Orvosi Hetilap, 1931. szeptember (75. évfolyam, 36-39. szám)
1931-09-05 / 36. szám
75. évfolyam, 36. szám Budapest, 1931 szeptember 5. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLO HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ- VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ - FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HEGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Búd György: Az eklampsia kezeléséről 11 év tapasztalatai alapján. (893 898. oldal.) Petrányi Győző és Dobszay László: Az iskolás gyermekek gümőkóros fertőzöttsége Pécs városában. (898—901. o.) Miklós László: Adatok a corpus luteum hormontermeléséhez. (901 903. oldal.) Kiss Pál: Primaer vulvo-vaginitis diphtheritica kapcsán kifejlődött myodegeneratio cordis. (903 —905. oldal.) Dvorák József: Castratio után támadt essentialis thrombopenia. (906—907. oldal.) Kulitzy Géza: Az u. n. erythrocyta jel a terhesség korai diagnostikájában. (907—908. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (143—146. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. Szülészet és nőgyógyászat. — Szemészet. Gyermekorvostan. — Urológia. (908—911. oldal.) Könyvismertetés. (911—912. oldal.) Zilahy Miklós: A betegélelmezés megszervezése tüdőbeteggyógyintézetekben.(912. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (A borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem II. számú női klinikájának közleménye. (Igazgató: Tóth István dr. egyet. ny. r. tanár.) Az eklampsia kezeléséről 11 év tapasztalatai alapján. Irta: Bod György dr., tanársegéd. Az eklampsia etiologiája ma is ismeretlen és így kóroki kezeléséről tulajdonképen nem lehet szó. A még mindig nagy halálozással járó és kizárólag a terhességgel kapcsolatos megbetegedésben a klinikai észlelések mégis bizonyos mértékben kóroki kezelésre vezettek. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a magzatnak és függelékeinek megszületése után 80—85%-ban az eklampsiás rohamok szűnnek, a beteg meggyógyul. Más szóval az eklampsia okát a magzatban, illetőleg függelékeiben kereshetjük. Miután a szülés befejeztével nem minden eklampsia gyógyul meg, másrészről a gyermekágyban, néha annak későbbi szakában is észlelünk eklampsiás rohamokat, érthető, hogy a legrégibb eljárás a conservativ kezelés volt, amely egyrészt narcoticumok adagolásával iparkodott a rohamok kitörését megakadályozni, másrészt pedig a vese működésének fokozásával (forró pakolások, gyógyszerek, stb.) és a szervezetnek vérlebocsátás útján történő méregtelenítésével igyekezett azt gyógyítani. Az eredmények nem voltak kielégítőek. A conservattiv eljárás helyébe az activ eljárás, a szülés lehető gyors befejezésének gondolata lépett. A terhesség vagy szülés kezdeti szakában alkalmazott tágító eljárások, majd Dürrhsen sectio caesarea vaginalisa a szülés gyors befejezését lehetővé is tették, de az eredmények nem váltották be a reményeket és így érthető, hogy Stroganoff-nak 20 évvel ezelőtt ismertetett jó eredményeket mutató conservativ kezelése ismét e felé fordították a figyelmet, hogy azután lassanként kialakuljon a középúton haladó, az activ és conservativ kezelés előnyeit egyesítő therapia-Az eklampsia kezelésében ma már az ú. n. középvonalú kezelésnek (Engelmann) vannak leginkább hívei. A tisztán conservativ therapia a múlté. Az utóbbi időben a szülésnek lehető korai és gyors befejezése került ismét előtérbe. Stoeckel a szülés azonnali és gyors befejezését éppen olyan fontosnak tartja eklampsia esetében,mint méhenkívüli terhességnél a műtétet és azt mondja, hogy a klinikára szállított eklampsiásnál legkésőbb egy negyedórával a beszállítás után be kell fejezni a szülést, a klinikán észlelt szülésnél pedig az első roham után. Stoeckel álláspontja szerint tehát előtérben áll a szülésnek azonnali és lehető kíméletes befejezése egyéb kezelési eljárásokkal (Stroganoff, vérlebocsátás) kapcsolatban. Különösen a császármetszéssel elérhető jó eredményeket emeli ki és úgy véli, hogy alapjában hibás a császármetszést a régi accouchement force-hoz hasonlítani. A sectio abdominalis initraperitonealis cervicalis könnyű, gyors, biztosan vérzéscsillapító anyára és magzatra egyaránt kevés életveszéllyel járó eljárás. A II. sz. női klinikán immár második évtizede a középvonalú eclampsia therapiát alkalmazzunk. A középvonalú eklampsia therapiának alapja az individualizálás. Tapasztalásunk szerint — bár néha típus nélkül folyhat le a betegség, — gondos észleléssel sikerül az eklampsiában könnyű és súlyos esetet megkülönböztetni; míg a könnyű esetekben a conservativ kezelés volt a vezérelvünk, addig a súlyos vagy súlyosra fordult esetekben a megfelelő aktív beavatkozást választottuk. Azok az ismertető jelek, amelyek a betegség súlyosságára, illetőleg súlyosbbodására mutatnak, különbözőek és megesik, hogy egyik vagy másik tünet lép kifejezettebben előtérbe (rohamok, pulsus, vizelet, stb.) és követel aktív eljárást. A betegek életkora a prognosis szempontjából alig játszik szerepet- Feldolgozott anyagunkban az először és többször szülők halálozása között lényeges eltérés alig van. Ha a betegség alatt észlelt legmagasabb hőmérsékletet tekintjük, azt látjuk, hogy eseteink 50%ában 37° C feletti volt a hőmérsék, továbbá, hogy 38,5° C-on túl már 43% (16,7) halálos kimenetelű esettel volt