Orvosi Hetilap, 1933. augusztus (77. évfolyam, 31-34. szám)
1933-08-05 / 31. szám
77. évfolyam, 31. szám Budapest, 1933. augusztus 5. ORVOSI HETIL Szerkesztőbizottság: ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIV. POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL, GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN TARTALOM: vitéz Szecsődy Imre: Therapiás kísérletek vérátömlesztéssel paralysis progressivában szenvedő betegeken. (673—676. -3. oldal.) Csillag Sándor: Adatok a laryngitis hypoglottica kóroktanához. (676—680. oldal.) Rejtő Kálmán és Gözsy Béla: Spirochaeta pallidával fertőzött nyulak colloidfehérjéinek változása az incubatiós idő alatt. (680—681. oldal.) Rötth András: A szemhéjszéli verruca jelentősége bizonyos kötőhártya és szaruhártyagyulladások aetiologiájában. (681—683. oldal.) Somogyi István és Angyal Lajos: Vércsoportconstellatio és malariakezelés. (683—685. oldal.) Gál Félix: Jóindulatú méhvérzések radiumkezelése. (685— 687. oldal.) Somogyi László: Adatok a herpes zoster otolaryngologiai kórképéhez. (687—689. oldal.) Szendey Ferenc: A vena lienalis szűkülete. (689—691. oldal.) Flesch Armin: Adatok a luminalreactio kérdéséhez. (691— 692. oldal.) Czoniczer Gábor: Eljárás a vizelet fehérjetartalmának quantitativ meghatározására. (692—603. oldal.) Muszkalay Lajos: Módosított CO-s Jores színes conserváló eljárás. (693—694. oldal.) Schranz Dénes: Tévedésre alkalmat szolgáltató adatok ismeretlen anyaggal történt mérgezés esetében. (694. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (121—124. oldal.) Lapszemle és könyvismertetés: (695—696. és a borító III. o.) Vegyes hirek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Budapest-Angyalföldi m. kir. állami elne- és ideggyógyintézet közleménye (igazgató-főorvos: Zsakó István). Therápiás kísérletek vérátömlesztéssel paralysis progressivában szenvedő betegeken.* Irta: vitéz Szecsődy Imre dr. A lázas, általában somatikus megbetegedések után rövidebb-hosszabb ideig tartó delirium és heveny zavartságon kívül elsősorban a paralysis progressiva az a betegség melyben szembetűnik az, hogy nemcsak a lélek, hanem a test is beteg. A test betegség jelei a baj tüneteiben is megnyilvánulnak, bénulásos jelenségek észlelhetők, de különösen szembetűnik egyes formákban hogy a testi conditio erősen csökken, a vegetatív functiók nagy mértékben szenvednek épségükben. Reichard volt az első, ki erre az utóbbi körülményre felhívta a figyelmet és azóta vele együtt számosan fáradoztak azon, hogy ennek a gyors leromlásnak anatómiai és biológiai magyarázatát megtalálják. Specht vizsgálataival a középagy fontosságát mutatta ki, Hechst ugyancsak a hypothalamusnak, a nucleus supraopticusban és paraventricularisban talált elváltozásoknak tulajdonít nagy jelentőséget és a marasmus okát ezeknek az agyrészleteknek megbetegedésében látja és azt állítja, hogy a paralytikusok nagy része az életre fontos hypothalamikus regio degeneratiója következtében megy tönkre.. Az a kérdés hogy elsődlegesen lép fel-e és váltja ki a marasmust, vagy pedig a más betegekben nem tapasztalt — „különös“ — senyvedés idéz-e elő az agyban ilyen elváltozásokat, még tisztázva nincsen. Reichardt, Wuth és mások annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy a gyors leromlás tulajdonképen egy speciális anyagcserezavar következménye, melyben az oxydatio és assimilatio majdnem teljesen lehetetlenné válik és elsősorban a fehérjeháztartás egyensúlya bomlik fel. Reichardt azt tartja, hogy az agy syphilitikus megbetegedése idézi elő az anyagcsere zavarát, viszont Kraepelin a syphilis okozta anyagcserezavar toxikus hatásában látja okát az előbb leírt paralytikus agyvelő-elváltozásoknak. A betegek testsúlya gyakran tetemesen hanyatlik, dacára a jó táplálkozásnak, néha valóságos falánkságnak, olyannyira, hogy a bőr alatti kötőszövet valósággal eltűnik. A testi hanyatlás végső állapotában a betegek csak reflexszerű mozgásokat végeznek és Bostroem szavai szerint productív életműködésük jóformán csak hajuk és körmük növekedésében nyilvánul meg. Testükön nagy, septikus decubitalis fekélyek keletkeznek, a legkisebb érintéstől haematomák képződnek, szívműködésük fokozatosan gyengül és ilyen állapotban rövidesen bekövetkezik Kraepelin szerint az esetek 32%-ában az ú. nagyeredetű halál. A Moravcsik-emlékkönyvben leírt vérnyomásmérési vizsgálataim alkalmával 1923-ban feltűnt, hogy paralysisben szenvedő egyének vérnyomása, dacára a gyakran jelenlevő szövődményes arteriosklerosisnak (az aortán átlag több, mint 60%-ban találtak elváltozást) soha sem volt annyira emelkedett, mint várható lett volna, súlyosan senyvedőké pedig kivétel nélkül nagy mértékben csökkent. Ennek a relatív nyomáscsökkenésnek okát az érfalizomzat centrális eredetű gyengeségében látom, de jelentékeny szerepe lehet a nagyfokú folyadékveszteségnek, a gyakorta jelentkező izzadásnak és a szívizomdegenerativ folytán előálló szívgyengeségnek is. A vér összetétele marantikus állapotban kifejezett, súlyos anaemia tüneteit mutatja. Wuth vizsgálataiban általában a vörös vérsejtek számának és a haemoglobinnak jelentékeny csökkenését és mérsékelt fehérvérsejt számszaporodást talált. Magam a vegetatív zavart mutató esetek átvizsgálásában ugyancsak súlyos anaemiát constatáltam, gyakran a vörös vérsejtek száma a normális felére, a haemoglobin százalék is ennek megfelelőleg jelentékenyen alászállott. A festődési index általában 1-nek felelt meg, inkább valamivel kevesebb volt, csak ritkán 1-nél nagyobb. * 1933. március 10-én a Kir. Orvosegyesületben tartott előadás.