Orvosi Hetilap, 1933. március (77. évfolyam, 9-12. szám)
1933-03-04 / 9. szám
77. évfolyam 9. szám Budapest, 1933. március 4. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR__________________________________________SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Ádám Lajos: A bárzsing tágulatairól és gardélyairól. (171— 176. oldal.) Udvarhelyi Károly: Az idült középfülgenyedés és gyógykezelése. (176—179. oldal.) Lőrincz Ferenc: A Magyarországon emberben előforduló bélbeli protozoonokról. (180—183. oldal.) Petrányi Győző: Az amidopyrintálló láz klinikai jelentősége a csecsemő és kisgyermek betegségeiben. (183—185. o.) Schranz Dénes: Lúgmérgezés esetében észlelt szokatlan boncolási lelet. (185—186. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Lapszemle. — Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (186—100 oldal.) Sz.: Távozó és új elnökök az Országos Közegészségi Tanácsban. (190. oldal és a borítólap III. oldalán.) Rejtő Sándor: Megjegyzések Treer József dr. ,,Az arcüreg űrtartalma és kiürülése élettani és kórtani szempontból” című cikkére, (a borítólap III. oldalán.) Orvoshumor, (a borítólap III. és IV. oldalán.) Vegyes hírek, (a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A bárzsing tágulatairól és gardélyairól.* Irta: Ádám Lajos egyetemi ny. r. tanár. Ez alkalommal nem érintem a szűkületek felett keletkezett nyelőcsőtágulatokat és előadásomban csak e tartósan fennmaradó cardiospasmussal társuló anatómiai szűkület nélkül fennálló nyelőcső tágulásokkal foglalkozom. 2 év előtt keresett fel először egy 48 éves férfi beteg, kinek egy év óta mindinkább fokozódó nyelési nehézségei voltak s akinek esetében sondával a cardián áthaladni nem tudtam, az oesophagoskopia és röntgenvizsgálat csak nyelőcsőtágulatot mutatott (1. ábra), a múlt év októberében pedig 2 év óta fennálló hasonló panaszokkal egy 25 éves férfi került a VIL számú sebészeti klinikára, szintén oly rossz, kiéhezett állapotban, hogy a tápláltatásuk végett sürgősen gastrostomiát végeztünk náluk s dacáraennek az utóbbi beteg 1 napon belül meghalt. A sectio alkalmával az összes szervek atrophiáján kívül nem találtak egyebet, mint cardiospasmus által okozott bárzsing-tágulatot. A másik beteg gastrostomiás nyíláson táplálkozik. Meg vagyok győződve, hogy ha valamivel jobb erőbeli állapotba is kerültek volna hozzánk, ez utóbbit is meg lehetettvolna menteni és a másiknak sem kellene gastrostomiával élni. Ez indított arra, hogy a bárzsing tágulatban és bárzsing gordélyban szenvedő észlelt eseteimet összegyűjtsem. Az 1929-iki berlini sebész congressuson Albert Fromme azzal kezdte előadását, hogy a cardiospasmus nem ritka betegség, mert Hacker és Lotherssen már 1926-ban 600 esetet gyűjtöttek össze és Stark már 1924-ben megírta, hogy a cardiospasmus élesen körülírt betegség, melynek tünetei ismertek, mégis a betegek hosszú évekig vándorolnak egyik orvostól a másikhoz, míg a beteg egész szervezetét súlyosan bántalmazó, kínzó betegséget felismerik. Okát abban látja, hogy a gyakorlóorvosok nem ismerik fel a bajt. Meg vagyok győződve, hogy ha nálunk is reá irányul a figyelem, úgy járunk mint Fromme, kit 1921—1924. évek között csak két beteg keresett fel műtét végett, ezen esetek közlése után 1924—1929-ig már 11-et operált. Ha a nyelőcső tágulása bizonyos nagyságot elér, súlyos veszélyt rejt a betegre nézve, — még azok is, kik a gardélyukkal huzamosabb ideig életben maradnak, nyomorúságos életet folytatnak. Az irodalomban vagy 20 eset ismeretes, kik bárzsing tágulat, vagy bárzsing gordély miatt a szó szoros értelmében éhen haltak, sokan pedig a bárzsing fekélyesedése, retropharyngealis, perioesophagealis kötőszöveti gyulladás, vagy félrenyelés folytán keletkezett tüdőgyulladás, tüdőtályog miatt pusztultak el,vagy akiknek nyelőcsövén levő fekély, vagy szűkület helyén rák lépett fel. Míg Hacker és Lotherssen 280 műtéti esetről számoltak be, nálunk csak Bársony és Campian írtak a nyelőcső gurdélyairól, illetőleg a cardiospasmusról . Lobmayer, Bakay, Winternitz mutattak be 1-1, illetőleg 2 igen érdekes esetet az Orvosegyesületben, pedig meg vagyok győződve, hogy nálunk is számosan vannak, kik nyelőcső tágulásban, vagy nyelőcső gurdélyban szenvednek. Tudjuk, hogy a bárzsing sebészete még sok kívánni valót hagy maga után s ez érthető, mert a bárzsing nagyon rejtett, nehezen hozzáférhető helyen fekszik, közelében életfontos szervek vannak, oly idegek futnak rajta, melyekből kiinduló reflexek halálosak lehetnek, a fala szakadékony, nincs serosával fedve, csak helyenként mellül, miért is sebei nem tapadnak jól, környezetének fertőzése pedig többnyire halálosan végződik. Ismeretes az is, hogy a nyelőcsőnek körkörös és hosszanti izomrostjai vannak, melyek egy része akaratlagos, nagyrésze nem akaratlagos összehúzódó izomzat. A nyelőcső működése a vagus, glossopharyngeus, a Sympathikus idegrendszer és a cardia autonóm idegdúcainak befolyása alatt áll, úgy látszik ezek zavara nyelőcső táguláshoz vezethet. A nyelőcső tágulások magyarázatára számos elmélet van, melyek áttanulmányozása után azt mondhatom, hogy ezek nagyjában három csoportra oszthatók: az egyik elmélet ideghüdés és izom aromás alapon magyarázza a nyelőcső tágulásokat, a másik mechanikus akadályt és következményesen a felette levő rész tágulatát tételezi fel, egy részében *) A m. kir. Orvosegyesületben 1933. I. 20-án tartott előadás.