Orvosi Hetilap, 1931. december (75. évfolyam, 49-52. szám)

1931-12-05 / 49. szám

1931. 49. sz. ORVOSI HETILAP ricarditis. Első menstruatio 15 éves korában, azóta mindig pontosan jelentkezik. Iskoláit kitűnő eredménnyel végezte. Mindig túlérzékeny és könnyen befolyásolható természetű volt, hypochondriás félelmekre hajlott. Négy nappal felvétele előtt hirtelen izgatott lett, rendőröket, detektíveket látott, hangoztatta, hogy családját le akarják tartóztatni. Úgy vette észre, hogy a villamoson figyelik, megjegyzéseket tesznek reá. Felvétel a klinikára 1927. nov. 1-én. Status paesens: astheniás alkatú, gyengén fejlett és táp­lált nőbeteg. Neurológiai, valamint belgyógyászati lelete bi­­cuspidalis insufficientiájától eltekintve negatív. Vér- és vize­letvizsgálat eredménye negatív. A beteg viselkedése zavart, nyugtalan, környezetét félre­ismeri. Állandóan ijesztő tartalmú, tömeges érzékcsalódásai vannak: anyját, testvéreit megölten, kiszúrt szemmel, felda­­raboltan látja, hangosan sikoltozik, haját borzolja, egész testé­ben remeg, összefüggéstelen, rendszerezetlen üldöztetéses és vonatkoztatásos téves eszméket hangoztat. Associatiója szét­­foszló. 1 18 éves klinikai tartózkodása alatt kezdetben a be­tegnél hallucinatorikus, nyugtalan, hangos és autistikus, de­­pressiós szakaszok váltakoztak, később szuporossá, mutacis­­ticussá vált, amely állapotából csak hallucinatioi és raptusai zökkentik ki egy időre. 1928. júliusában a betegnél sajátságos, az izomzat foko­zott tónusos innervatiójától s az egész testben jelentkező durva hullámú tremortól kisért rohamok jelentkeznek: ilyen­kor a beteg összeesik, törzse mérsékelten előrehajlik, szétter­­pesztett lábak, valamint a térd és könyökizületekben jelent­kező kisfokú flexió mellett az egész testben synchron, durva hullámú tremor mutatkozik. Eszméletét nem veszti el. Ro­ham alatt a test összes izmaiban kifejezett hypertonia észlel­hető. Babinski negatív. A roham tartama néhány másodperc­től egy perc. Rohamközti időben a beteg csaknem állandóan mutacisticus, struporos, néha raptusos kitörései vannak. A rohamok változó sűrűségben, de meglehetős gyakran voltak észlelhetők, néha hetenkint 2—3 ízben is megjelentek, máskor több hétre kimaradtak. Az utolsó rohamot 1929. március 17-én észleltük. Március 25-én a betegnél ka­­tatóniás tünetektől kísért nagyfokú nyugtalanság je­­lentkezik, lábait maga alá húzza, miközben kezeiben és jobb lábában tartós, durva hullámú, szabályos tre­mor jelentkezik. Hirtelen sikoltozva kiugrik az ágyából, teljes erejével birkózik, alig lehet visszafektetni, majd a legkülön­bözőbb tónusos rendellenességek figyelhetők meg a betegnél, amelyek még 1,5 mgr.­scopolamin után is 14 órán át észlel­hetők, amíg végre beáll a teljes bódulat, így­ fogait görcsösen összeszorítja annyira, hogy a masseterek kőkemény csomók alakjában tapinthatók, karjai kifeszülnek, az ujjak hyperex­­tensiós helyzetbe kerülnek, nyakizmai erősen összehúzódnak, feje félre csavarodik, stb. Ezen tónusos feszülések állandóan kaleidoskopszerűen változnak, egyik izomcsoportról a má­sikra terjednek, úgy az agonisták, mint az antagonisták maxi­málás feszültségi állapota által vannak feltételezve. Babinski nem észlelhető. A további körlefolyás hallucinatorikus és katatoniás iz­galmi, valamint