Orvosi Hetilap, 1933. október (77. évfolyam, 40-43. szám)
1933-10-07 / 40. szám
890 ORVOSI HETILAP Fontos klinikai észlelésekből kiderült aztán, hogy e párhuzamban járó két folyamat közül a peteszolgáltatás a fontosabb. Knauer, Halban és Morris azon kísérletei pedig, melyeket ők petefészekátültetésekkel végeztek, arra tanítottak meg bennünket, hogy a petefészek a méh functióit hormonális úton dirigálja. Zondeknek és Aschheimnek, kivált amerikai szerzők által előkészített, vizsgálatai pedig arra tanítottak meg bennünket, hogy a havivérzést megelőző időszaknak proliferates szakában a hormon, mely vérbőséget keltő (folliculin,lipamin, meniphormon, progynon, oestrin, ovosan, glandubolin), a petefészki tüsző belső kötőszövetes tokjának epitheloid sejtjeiben (interstitialis mirigy sec. Seitz, Wallart, Scipiades), secretiós szakaszában pedig a corpus sanguinolentem sejtjeiben termelődik (luteolypoid, glandocarpin, progestin) és vérzést gátló hatású. Ezt a két hormont aztán, melyeket a pete nem tartalmaz, sem a petefészek a vérzés és a regenerate időszakában, ők sexuális hormonnak nevezték el. Zondek és Aschheim azt is kiderítették, hogy a petefészek azonban nem dolgozik önmagától, hanem csak akkor, ha a föléje rendelt szerv, az agyfüggelékmirigy (hypophysis) melsőlebenye működik. Éppen ezért ők e szervet a nemi működések motorjának nevezték el. Ez — egyebeken kívül — az áltatuk prolannak nevezett hormont választja el. Ez két alkotórészből áll. Az egyik, a prolan A), a theca hormonnak, a folliculinnak, termelését serkenti. A másik a prolan B), a corpus sanguinolentum által készített progestin termelődés elősegítője. A petefészeknek a hypophysissel kapcsolatos vonatkozásait tanulmányozva azonban az is kiderült, hogy, ha a petefészek nem működik (mert nincs, vagy az a hypophysis által már izgathatatlan), akkor a profanhatás — nem tudván magát a petefészek izgatásában kiélni — az egyéb szervezetnek fordul, ahol zavarokat, úgynevezett klimacterikus zavarokat, idéz elő. A nemi működések belső elválasztásos vonatkozásaiból, tárgyalás alatt lévő themánk szempontjából, fontos még a gátormiriggyel kapcsolatokra is rámutatni. Ismeretes nevezetesen, hogy, ha a hypophysisnek is, meg a petefészeknek is, működése a rendes mértéknél magasabb, akkor a gátormirigy működése csökken. Minthogy pedig ennek a mirigynek váladéka — a izmokban lévő ideg végkészülékekre izgatólag hatvan — az izomtónust fokozza, a gátormirigy hypofunctiója a sima izmoknak (pyelon, ureter, bél), köztük a méhizomzatnak, tehát a méhvérzések csillapító apparátusának, is elernyedését fokozza. Mindezen előrebocsátottakból tehát a következő elméleti tanulságokat lehet levonni: 1. ) Ha a méhet kikaparjuk s a kaparékot szövettanilag megvizsgáljuk, pontosan meg tudjuk mondani, milyen stádiumban, illetőleg phasisban, van a menstrualis cyklus s mert az ovulatiónak ezekkel összefüggése ismert, azt is, hogy mely időszakában, illetőleg szakaszában van akkor éppen a peteszolgáltatás is. 2. ) Ha a méh menstrualis folyamatára akarunk hatni, azt a petefészek útján kell végeznünk. 3. ) Ha a méhben a proliferatio időszakára jellemző vérbőséget és növesztő hatásokat akarunk elérni, folliculint, vagy az azzal egyenértékű ovarium kivonatokat, kell adni. Viszont, ha a méhre a secretiós phasisra jellemző vérzésgátló hatásokat akarunk gyakorolni, akkor a glandocorpin, illetőleg a vele egyenértékű kivonatok, adagolásának van helye. 4. ) A méhvérzések csillapítása azonban közvetlenül a méhre gyakorolt hatások útján is elérhető. Egyik módon úgy, hogy a méh nyálkahártyájában történő trypsin képződést insulin adagolással igyekszünk közömbösíteni, hogy a méh felületén a sebképződést megakasszuk, vagy megrövidítsük. A másik módon úgy, hogy a méh rosszul dolgozó vérzéscsillapító apparátusának, elernyedt izomzatának, összehúzódását előidéző hatásokat veszünk alkalmazásba. 5. ) Ha a petefészek működésére akarunk hatni, hypophysis mellsőlebeny hormont kell a szervezetbe vinni és pedig a theca tevékenység fokozására prolan A-t (folliculin productio-serkentés), a corpus sanguinolentuméra pedig prolan B-t (progestin productio-serkentés). 6. ) Ha klimacterikus tüneteket és panaszokat akarunk szüntetni, vagy a petefészek kivonatait kell visszaadnunk a szervezetnek, vagy a hypophysis működését kell megfelelően (pl. röntgen) csökkenteni. Ezek egyben azok a physiologiás alapok, melyekről a kóros nőgyógyászati vérzések megértéséhez és azok céltudatos kezeléséhez el kell indulni. Ezekhez pedig az az első lépés, ha a kóros vérzéseket két nagy csoportba osztjuk. Olyanokra, melyek cyklust tartanak, más szóval szakaszosak. Ezek a kóros havibajok. És olyanokra, melyek cyklust nem tartanak. Ezek a rendetlen vérzések (Metrorrhagiák.) 7. Cyklust tartó vérzés: A.) A hypermenorrhoea. Ebben (1. ábra) a vérzés a rendes időben jelentkezik, de túlságosan erősen. Ezért régebben menorrhagiának nevezték. Mindig méheredésű. Egyik oka bővérűség, mely lehet actív, tehát gyulladás, vagy passiv, pl. vitium, ülő életmód, deviatio, ki nem egyenlítődő nemi fluxiók (coitus interruptus, onania, demi vierge életmód, illetőleg a méhfalban növekvő (nnyomás) daganat következménye. Másik oka a méhnek elégtelen összehúzódóképessége: infantilismus (múló és maradó), insufficientia (hypoplasia, gyulladásos ártalom, összenövés), vagy szerkezet bomlás (intramuralis myoma) következtében. B.) A polymenorrhoea. Itt (2. ábra) a vérzés a szokottnál gyakrabban jelentkezik, akár a rendesnél kisebb (oligomenorrhoea, akár nagyobb (hypermenorrhoea) mennyiségben. Ez a vérzési rendellenesség mindig petefészek eredésű annak folytán, hogy annak cyklus-stadiumai rövidebb tartamúak. Itt tehát petefészek-insuffitientiáról van szó és pedig vagy alkati okokból, pl. infantilismus asthenia, klimax, vagy ártalom következtében, mely utóbbi történhetik általános hatások (tbc. Basedow, kimerítő munka, sorvasztó gond), vagy helyi események ((gyulladás) folytán. C.) A dysmenorrhoea. Ez alatt a havibaj fájdalmasságát, vagyis a minden havivérzéskor jelenlévő méhösszehúzódások fájdalmassá válását értjük. Ez a rendellenesség lehet idegrendszeri eredésű: infantilismus, autochton neuropathia, szerzett idegbetegség, vagy reflexérzékeny . HYPERMENORRHOENmii 1. ábra. POLWENORRHOEfl 2. ábra, 1933. 40. sz.