Orvosi Hetilap, 1932. február (76. évfolyam, 5-8. szám)

1932-02-06 / 5. szám

92 ORVOSI HETILAP A diaetás kezelés különféle sémák szerint történik, megemlítjük a Curschman-féle éhezési rendszert, Bálint tryptophan-szegény étrendjét, a régi és kitűnően bevált AZt-féle diaeta mellett. Mai felfogásunk szerint inkább a nitrogén-szegény és szénhydrat-dús étrend a helyes. H. Lange szerint az optimális arány, 1 fehérje: 1.5 zsír, 1­ szénhydrát, emellett kevés sót és sok gyümölcsöt, zöld főzeléket adunk. Sokat kísérleteznek a belső milliónt bask­­­us irányba eltoló étrendekkel, melyekről tapasztalataink nincsenek. Fejezzük be a belorvosi kezelési módokat a gyakorla­tilag legfontosabbal, a sugaras kezelések tárgyalásával- A röntgentherápiának nincsenek olyan szembetűnő gyors eredményei, mint a jódnak, de nem is olyan veszélyes és visszafelé is ható fegyver, mint az. A röntgen­kezelés so­káig tart és nagy türelmet igényel, csakis a hosszabb ideig alkalmazott, kisebb sugárdosisoktól várható ered­mény. Az absolut sebészi indicatiót képező, továbbá igen súlyos, nagyon magas a. a.-vel járó toxicus eseteket ki­véve, mindig megkísérelendő a röntgenbesugárzás. Az iro­dalmi adatokat figyelembe véve mondhatjuk, hogy a röntgentherápiának mortalitása nincsen, néhány halál­eset, melyet a röntgenkezeléssel kapcsolatban leírtak, nem vezethető a kezelésre vissza. Különösen a középsúlyos ese­tek alkalmasak röntgenkezelésre. A röntgenkezelés hatá­sosságát igazolja Holzknecht 1200 esetet felölelő statiszti­kája. Egy, a röntgentherápiára vonatkozó körkérdés 3125 esetről számol be, ezek közül gyógyult 73%, javult 16%, refrakter 11%, mortalitás nem volt­ Ami a gyógyu­lásokat illeti P. Krause szerint az 82%-ban következett be, Möller ,továbbá Don csak 50%-ban észleltek gyógyulást. Gaál a Korányi klinikáról 168 eset közül, 49-nél látott gyó­gyulást, 105 javulást, 14 esetben a röntgenbesugárzás ha­tástalan volt. A röntgenkezelésre vonatkozó egyes statiszti­kákat sajnos még kevésbbé lehet összehasonlítani, mint a sebészekét. A röntgenkezelés indicatiója nagyon tág, min­den esetet, melyet nem tudunk, vagy nem akarunk meg­operáltatni, kezelhetünk besugárzással vagy összekötjük a röntgentherápiát Umber,Redisch,Herrenheiser, Csépai és mások ajánlatára mikrojódadagolással. Jódkezeléssel a beteget a lehető legjobb állapotba hozzuk és a kezelést röntgenbesugárzásokkal folytatjuk. Csépai a jód röntgen­­therapia folytatását úgy ajánlja, hogy néhány napi fek­tetés után 5%-os jódkálium oldatból 3 cseppel kezdő na­ponkénti 1 cseppel emelkedve 5—10 napig ad jódot pulsus­­controll mellett, ezen jódadagot megtartva kezdődik a be­sugárzás 2—3 mezőben. A röntgenezés után a jóddal le­megy napi 1 cseppig, azután teljesen elhagyja. Ezen keze­lési periódusok kisebb-nagyobb szünetekkel megismétlen­­dők.A röntgenkezelés közvetlen eredménye a tachycar­dia, az alapanyagcsere csökkenése és hízás, a struma néha megkisebbedik, a toxicus tünetek javulnak, a szemtünetek azonban nem fejlődnek vissza. Ha meggondoljuk, hogy a sebészi kezelés, a jódelőké­­szítés és az esetek kellő kiválasztása mellett is bizonyos mortalitással jár, mely egyes helyeken már csak 5%, a Mayo klinikán 1%, sőt Lieknél 0, általában véve azonban igen magas, a röntgentherápia veszélye pedig nulla, ak­kor ma a röntgenbesugárzást kell a vezető belorvosi pajzs­­mirigy kezelésnek tekinteni. A röntgenkezelés technikájá­ról csak annyit, hogy a hónapokra elaprózott adagok vál­tak be legjobban. Ha a hónapokig (6 hónap) tartó be­sugárzás