Orvosi Hetilap, 1933. október (77. évfolyam, 40-43. szám)

1933-10-07 / 40. szám

890 ORVOSI HETILAP Fontos klinikai észlelésekből kiderült aztán, hogy e párhuzamban járó két folyamat közül a peteszolgáltatás a fontosabb. Knauer, Halban és Morris azon kísérletei pe­dig, melyeket ők petefészekátültetésekkel végeztek, arra tanítottak meg bennünket, hogy a petefészek a méh func­­tióit hormonális úton dirigálja. Zondeknek és Aschheim­­nek, kivált amerikai szerzők által előkészített, vizsgálatai pedig arra tanítottak meg bennünket, hogy a havivérzést megelőző időszaknak proliferates szakában a hormon, mely vérbőséget keltő (folliculin,lipamin, meniphormon, progynon, oestrin, ovosan, glandubolin), a petefészki tü­sző belső kötőszövetes tokjának epitheloid sejtjeiben (in­­terstitialis mirigy sec. Seitz, Wallart, Scipiades), secreti­­ós szakaszában pedig a corpus sanguinolentem sejtjeiben termelődik (luteolypoid, glandocarpin, progestin) és vér­zést gátló hatású. Ezt a két hormont aztán, melyeket a pete nem tartalmaz, sem a petefészek a vérzés és a rege­nerate időszakában, ők sexuális hormonnak nevezték el. Zondek és Aschheim azt is kiderítették, hogy a pete­fészek azonban nem dolgozik önmagától, hanem csak ak­kor, ha a föléje rendelt szerv, az agyfüggelékmirigy (hy­pophysis) melsőlebenye működik. Éppen ezért ők e szer­vet a nemi működések motorjának nevezték el. Ez — egyebeken kívül — az áltatuk prolannak nevezett hor­mont választja el. Ez két alkotórészből áll. Az egyik, a prolan A), a theca hormonnak, a folliculinnak, termelé­sét serkenti. A másik a prolan B), a corpus sanguinolen­tum által készített progestin termelődés elősegítője. A petefészeknek a hypophysissel kapcsolatos vonat­kozásait tanulmányozva azonban az is kiderült, hogy, ha a petefészek nem működik (mert nincs, vagy az a hypo­physis által már izgathatatlan), akkor a profanhatás — nem tudván magát a petefészek izgatásában kiélni — az egyéb szervezetnek fordul, ahol zavarokat, úgynevezett klimacterikus zavarokat, idéz elő. A nemi működések belső elválasztásos vonatkozásai­ból, tárgyalás alatt lévő themánk szempontjából, fontos még a gátormiriggyel kapcsolatokra is rámutatni. Isme­retes nevezetesen, hogy, ha a hypophysisnek is, meg a petefészeknek is, működése a rendes mértéknél magasabb, akkor a gátormirigy működése csökken. Minthogy pedig ennek a mirigynek váladéka — a izmokban lévő ideg végkészülékekre izgatólag hatvan — az izomtónust fo­kozza, a gátormirigy hypofunctiója a sima izmoknak (pyelon, ureter, bél), köztük a méhizomzatnak, tehát a méh­vérzések csillapító apparátusának, is elernyedését fo­kozza. Mindezen előrebocsátottakból tehát a következő el­méleti tanulságokat lehet levonni: 1. ) Ha a méhet kikaparjuk s a kaparékot szövettani­lag megvizsgáljuk, pontosan meg tudjuk mondani, milyen stádiumban, illetőleg phasisban, van a menstrualis cyk­­lus s mert az ovulatiónak ezekkel összefüggése ismert, azt is, hogy mely időszakában, illetőleg szakaszában van akkor éppen a peteszolgáltatás is. 2. ) Ha a méh menstrualis folyamatára akarunk hat­ni, azt a petefészek útján kell végeznünk. 