Orvosi Hetilap, 1932. február (76. évfolyam, 5-8. szám)
1932-02-06 / 5. szám
92 ORVOSI HETILAP A diaetás kezelés különféle sémák szerint történik, megemlítjük a Curschman-féle éhezési rendszert, Bálint tryptophan-szegény étrendjét, a régi és kitűnően bevált AZt-féle diaeta mellett. Mai felfogásunk szerint inkább a nitrogén-szegény és szénhydrat-dús étrend a helyes. H. Lange szerint az optimális arány, 1 fehérje: 1.5 zsír, 1 szénhydrát, emellett kevés sót és sok gyümölcsöt, zöld főzeléket adunk. Sokat kísérleteznek a belső milliónt baskus irányba eltoló étrendekkel, melyekről tapasztalataink nincsenek. Fejezzük be a belorvosi kezelési módokat a gyakorlatilag legfontosabbal, a sugaras kezelések tárgyalásával- A röntgentherápiának nincsenek olyan szembetűnő gyors eredményei, mint a jódnak, de nem is olyan veszélyes és visszafelé is ható fegyver, mint az. A röntgenkezelés sokáig tart és nagy türelmet igényel, csakis a hosszabb ideig alkalmazott, kisebb sugárdosisoktól várható eredmény. Az absolut sebészi indicatiót képező, továbbá igen súlyos, nagyon magas a. a.-vel járó toxicus eseteket kivéve, mindig megkísérelendő a röntgenbesugárzás. Az irodalmi adatokat figyelembe véve mondhatjuk, hogy a röntgentherápiának mortalitása nincsen, néhány haláleset, melyet a röntgenkezeléssel kapcsolatban leírtak, nem vezethető a kezelésre vissza. Különösen a középsúlyos esetek alkalmasak röntgenkezelésre. A röntgenkezelés hatásosságát igazolja Holzknecht 1200 esetet felölelő statisztikája. Egy, a röntgentherápiára vonatkozó körkérdés 3125 esetről számol be, ezek közül gyógyult 73%, javult 16%, refrakter 11%, mortalitás nem volt Ami a gyógyulásokat illeti P. Krause szerint az 82%-ban következett be, Möller ,továbbá Don csak 50%-ban észleltek gyógyulást. Gaál a Korányi klinikáról 168 eset közül, 49-nél látott gyógyulást, 105 javulást, 14 esetben a röntgenbesugárzás hatástalan volt. A röntgenkezelésre vonatkozó egyes statisztikákat sajnos még kevésbbé lehet összehasonlítani, mint a sebészekét. A röntgenkezelés indicatiója nagyon tág, minden esetet, melyet nem tudunk, vagy nem akarunk megoperáltatni, kezelhetünk besugárzással vagy összekötjük a röntgentherápiát Umber,Redisch,Herrenheiser, Csépai és mások ajánlatára mikrojódadagolással. Jódkezeléssel a beteget a lehető legjobb állapotba hozzuk és a kezelést röntgenbesugárzásokkal folytatjuk. Csépai a jód röntgentherapia folytatását úgy ajánlja, hogy néhány napi fektetés után 5%-os jódkálium oldatból 3 cseppel kezdő naponkénti 1 cseppel emelkedve 5—10 napig ad jódot pulsuscontroll mellett, ezen jódadagot megtartva kezdődik a besugárzás 2—3 mezőben. A röntgenezés után a jóddal lemegy napi 1 cseppig, azután teljesen elhagyja. Ezen kezelési periódusok kisebb-nagyobb szünetekkel megismétlendők.A röntgenkezelés közvetlen eredménye a tachycardia, az alapanyagcsere csökkenése és hízás, a struma néha megkisebbedik, a toxicus tünetek javulnak, a szemtünetek azonban nem fejlődnek vissza. Ha meggondoljuk, hogy a sebészi kezelés, a jódelőkészítés és az esetek kellő kiválasztása mellett is bizonyos mortalitással jár, mely egyes helyeken már csak 5%, a Mayo klinikán 1%, sőt Lieknél 0, általában véve azonban igen magas, a röntgentherápia veszélye pedig nulla, akkor ma a röntgenbesugárzást kell a vezető belorvosi pajzsmirigy kezelésnek tekinteni. A röntgenkezelés technikájáról csak annyit, hogy a hónapokra elaprózott adagok váltak be legjobban. Ha a hónapokig (6 hónap) tartó besugárzás semmi