Orvosi Hetilap, 1933. május (77. évfolyam, 18-21. szám)

1933-05-06 / 18. szám

77. évfolyam, 18. szám Budapest, 1933. május 6. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL, GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Issekutz Béla: A sympathicus és parasympathicus. (369— 373. oldal.) Neuber Ede: A debreceni I. oszt. elemi iskolás tanulók át­vizsgálása egészségügyi szempontból az 1931—32. tan­évben. (373—378. oldal.) Konrád Jenő: A hasűri műtétekben használt törlőknek a hasban visszamaradását meggátló eljárás. (378—380. oldal.) Lusztig Józsa és Straub János: A jódozott tojás hatásáról. (380—382. oldal.) Ács Miklós: Súlyos coitus sérülés (382—383. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69—72. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyer­mekgyógyászat. — Szemészet. — Fülgyógyászat. Bőrgyógyászat. (383—385. oldal.) Könyvismertetés: (385. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (386—388 oldal.) Téglássy Béla: Népegészségügyünk reformtervezete. (388— 390. oldal.) Az Országos Balneologiai Egyesület április 29-i közgyűlése. (390. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A sympathieus és parasympathicus.* Irta: Issekutz Béla dr., egyet. ny. ,r. tanár. Midőn tavalyelőtt Kiss Ferenc beszámolt a gerinces állatok vagusára vonatkozó összehasonlító anatómiai vizs­gálatairól, melyekből kiderült, hogy sok állatban a va­gus már a gyomron végződik, a többiekben pedig csak egy kis ág halad azon túl és ezért kétségbe vonta a para­sympathicus idegrendszer létezését: úgy éreztük, hogy alapjaiban rendül meg a physiologiának és pharmako­­logiának egyik legszebb épülete, melyre mindig büszkén és a teljes biztonság érzetével tekintettünk, mert hiszen olyan építőmesterei voltak, mint Gaskell, Langley, a szá­zad­forduló legkiválóbb, legmegbízhatóbb tudósai. Azóta Kiss és tanítványai — Gellért A., Botár Gy., Bacsich P., Boross A. — minden elismerést megérdemlő szorgalommal és éleslátással kiterjesztették vizsgálatai­kat a vegetatív idegrendszer csaknem egész területére s ezek eredményeiről összefoglalólag a most megjelent vas­kos kötetükben számolnak be. Úgy érzem, hogy ezzel el­érkezett annak az ideje, hogy az új eredmények fényénél vizsgáljuk végig a régi épületet, hol repedeztek meg a falak, hol kell a régi oszlopokat újakkal kicserélni. Vagy talán az egész épületet le kell bontani s új alapokra újat építeni ? Langley szerint az akaratunktól függetlenül működő, a szervezetünk vegetatív működését kormányzó idegrend­szer két egymással antagonista részből áll, ú. n. sympa­­thicus és parasympathicus rendszerből. Az előbbi a ge­rincagy háti és ágyéki részéből ered, az utóbbi részben a közép- és nyúk­agyból — cranial-bulbaris rész —, rész­ben pedig a gerincagy sacralis részéből. Mindkét idegrendszernek közösen jellemző tulajdon­sága az, hogy a neuronok az eredéstől nem haladnak egyenesen a beidegzett szervbe, hanem útközben valame­lyik dúcsejtben megszakadnak. Ebben a synapsisban vég­ződik a központtól jövő praeganglionaris rost s ebből erednek jóval nagyobb számban a postganglionaris ros­tok. Az előbbiek vékony velőhüvellyel borítottak, az utób­biak rendszerint, de nem mindig, velőhüvely nélküliek. A dúcsejtek soksarkúak és arról ismerhetők fel, hogy a Kiss-féle elnyújtott osmiumos kezeléssel sötétre festőd­nek. A sympathicus praeganglionaris rostok rendszerint rövidek: a truncus sympathicusban, vagy a ganglion para­­vertebraleban van a synapsis, ahonnan a postgangliona­ris rost ered. A sympathicus rendszerint számos anasto­­mosissal, sűrű hálózatot, plexust alkot, úgyhogy Stöhr jun. az egész sympathicus rendszert egy óriási nagy szerteágazó syneytiumnak fogja fel, melynek végső ágai nyúlnak a munkakészülékhez, az izomhoz, mirigyhez. A craniobulbaris eredesű parasympathicus idegek plexus­­képzés és megszakítás nélkül, egyenesen haladnak a be­idegzett szervhez és csak ennek közelében, vagy éppen a falában levő dúcsejtben van a synapsisuk. Kiss újabb vizs­gálatai szerint azonban ez nem áll teljesen a vagusra, amelynek praeganglionaris rostjai részben már a ganglion nodosumban és jugulareban végződnek. Az autonóm működésű szervek falában található a vegetatív idegrendszer harmadik része, úgynevezett intramuralis vagy enteric system, milyen pl. a plexus Auerbachi. Ennek viszonya a parasympathicus ideghez nincs tisztázva; ez a rendszer nem tekinthető egyszerűen a parasympathicushoz tartozó dúcsejtnek és postganglio­naris rostnak. Nemcsak ezek az eredésben és lefutásban észlelhető alaki különbségek indokolják a vegetatív idegeknek két rendszerbe történő osztását, hanem elsősorban a műkö­désükben nyilvánuló antagonismus. Ez vagy abban nyi­latkozik meg, hogy ugyanazon munkakészülék működését az egyik fokozza s a másik gátolja, vagy pedig két egy­mással ellentétes működésű munkakészülékre hat a két ideg. A legtöbb vegetatív szervnek ilyen kettős egymás­sal antagonista beidegzése van, de nem mindegyiknek, így pl. a szemben csak az iris beidegzése biztosan kettős, musculus ciliarisnak valószínűleg csak parasympathicus, az orbita simaizmainak csak sympathicus idege van. A bőr­nek, a legtöbb véredénynek, a haráncsíkolt izmoknak stb. *) Ferenc József Tud.­ Egyetem Barátai Egyesületének Orvosi Szakosztályán 1933. február 9-én tartott előadás.

Next