálisan fekvő cavum még akkor is, ha az jelentékeny (diónyi, sőt kisalmányi) nagyságot ér el. Szanatóriumi felvételeknél, a betegek elkülönítésénél, a prognosis felállításánál a caverna kimutatásának nagy jelentősége van. II. A már kórjelzett tüdőfolyamat további sorsának ellenőrzése. A klinikailag és röntgenológiailag diagnostizált tüdőfolyamat további sorsáról, prognosisáról akkor adhatunk véleményt, ha a tüdőbeli állapotot a kezelés folyama alatt időnként ellenőrizzük.Anélkül, hogy a fizikális vizsgálatok jelentőségét ez ellenőrzésnél kisebbíteni akarnám, bátran állíthatom, hogy ez ellenőrzésben a röntgenfelvételeknek szerepe kimagasló. Épp ez ellenőrző röntgenfelvételeknél van szükségünk arra az első státus-képre, melynek ebbeli jelentőségére fentebb már céloztam. A 2—3 hónapos időközben készített felvételeket egymás mellé helyezve, objectív módon ítélhetünk a folyamat változásairól. E series felvételeknek fontosságát a phrysiologusok ma már felismerték, szanatóriumokban az egymás után következő felvételeket a kortörténet legérdekesebb mozzanatainak tekintik. Az összehasonlítás feltétele, hogy a felvételek lehetőleg egyforma technikával (ugyanoly kemény, helyesebben lágy sugarakkal) készíttessenek el. A régi felvételen látható volt gócoknak, beszüremkedéseknek feltisztulása, zsugorodása, esetleg éles kötegek kiválása, vagy a megjelenő meszesedés, mindennél meggyőzőbben szólnak a folyamat jóindulatúsága, a gócok megnagyobbodása, újabbaknak megjelenése, esetleges szétesési jelek viszont annak kedvezőtlen irányban való fejlődése mellett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nálunk — éppen technikai nehézségei miatt — meghonosodni még nem tudó stereoskopikus felvételek különösen szépen mutatják a stereoskopikus képben gomolyos felhők alakjában mutatkozó beszűrődések szerkezetének változásait. A röntegenológushoz számtalanszor intézik azt a kérdést, váljon a röntgenfelvételen látható elváltozások aktív folyamatnak, vagy lefolyt folyamat maradványainak tekinthetők-e. Ha azt a kérdést intézem magamhoz, tudok-e a röntgenkép alapján e kérdésre határozott választ adni, nemmel kell felelnem. S ha mégis válaszolunk az aktivitásra vonatkozó kérdésre, tesszük ezt azért, mert igen nagy filmanyag évek során át való gondos tanulmányozása és a klinikai tünetekkel való összehasonlítása alapján bizonyos különbségeket tudunk meglátni a régi és az új folyamatok okozta árnyékminőségek között. Hangsúlyozom, nagy tapasztalat alapján és csak bizonyos fokig. A friss (aktív) gócok, beszüremkedések árnyékképei finomak, halványak, elmosódott szélűek, gyakran csak leheletszerűek, a szomszédosok egymással összefolyóak, hatá III. A folyamat aktivitásának kérdése. 1931. 31. sz.