3. ) Ha a méhben a proliferatio időszakára jellemző vérbőséget és növesztő hatásokat akarunk elérni, folli­­culint, vagy az azzal egyenértékű ovarium kivonatokat, kell adni. Viszont, ha a méhre a secretiós phasisra jellem­ző vérzésgátló hatásokat akarunk gyakorolni, akkor­ a glandocorpin, illetőleg a vele egyenértékű kivonatok, ada­golásának van helye. 4. ) A méhvérzések csillapítása azonban közvetlenül a méhre gyakorolt hatások útján is elérhető. Egyik mó­don úgy, hogy a méh nyálkahártyájában történő tryp­sin képződést insulin adagolással igyekszünk közömbösí­teni, hogy a méh felületén a seb­képződést megakasszuk, vagy megrövidítsük. A másik módon úgy, hogy a méh rosszul dolgozó vérzéscsillapító apparátusának, elernyedt izomzatának, összehúzódását előidéző hatásokat veszünk alkalmazásba. 5. ) Ha a petefészek működésére akarunk hatni, hy­pophysis mellsőlebeny hormont kell a szervezetbe vinni és pedig a theca tevékenység fokozására prolan A-t (fol­­liculin productio-serkentés), a corpus sanguinolentuméra pedig prolan B-t (progestin productio-serkentés). 6. ) Ha klimacterikus tüneteket és panaszokat aka­runk szüntetni, vagy a petefészek kivonatait kell vissza­adnunk a szervezetnek, vagy­ a hypophysis működését kell megfelelően (pl. röntgen) csökkenteni. Ezek egyben azok a physiologiás alapok, melyekről a kóros nőgyógyászati vérzések megértéséhez és azok cél­tudatos kezeléséhez el kell indulni. Ezekhez pedig az az első lé­pés, ha a kóros vérzéseket két nagy csoportba osztjuk. Olyanokra, melyek cyklust tartanak, más szóval szakaszosak. Ezek a kóros havibajok. És olyanokra, me­lyek cyklust nem tartanak. Ezek a rendetlen vérzések (Metrorrhagiák.) 7. Cyklust tartó vérzés: A.) A hypermenorrhoea. Ebben (1. ábra) a vérzés a rendes időben jelentkezik, de túlságosan erősen. Ezért ré­gebben menorrhagiának nevezték. Mindig méheredésű. Egyik oka bővérűség, mely lehet actív, tehát gyulladás, vagy passiv, pl. vitium, ülő életmód, deviatio, ki nem egyenlítődő nemi fluxiók (coitus interruptus, onania, demi vierge életmód, illetőleg a méhfalban növekvő (nnyomás) daganat következménye. Másik oka a méhnek elégtelen összehúzódóképessége: infantilismus (múló és maradó), insufficientia (hypoplasia, gyulladásos ártalom, összenö­vés), vagy szerkezet bomlás (intramuralis myoma) kö­vetkeztében. B.) A polymenorrhoea. Itt (2. ábra) a vérzés a szo­kottnál gyakrabban jelentkezik, akár a rendesnél kisebb (oligomenorrhoea, akár nagyobb (hypermenorrhoea) mennyiségben. Ez a vérzési rendellenesség mindig pete­fészek eredésű annak folytán, hogy annak cyklus-stadiu­mai rövidebb tartamúak. Itt tehát petefészek-insuffitien­­tiáról van szó és pedig vagy alkati okokból, pl. infantilis­mus asthenia, klimax, vagy ártalom következtében, mely utóbbi történhetik általános hatások (tbc. Basedow, kime­rítő munka, sorvasztó gond), vagy helyi események ((gyulladás) folytán. C.) A dysmenorrhoea. Ez alatt a havibaj fájdalmas­ságát, vagyis a minden havivérzéskor jelenlévő méhössze­­húzódások fájdalmassá válását értjük. Ez a rendellenes­ség lehet idegrendszeri eredésű: infantilismus, autochton neuropathia, szerzett idegbetegség, vagy reflexérzékeny­ . HYPERMENORRHOENmii 1. ábra. POLWENORRHOEfl 2. ábra, 1933. 40. sz.

Next