eredményhez nem vezet, akkor a jódelőkészítéssel összekötött sebészi beavatkozás fontolandó meg. Többen ajánlják a pajzsmirigy és thymustájékának rádium-besugárzását, a sugármennyiség maximálisan 41 HBD lehet, a besugárzás esetenkint változva 24 óráig is eltart. Gudzent kb. 700 esetet kezelt radiummal, eseteit négy csoportba osztja. Struma basedowificata eseteiben 53%-os, igazi Basedownál 64%-os thyreotoxicosisnál 54 %-os gyógyulást állapított meg. Gyógyulás alatt állandó munkaképességet ért el anélkül, hogy a struma, exophtalmus, tachycardia változtak volna- Gudzent nem említi a radium kezelés hátrányait, eseteiben complicatiót nem észlelt. A rádiumkezelésről saját tapasztalataim nincsenek. Foglaljuk össze a Basedowkór és hyperthyreosis belorvosi kezelését,akkor az ismert tüneti és csillapító gyógyszerek mellett igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az igazi Basedowkór psychotherapiájának, a beteg megnyugtatásának, a Lange-féle diaetának. A kezelési módok középpontjában áll a röntgenbesugárzás, vagy a combinált jód-röntgentherápia. A jódadagolás önmagában csakis olyan kísérletnek tekinthető, mely nem való a gyakorló orvos kezébe és mindig a műtét eshetőségével kapcsolandó össze. A jód szuverén alkalmazási területe a műtéti előkészítés. A therápiás eredményeket a toxicus tünetek javulása mutatja, melynek jelei az a. a. és pulzusszám csökkenése, a hízás, a beteg jó közérzés mellett munkaképes lesz, a szemtünetek és struma alig változnak- 1932 5SZ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Budapest Székesfővárosi Szt. László közkórház közleménye. (Igazgató: Furka Sándor dr., egészségügyi főtanácsos.) A dysenteriás vérfehérje fractiokról. írták: Karczag László dr. és Szendey László dr. A fertőző betegségek vérfehérjeképére vonatkozó irodalomból hiányzanak a vérhasfertőzésekre irányuló rendszeres vizsgálatok, amelyek annál inkább érdekelnek bennünket, mert feltételezhető, hogy a fertőzést okozó dysenteria törzsek szerint különbségek mutatkoznak a beteg vérfehérjeképében is. Miután közismert, hogy mily nehéz és hogy gyakran mily eredménytelen a székvizsgálat és serológiai vizsgálat alapján isolálni és identificálni a kórokozókat, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a vérfehérjekép analysise klinikai szempontokból fontosnak tűnt fel előttünk. Starlinger és Winands a legkülönbözőbb pathologiás állapotoknál bizonyos típusosságot találtak a vérfehérjeképben, így pl. az acut és chronikus fertőzéseknél, a keringési elégtelenségeknél és kadexiánál a fibrinogén és globulin megszaporodását, az albumin csökkenését találták ezzel ellentétben, pl. májsejtlaesiónál a fibrinogén és albumin megkeveskedését és a globulin megszaporodását mutatták ki. Miután tehát elsősorban arról volt szó, hogy a typusos dysenteriás vérfehérjeképet megállapítsuk, megelégedtünk a relatív értékek meghatározásával, melyek Rusznyák nephelometriás módszere szerint történtek A normális albumin, globulin és fibrinogén értékek, melyeket az irodalom adatai szerint (Rusznyák, Baráth és Kürthy, Starlinger és Winands, Berger és Untersteiner, Farkas és Sivó (szóbeli közlés) középértékeknek vettünk és nephelometriánk alapjául szolgáltak a következők: albumin 58—80% globulin 20—37% fibrinogen 2—5,5% A beteganyagunkra — kizárólag férfiakra — vonatkozó bacteriológiai és serologiai vizsgálatokat a Johan Béla tanár úr vezetése alatt álló Orsz. Közegészségügyi Intézetben a bacteriológiai osztály vezetője Ráüss Ká