Orvosi Hetilap, 1933. december (77. évfolyam, 48-52. szám)

1933-12-02 / 48. szám

77. évfolyam, 48. szám Budapest, 1933. december 2 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ , ORVOSI HETILAP Alapította M­ARKUSO­VSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIV. VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSOS FERE­ TARTALOM: Kramár Jenő: Kisgyermekek átmeneti pneumoniája. (1081— 1083. oldal.) Torday Árpád: A sósav kiválasztás kérdésse polyglobuliában. (1083—1084. oldal.) Lenárt György és Lederer Emil: A mellékpajzsmirigyműködés vizsgálata parathormon-eosinophiliával. (1084—1087. o.) Tóth Zoltán és Mészáros Károly: Látóidegsorvadás angiospas­­musos alapon (1087—1089. oldal.) Cserna István, Engel Károly és Epstein Tibor: Az epe fény­törésének vizsgálatáról. (1089—1091. oldal.) Czigler József és Horváth József: Az asthma­­bronchiale és a chronikus bronchitis kezeléséről. (1091—1092. oldal.) Hollósi Károly és Horváth Zoltán: Az újszülöttek ikterusa és a haemoglobinindex. (1092—1093. oldal.) Dajbukát Jenő: Két érdekes mérgezés. (1093—1094. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdéssei. (189—192. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Szemészet. (1094—1096. oldal.) Könyvismertetés. (1096—1097. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (1097—1101. oldal.) Preisz Hugó:­­ Roux Emil. (1101—1102. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (1102. és a borítólap III. ol­dalán.) Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem gyermekklinikájának köz­leménye (igazgató: Kramár Jenő ny. rk. tanár). Kisgyermekek átmeneti pneumoniája. Irta: Kramár Jenő dr. egyet. ny. rk. tanár. Míg a nagyobb gyermekek croupos pneumoniája s a csecsemőkorra jellemző gócos tüdőgyulladás határozott klinikai és kórbonctani képet adnak, az 1. év végén, a 2. és 3. évben mutatkozó pneumonia­typusok megjelenésük­ben s lefolyásukban olyan sajátságosak, hogy mint külön pneumoniatypusról, a kisgyermekek pneumoniájáról szok­tunk róluk beszélni. Általában a croupos gyulladások közé sorolják őket: tényleg sok olyan tünetet látunk, ami erre a kórformára jellemző, miután azonban a betegség képe a maga egészében még­sem felel meg annak telje­sen, hozzátesszük az atypikus jelzőt s egyszerűen tudo­másul vesszük, hogy a kisgyermekek ezen atypikus crou­pos pneumoniája nem mindig kezdődik hirtelen, de nem is végződik mindig kritikusan, a láz is egészen szeszélyes, sőt a „classikus“ croupos pneumonia kórbonctani krité­riumait (unicentrikus fellépés, kiterjedt, de lebenyhatáro­kat méltányló beszűrődés, jellemző szövettani kép) is csak részben találjuk meg, így Loeswicker­ figyelte meg, hogy a gyulladás nem egyszer több gócból indul ki, En­gels­ pedig úgy találta, hogy a kiterjedt lebenyes beszű­rődés a kisgyermekkorban inkább a kivételek közé tarto­zik, a szabály a részleges infiltratio. Ha azonban így to­vább folytatjuk, annyi eltérő sajátságra, annyi kivételre bukkanunk, hogy a végén jóformán alig marad valami a croupos pneumonia classikus képéből. Pedig a paediatria már amúgy is sokat módosított azon, engedményeket tett a classikus követelményekből, úgy hogy a croupos pneu­monia fogalma mindjárt sokkal elastikusabb, amint gyer­mekgyógyász próbálja azt definiálni. A kisgyermekkor­ban azonban már annyira eltorzul a kép, hogy joggal kérdezhetjük, milyen alapon beszélünk egyáltalában crou­pos pneumoniáról, még ha hozzá is tesszük az „atypi­kus“ jelzőt. Hiszen ha gondosan mérlegeljük ezeket az ese­teket, az az érzésünk támad, hogy ugyanolyan joggal be­szélhetnénk confluáló gócos pneumoniáról is, amely szin­tén atypikus, mert egyes, erre a kórformára jellemző sa­játságát a croupos pneumoniára emlékeztetővel cserélte fel. Hogy milyen nehéz a kisgyermekek tüdőgyulladását kórtani és klinikai szempontból megítélni, azt már ré­gen észrevették. Már Wunderlich3) figyelte meg azt, hogy a croupos és a catarrhalis tüdőgyulladás között folyó át­menet lehetséges ( Henoch4) tankönyvében hangsúlyozza, hogy bizonyos életkorban a tüdőgyulladásnak olyan „köz­tialakjával“ találkozhatunk, amely a fibrines-lobaris pneu­monia s a bronchopneumonia között foglal helyet s biz­tosan egyik csoportba sem sorolható. „Nem hiszem te­hát“, írja Henoch, „hogy e két alakot*) az élőben min­denkor meg lehessen különböztetni.“ Azt hisszük, hogy Henoch ezen megállapítása ma is teljes egészében megállja a helyét: el kell ismernünk, hogy a modern diagnostika minden vívmánya segítségé­vel sem tudjuk ezeket az eseteket helyesen értékelni s ha Henoch csak a klinikai megítélés nehézségeiről beszél, ehhez csak azt fűzhetjük, hogy ez a megkülönböztetés sokszor még a boncasztalon, sőt a mikroskop alatt is bi­zonytalan, ha nem lehetetlen (Loeswicke). Különös, hogy ezek a tények a modern tan- és kézi­könyvekben alig szerepelnek. Egyszerűen utalnak a kis­gyermekkori tüdőgyulladás különleges helyzetére s az egész érdekes kérdést az atypicitás hangsúlyozásával vé­lik elintézhetni. Csupán Holt és Howland() tankönyvük­ben, továbbá Moro6) egyik nem rég megjelent közlemé­nyében foglalnak állást a fentiek értelmében. A kisgyer­mekkori tüdőgyulladás mélyebb kórtani jelentősége s így ezen életkor sajátságos viselkedésének oka teljesen is­meretlen. Mi a tüdőgyulladásnak ezen formáit már régóta fi­gyeljük. A pécsi egyetemi gyermekklinikán 5 esztendő a­­latt (1925-1930) összesen 359 primaer pneumoniában szen­vedő beteget észleltünk. 97-et — bár ezek többségének *) t. i. a croupos és a bronchopneumoniát.

Next