Orvosi Hetilap, 1931. december (75. évfolyam, 49-52. szám)

1931-12-05 / 49. szám

75. évfolyam, 49. szám. Budapest, 1931 december 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ - FRITZ ERNŐ TARTALOM: Neuber Ede:­­ Kenézy Gyula (1860—1931.) (1159. oldal.) Angyal Lajos: A katatoniás és postencephalitises mozgási za­varokról. (1160—1164. oldal.) Katz Traian: A residuum nélküli prostatusok veseelégtelen­sége. (1164 1167. oldal.) Szathmáry Zoltán: A Mand­loff-féle terhességi reactio érté­kéről. (1167—1169. oldal.) Lőrincz Ernő: Az egypetéjű ikrek lepényében levő ú. n. har­madik vérkeringés jelentőségéről. (1169—1171. oldal.) Mohos Ernő és Scholtz Andor: Vértejsav vizsgálatok Base­­dow-kórban. (1171—1172. oldal.) Szarka Vilma: Adatok a Raynaud-kór tünettanához. (1172- 1173. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (191—194. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet és nőgyógyászat. Szemészet. — Gyermekorvostan. — Urológia. (1173— 1175. oldal.) Könyvismertetés: (1175—1176. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (1176 1178. oldal.) Huzella Tivadar: Az alsógödi biológiai kutatóállomás. (1178. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hirek: (A borítólap III. és IV. oldalán.) KENÉZY GYULA 1860-1931. Kenézy Gyulával az Alföld szívében hatalmas energia pusztult el; elvesztése mindenütt osztatlan gyászt és bánatot hagyott maga után. Hogy mit vesztett Kenézy Gyulával a Tisza István Tudományegyetem, az alföldi diákság, a magyar kultúra, tudomány és szenvedő emberek, azt csak mi tudhatjuk igazán, akik életét és munkásságát közvetlen közelből szemlélhettük. A Gondviselés arra szemelte ki, hogy az Alföld szívében, Debrecenben a Nagyerdő zúgó lombjai között a Tisza István Tudományegyetemet megalkossa, mely mindenkor büszkén fogja hirdetni nagy és áldozatkész teremtő szellemét. Kenézy Gyula 1885-ben került az Alföldre. Rövid egymásutánban Debrecen tisztiorvosává, majd 1893-ban az új városi közkórház főorvosává, 1896-ban fáradhatatlan tárgyalásainak eredményeképpen létesült bábaképezde igazgató főorvosává nevezik ki, s a magyar kormány őt bízza meg a gyermekmenhely építésének irányításával, s igazgató főorvosi teendőivel. Alkotóerejének zenitjén kapcsolódik be az egyetem felállításának hatalmas eszmekörébe. Debrecen törvényhatósági bizottsága 40 tagból álló bizottságot küld ki élén Kenézy Gyulával a felállítandó egyetem előkészítésére. Ezzel a súlyos munkával másfél év alatt elkészül; hírlapi cikkeket, memorandumokat ír, tájékoztatja az illetékes tényezőket, előadásokat tart, szabad iskolát szervez s ezt mind azért, hogy az Alföld tüneményes álmát, a debreceni tudományegyetemet megvalósíthassa. Tervei valóra is váltak, s 1915 május hó 15-én a kultusminister őt bízza meg az építkezés vezetésével és irányításával. A világháború azonban munkáját megakasztotta. A hazája sorsát megértő Kenézy Gyulával a háború első napjaiban a katonakórházban találkozunk mint ezredorvossal, később mint főtörzsorvossal. De a háború befejezte után ismét alkotó munkájának szenteli magát és mint egyetemi tanár, majd az egyetem Rektora, az orvoskar dékánja, a klinikai bizottság s a Debreceni Orvosegyesület Elnöke szünet­­nélkül az egyetem érdekében dolgozik, szellemi és fizikai erejének minden megfeszítésével. Amikor pedig a a Tisza István Tudományegyetem elkészült s mintaszerűen felépített és berendezett intézetében boldogság lett volna számára a munka, már súlyos alattomos betegség hatalmasodott el rajta. Családjában halál és betegségek kedvét szegték; az utolsó 1­2 esztendőben teljes visszavonultságban már csak emlékeinek élt. A kikerülhetetlen végzet ezt a színmagyar földben termett és utolsó erejéig érte dolgozó nagy férfiút is leterítette. Lehullott róla a földi salak, eltávozott az idők végtelenségébe, ahonnan nagyságának körvonalai mind élesebben bontakoznak ki. Nem halt az meg, ki milliókért élt- e, kit a sors már évek óta a néma hangtalanságra kárhoztatott, most mikor elköltözött az örök csend birodalmába, műveiben messze hangzó szóval beszél a férfias alkotó munka nagyszerűségéről, a magyar tudás, a magyar élet halhatatlanságáról! Sírján lángbetűk hirdetik nekünk, akik őt szerettük, és a jövő generatioknak . Non omnis moriar! Neuber Ede dr.

Next