Orvosi Hetilap, 1932. október (76. évfolyam, 39-43. szám)

1932-10-01 / 39. szám

76. évfolyam, 39. szám, Budapest, 1932 október 1. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Sebestyén Gyula: Az extrapleuralis apicolysis a pneumo­thorax kezelésnek szolgálatában. (874—876. oldal.) Kiss Pál: Vérzések a diphtheria kapcsán. (876—880. oldal.) Keller Kálmán: Helyi és általános hőhatás a veseműködés szempontjából. (880—883. oldal.) Török Sándor: Kísérleti vizsgálatok az enterogen colipgelitis keletkezésének útjáról. (883—885. oldal.) Pollák János: Két gyógyult méhrepedés. (885—887. oldal.) Ik­epuska István: A sziklacsont lövési sérülése. (887— 889. oldal.) Kassay Dezső: Új műszer tonsillektomiához. (889—891. oldal.) Székely Ferenc: Kalmopyrin a gyermekgyógyászati haszná­latban. (891—893. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Lapszemle: Belorvosiam. — Sebészet. — Szülészet. — Szemé­szet. (893—894. oldal és a borítólap III. oldalán.) Peschky László: A Karyon megbízhatóságáról. (a borítólap . III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A pestújhelyi „dr. Vass József Munkáskórház” tüdősebészeti osztályának közleménye. Az extrapleuralis apicolysis a pneumothorax kezelésnek szolgálatában. Irta: Sebestyén Gyula dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. A pneumothorax-kezelés közismert hátránya, hogy pleuralis összenövések jelenlétében nem eredményez a célnak megfelelő collapsust. Mivel az összenövések leg­gyakrabban, a legrégebben a legsúlyosabban megbetege­dett tüdőrészlet körül fordulnak elő, érthető, hogy a col­lapsus legtöbbször a csúcs és a felsőlebenyt illetőleg tö­kéletlen. Ily esetekben rendesen azt látjuk, hogy a tüdő mindenütt collabált, csak éppen a beteg területen nem s így az egyébként jó ptk., a kritikus helyen nem érvé­nyesítheti hatását. Mivel a klinikai eredmények a ptk. tökéletességétől függnek, nagyon természetes, hogy ily esetekben a kezelés nem nyújthatja azt az eredményt, amelyet a tökéletes pth.-tól várhatunk. Ha a collapsus­­therapia mai álláspontját elfogadjuk, akkor ily esetekben a pth. kezelés beszüntetendő s adott esetben vagy extrapleuralis paraffin plombage, vagy thorakoplastika végzendő. Ma, amidőn Tuffier óta az extrapleuralis api­colysis fogalma ismeretes s amióta ezen eljárás a tüdő­­gümőkór sebészetében ismert fogalom, ezen eljárást, né­mi módosítással a pneumothorax­­ pth. kibővítésére is felhasználhatjuk és így a pth.-kezelés szolgálatába ál­líthatjuk. Ezen módosított eljárás két főrészből áll: 1. extra­pleuralis apicolysis, 2. pleurotomia. Paravertebralis be­hatolással, szükség szerint, a 3. vagy 4. bordából 6—7 cm-nyi darabot resekálunk, kipraeperáljuk a pleura cos­­talist és ujjunk segítségével tompán előrehaladva, a le­tapadt tüdőcsúcsot extrapleurálisan oldjuk. A csúcs levá­lasztásának oly terjedelmesen kell történnie, amilyen ki­terjedésű az összenövés és amíg ujjunkkal az ép pleurát, vagyis a pth. határát el nem értük. Ezen körülményt a feszes pleurán a pth. által adott dobos színezetű hangon könnyen észrevehetjük. Vigyáznunk kell arra, hogy a csúcs kiszabadításánál a pth. üregét meg ne nyissuk, mert ezen körülmény a műtét további menetét megnehe­zíti. A műtét első szakasza tehát, az extrapleuralis aph­­olysis elvégzésével befejezést nyer. A műtét eddigi me­nete teljesen egyezik a Sauerbruch által előírt techniká­val, amelynek segítségével az extrapleuralis paraffin plombaget szoktuk végezni. Mielőtt a műtét második sza­kaszához kezdenénk, igen ajánlatos az extrapleuralis üre­get stryphnon gase-val tamponálni, hogy a vérzést tel­jesen megszüntessük. A vérzés teljes csillapodása után térhetünk át a műtét második szakaszára, amely pleuro­tomia útján, a pth.-ür megnyitásából áll. Arra alkalmas eszközök segítségével, a pleura costalist a pth. határán két csípő között megnyitjuk s egy hosszú térdolló segít­ségével az összenövések határán azt körkörösen átvág­juk. Ha ezen műveletet sikeresen végezzük el, a csúcs az összenövésekkel együtt a mellkas üregébe süllyed és a collapsus bekövetkezik. Ily módon tehát az incomplet pth., extra- és intrapleuralis pth. combinatiójával com­­pletté tehető. A műtét elvégzése könnyűnek nem mond­ható. Homlokreflector használata szükséges és a kis be­hatolási nyíláson keresztül, a pleurotomia elvégzéséhez különleges műszertárra van szükségünk. 1. 20 cm hosszú élére hajlított térdolló, 2. conchotom-szerű eszköz a pleu­ra megfogására, 3. hosszú, hajlított végű horgascsípő és 4. tenotom-szerű finom, hajlított kés, a pleurotomia elvég­zésére. Igen nagy gondot kell fordítani a seb exact zárá­sára. Az ily betegek általában sokat köhögnek s a rosz­­szul zárt mellkasi seben keresztül a pth.-ot kiszoríthat­ják. Nagyfokú bőralatti emphysema keletkezhet, a mell­­üri levegő megfogy, mely körülmény a tüdő kitágulá­sához és az összenövések újbóli keletkezéséhez vezet. Ép­pen ezért ajánlatos már a behatolást úgy végezni, hogy

Next