semmi eredményhez nem vezet, akkor a jódelő­­készítéssel összekötött sebészi beavatkozás fontolandó meg. Többen ajánlják a pajzsmirigy és thymustájékának rádium-besugárzását, a sugármennyiség maximálisan 41 HBD lehet, a besugárzás esetenkint változva 24 óráig is eltart. Gudzent kb. 700 esetet kezelt radiummal, eseteit négy csoportba osztja. Struma basedowificata eseteiben 53%-os, igazi Basedownál 64%-os thyreotoxicosisnál 54 %-os gyógyulást állapított meg. Gyógyulás alatt állandó munkaképességet ért el anélkül, hogy a struma, exophtal­­mus, tachycardia változtak volna- Gudzent nem említi a radium kezelés hátrányait, eseteiben complicatiót nem észlelt. A rádiumkezelésről saját tapasztalataim nincsenek. Foglaljuk össze a Basedowkór és hyperthyreosis bel­orvosi kezelését,akkor az ismert tüneti és csillapító gyógy­szerek mellett igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az igazi Basedowkór psychotherapiájának, a beteg meg­nyugtatásának, a Lange-féle diaetának. A kezelési módok középpontjában áll a röntgenbesugárzás, vagy a combinált jód-röntgentherápia. A jódadagolás önmagában csakis olyan kísérletnek tekinthető, mely nem való a gyakorló orvos kezébe és mindig a műtét eshetőségével kapcso­landó össze. A jód szuverén alkalmazási területe a műtéti előkészítés. A therápiás eredményeket a toxicus tünetek javulása mutatja, melynek jelei az a. a. és pulzusszám csökkenése, a hízás, a beteg jó közérzés mellett munka­képes lesz, a szemtünetek és struma alig változnak- 1932 5SZ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Budapest Székesfővárosi Szt. László közkórház közleménye. (Igazgató: Furka Sándor dr., egészségügyi főtanácsos.) A dysenteriás vérfehérje fractiokról. írták: Karczag László dr. és Szendey László dr. A fertőző betegségek vérfehérjeképére vonatkozó iro­dalomból hiányzanak a vérhasfertőzésekre irányuló rend­szeres vizsgálatok, amelyek annál inkább érdekelnek ben­nünket, mert feltételezhető, hogy a fertőzést okozó dysen­teria törzsek szerint különbségek mutatkoznak a beteg vérfehérjeképében is. Miután közismert, hogy mily nehéz és hogy gyakran mily eredménytelen a székvizsgálat és serológiai vizsgálat alapján isolálni és identificálni a kór­okozókat, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a vér­­fehérjekép analysise klinikai szempontokból fontosnak tűnt fel előttünk. Starlinger és Winands a legkülönbözőbb pathologiás állapotoknál bizonyos típusosságot találtak a vérfehérje­­képben, így pl. az acut és chronikus fertőzéseknél, a ke­ringési elégtelenségeknél és kadexiánál a fibrinogén és globulin megszaporodását, az albumin csökkenését talál­ták ezzel ellentétben, pl. májsejtlaesiónál a fibrinogén és albumin megkeveskedését és a globulin megszaporodását mutatták ki. Miután tehát elsősorban arról volt szó, hogy a typu­­sos dysenteriás vérfehérjeképet megállapítsuk, megelé­gedtünk a relatív értékek meghatározásával, melyek Rusznyák nephelometriás módszere szerint történtek­ A normális albumin, globulin és fibrinogén értékek, me­lyeket az irodalom adatai szerint (Rusznyák, Baráth és Kürthy, Starlinger és Winands, Berger és Untersteiner, Farkas és Sivó (szóbeli közlés) középértékeknek vettünk és nephelometriánk alapjául szolgáltak a következők: albumin 58—80% globulin 20—37% fibrinogen 2—5,5% A beteganyagunkra — kizárólag férfiakra — vonat­kozó bacteriológiai és serologiai vizsgálatokat a Johan Béla tanár úr vezetése alatt álló Orsz. Közegészségügyi Intézetben a bacteriológiai osztály vezetője Ráüss Ká­

Next