Orvosi Hetilap, 1933. július (77. évfolyam, 26-30. szám)
1933-07-01 / 26. szám
77. évfolyam, 26. szám. Budapest, 1933. július 1. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Bausweiler János: A korai lepényleválással kapcsolatos vesebajok. (553—557. oldal.) Takács László: Az epehólyag mozgásairól. (557—560. oldal.) Steiger-Ivatal Dezső: A tej és tojás szerepe csecsemők és kisgyermekek ekzémáiban. (560—562. oldal.) Szeld Endre: A vérplasma alkali tartalékának meghatározása sebészi megbetegedésekben. (562—564. oldal.) Bodrogi György: Adatok az enterobiasis (oxyuriasis) diagnosisához. (564—566. oldal.) Petrovich Ferenc: A sevenalibról. (566. oldal.) Bősze Lajos: Eklampsia larvata. (567. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (101—104. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Urológia. — Szemészet. — Bőrgyógyászat.— Érzéstelenítés. (568—570. oldal.) Könyvismertetés. (570. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (570—574. oldal.) Téglássy Béla: Válasz a „Népegészségügyünk reformtervezete” című cikkemre tett megjegyzésekre. (574—576. o.) Csilléry András: Nyilatkozat. (576. oldal és a borítólap III. oldalán.) Frey András: Nyelvművelés. (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tud.Egyetem II. női klinikájának közleménye. (igazgató: Tóth István ny. r. tanár.) A korai lepényleválással kapcsolatos vesebajok. Irta -.Batisweiler János dr. klinikai adjunktus. A terhességi vesére vonatkozó felfogások az utóbbi években sokszoros változáson mentek át. Míg régebben az a felfogás uralkodott, hogy az eklampsia oka veseelváltozásokban keresendő és hogy az eklampsia nem egyéb, mint a vese megbetegedése közben keletkező uraemia, addig mai tudásunk szerint az ártalom, illetőleg az elváltozás úgy jön létre, hogy a vese, mint külöleges kiválasztó szerv, működése közben megbetegszik. A hypothetikus terhességi méreg különleges viszonyok között képződik és különböző terhességi toxikosisokat okoz, a vesén történő kiválasztása közben pedig megbetegíti a vese szövetét (Fahr). E felfogással ellentétben azonban elképzelhető az is, hogy a terhesség alatt képződő méreganyag már meglevő régi, vagy a terhesség folyamán keletkező új vesebaj következtében visszatartatik a szervezetben és felgyűlvén a vérben, mérgezéses tüneteket, adott esetben érgörcsöket okoz az agyban, a vesében, vagy egyéb szervekben. A hypothetikus terhességi toxin termelődése lehet lassú és hosszadalmas, máskor azt kell feltételeznünk, hogy a toxin hirtelen képződik vagy jut be az anyai szervezetbe és váratlanul, átmeneti betegségek, prodromális tünetek nélkül súlyos elváltozásokat okoz. A méreg termelődésnek és kiválasztásnak különböző fokai determinálják tehát a terhességi toxikosisok változatos kórképeit, melyek az emberi testnek csaknem minden szervében és szövetében okozhatnak elváltozásokat. Ilyen körülmények között érthető a klinikai empíriának ama törekvése, amivel igyekezett a klinikai jelenségek tömegéből olyan közösen előforduló tüneteket kiemelni, amelyek csakis bizonyos terhességi megbetegedésekre jellemzők, mert így az elkülönítés lényegesen könnyebbé válik. Ilyen tünet pl. eklampsiában a görcsroham, a convulsio és ilyen közös tünetnek kell tartanunk a terhességi megbetegedések egy másik csoportjában az ú. n. accidentalis vérzésekkor előforduló közös jelenséget, az idő előtti vagy korai lepényleválást. Bár e két tünet, a convulsio és a korai lepényleválás elég gyakran együttesen lép fel, mégis klinikai szempontból jogosult a két kórkép elválasztása, annyival is inkább, mivel a korai lepényleválás klinikai tünetei általában különlegesek és könnyen felismerhetők. Minthogy pedig újabb általános felfogás szerint az eklampsiához hasonlóan terhességi toxinok okozzák, melyek a vese működésében és szövetében különleges elváltozásokat idézhetnek elő, indokoltnak látszik ilynemű vonatkozásaikkal behatóbban foglalkozni. Fejtegetéseim alapját tehát az a kérdés képezi, milyen veseelváltozások jönnek létre korai lepényleválással kapcsolatban? Van-e szabályszerűség a veseelváltozások minőségében és fokában? Milyen jelentőségük van a kimutatható veseelváltozásoknak a korai lepényleválás pathogenesisében, lefolyásában, prognosisában és végül milyen gyakorlati therápiás következtetések vonhatók le belőlük? A közvetlen indítékot vizsgálataimhoz az a körülmény szolgáltatta, hogy az utóbbi években kétszer láttunk korai lepényleválással kapcsolatban anuriát, mely leküzdhetetlennek bizonyult. Épen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a kutatás figyelmét erre felhívjuk, annyival is inkább, mert még a nevesebb szülészeti kézi- és tankönyvek (Halban—Seitz, Döderlein, Stoeckel, Jaschke—Pankow, Zangemeister, Williams, De Lee, Brindeau stb.) sem tartalmaznak erre vonatkozó utalást s az irodalmi közlemények sem méltatják elég figyelemre. Csupán egyetlen amerikai közlemény, Kellogg és munkatársai tollából, foglalkozott e kérdéssel behatóan. Ők olyan therápiás eljárást ajánlanak, ami megérdemli, hogy a figyelemreátereltessék, mert életveszélyes szövődmény elhárításáról van szó, amivel szemben eddig tehetetlenek voltunk.