szuporos, negativistikus állapotok váltako­zását mutatja. Több ízben volt még alkalmunk betegnél az izomzat tónusos innervatiójának legszélsőségesebb ingadozá­sait észlelni (katalepsia-teljes relaxatio), amelyek vagy dif­fuse az egész testben, vagy csak partiálisan, egyes izomcso­portokra korlátozódva jelentek meg. Később a beteg izgalmi állapotai fokozatosan mind ritkábban fordultak elő, rövidebb ideig tartottak s intensitásuk csökkent, a közbeiktatott szu­poros állapotok mindjobban előtérbe nyomultak s 1929. VIII. 9-én hozzátartozói relative nyugodt és csendes állapotban hazavitték. 2. Gl. Klára, 17 éves, izr. hajadon. Legidősebb fivére 10 év előtt klinikánkon állott kezelés alatt schizophrenia diagno­­sissal. Két hónap elteltével gyógyultan távozott, azóta egész­séges, mint kereskedő munkakörét kifogástalanul ellátja. Egyéb családi terheltség a betegnél nem állapítható meg. A beteg születése, fejlődése rendes menetet mutat. Gyermek­kori betegségei nem voltak. Négy elemit és két polgári iskolát végzett, közepes tanuló volt. Első menstruatio 13 éves korá­ban, azóta mindig pontosan jelentkezik. Mindig ideges, ingerlékeny természetű volt, másfél hét előtt tonsillektomia. Egy hét óta állandóan nyugtalan, félelmi érzések kínozzák. Éjszaka különösen izgatott, ágyából kiug­rik, fel-alá szaladgál, a keze ügyébe eső tárgyakat összetöri. Halálsejtelmek gyötrik. Visiái vannak, amelyeknek a tár­gyát azonban nem mondja el. Felvétele a klinikára 1929. január 3-án. Status praesens: Közepesen fejlett, nagymértékben leso­ványodott, astheniás típusú nőbeteg. Neurológiai és belgyó­gyászati lelete negatív. Vizelet és vérvizsgálat eredménye negatív. A beteg viselkedését nagyfokú bizonytalanság és kötött­ség jellemzi. Introvertált, autisticus, mindenkitől visszahúzó­dik, társaival nem érintkezik. Mozgásai, cselekedetei, vala­mint beszéde is megrekedéseket és megszakításokat tüntet­nek fel (logo-ergoschizis-, diabeipsis). A betegnél csaknem tel­jes mutacismus észlelhető, emiatt a részletes psychés status felvétele nem sikerül. II. 10-től IV. 25-ig a beteg állandó szuporos, negativisti­cus, mozdulatlanul, merev arccal fekszik az ágyában, táplál­kozási negativismusa miatt naponta kétszer szondán át mes­terségesen etetjük, amely művelettel szemben semmi ellen­állást nem fejt ki. Erősen nyáladzik, az összegyűlt nyál a szája szélén kicsorog. Kissé csökkent izomtónus mellett a betegnél flexibilitás cerea észlelhető: a passive megadott testhelyzeteket hosszabb időn át megőrzi. Excretumait maga alá bocsájtja. A továbbiakra nézve álljanak itt a kórrajzbeli feljegyzések: IV. 25. reggel felszólításra ágyából kiszállt, megmosa­kodott, szekrényéből ruháit kikereste, felöltözködött, folyé­kony reggelijét elfogyasztotta. Mindezt azonban csak fel­szólításra teljesíti, parancs nélkül teljesen tanácstalan, önálló cselekvésre nem képes. A hozzá intézett szavakat érdeklődő arckifejezéssel hallgatja, de dacára annak, hogy egyebekben minden felszólításnak eleget tesz, nem szólal meg, noha lát­hatóan küzd a válaszadással, az igyekvést elárulják arcvo­násai. IV. 28. összes cselekvéseiből a spontaneitás teljesen hiányzik, azzel szemben teljes parancsautomatismus észlel­hető. A felszólításoknak teljes mértékben eleget tesz, a moz­gások, cselekvések kivitelében azonban esetlen, merev, lassú, gépszerű. Magától táplálkozik, azonban többször előfordul, hogy rágás közben, vagy pl. a táplálékot a szájához közelítve a cselekvés egy phasisában megreked, ezt hosszú időn át fixálja s a cselekvést csak újabb felszólításunkra fejezi be. Egyes megindított cselekvéseket magától nem hagy abba, midőn felszólítjuk, hogy sétáljon, szünet nélkül járjál a fo­lyosón. Testtartása görnyedt, léptei merevek, rugalmasság nélküliek, járás közben a kísérő mozgások hiányoznak. Arca lárvaszerű, mozdulatlan; nyugodtan tűri, hogy a nyál a szá­jából kicsorogjon. Beszélni nem tud, egy hangot sem tud ki­ejteni, azonban a feltett kérdésekre fejbólintással válaszol, de csak miután felszólítottuk, hogy a fejével intsen igent vagy nemet, így megtudjuk tőle, hogy a kérdéseket meg­érti, hogy akar beszélni, de nem tud, hogy mindenkit megis­mer a környezetében, stb. Papírt és ceruzát adunk a kezébe s felszólítjuk, hogy írásban válaszoljon a kérdéseinkre. Írás közben gyakoriak a megrekedések, ilyenkor újabb parancsra a cselekvés ismét megindul. Kérdéseinkre válaszolva leírja a nevét, születési adatait, testvérei nevét és életkorát, kom­plikáltabb feladat megoldására azonban nem képes. I V. 3. Minden látható ok nélkül rosszul lett, pár pillanatra elszédült, majd magához térve beszéde spontán megindult. Kérdéseinkre egy-egy szóval, láthatóan nehézséggel küzdve válaszol. — V. 5. Sokat jelenleg sem beszél a beteg, hangja halk, színtelen, de jól érthető. Viselkedésében bizonyos elfogódottság, fél­­szegség, határozatlanság észlelhető. Kérdéseinkre elmondja, hogy betegsége alatt mindent látott és hallott, ami körülötte történt, minden szót megértett, „csak nem mindig hallgat­tam oda” — mondja. Bármennyire akart beszélni vagy meg­mozdulni, erre nem volt képes, e tekintetben azonban hallu­­cinatiók hatása alatt nem állott. Tudta mindig, amikor az or­vosi visit jött hozzá. Emlékszik arra, hogy a visitelő assi­­stens a karját felemelte és ő nem volt képes letenni, a karja megmaradt a felvett helyzetben mindaddig, amíg az ápolónő nem tette le a takarójára. Tudta, hogy rendszeresen csövez­tük, emiatt nem haragudott, mert erre szüksége volt, hiszen enélkül éhenhalt volna. •­ Beszámol arról, hogy szuporos ál­lapotában gyakran hallucinált. Pl. fejeket látott maga körül, többnyire ismerősökéit, atyjáét, testvéreiét. Visici oly tiszták voltak, hogy arcvonásukat, sőt az arckifejezést is meg tudta különböztetni: „arcuk többnyire merev volt, de máskor nevet­tek rám” — mondja. Néha artikulálatlan, kutyaugatásra em­lékeztető hangokat hallott. Több ízben érzett kellemes ibolya­illatot. Betegnél részletes intelligenciavizsgálatokat végzünk, ismeretköre iskolai végzettségének megfelelő, közmondáso­kat, symbolikus mondásokat helyesen értelmez. V. 22. Remissiója óta állandó súlyemelkedés (2,60 kg). Vidám, euphoriás, teljesen gyógyultnak érzi magát, panasz­­mentes. Beszéde és motilitása semmi gátlást nem mutat, mi­mikája normális. Érzékcsalódások, téves, eszmék jelen álla­potában a leggondosabb utánkérdezéssel sem mutathatók ki. Hozzátartozói hazaviszik. Az első esetnél tehát paranoidos-hallucinatorikus schizophreniához annak már előrehaladott stádiumában sajátságos katatoniás rohamok társultak, amelyek mint 1161

Next