Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)
1934-02-03 / 5. szám
78. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1934. február 3. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. * Folytatták: ANTAL, GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BELA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMELLÓ ORSÓS FERENC TART Erdélyi József: Nagy papavetrinadagok hatása a gyomor kiürülésére. (91—96. oldal.) Armentano Lajos: Káliumanyagcsere vizsgálatok hypertoniás betegeken. (96—98. oldal.) ifj. Nékám Lajos: A Landouzy-féle typhobacillosis és erythema nodosum egy esete. (98—100. oldal.) Dzsinich Antal és Pély Mihály: Cholesterin befolyása a hisscamin-reactióra. (100—101. oldal.) Korányi András: Szokatlan psychés tünetek hypoglykaemiában. (101—102. oldal.) Surányi Gyula és Wollek Béla: Cortigen hatása csecsemők és gyermekek vércukrára. (102—103. oldal.) .LOM: Zemplényi Béla: Ezüstvegyületek a gonorrhoea gyógyításában. (103—105. oldal.) Haranghy László: Élőben keletkezett gázfelhalmozódás rekeszsérülésen keresztül előesett gyomorfalban. (105—106. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) Lapszemle, Könyvismertetés. (106—109. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (109—113. oldal.) Hültl Hülmér: Megemlékezés dr. Szalóki Navratil Imréről. (113—116. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (116. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hirek. (a borítólap II. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem I. belklinikájának közleménye (igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár.) Nagy papaverinadagok hatása a gyomor kiürülésére. Irta: Erdélyi József dr. egyetemi magántanár. Az utóbbi években a gyomorfaj direct röntgendiagnostikája tökéletesedett, evvel összefüggésben viszont a residuumok diagnostikai jelentősége némileg csökkent. Azonban ma is elsőrendű fontosságú törekvése minden röntgenesnek a residuumok okának tisztázása, mert ez döntő jelentőségű therápiánk meghatározására, sokszor van fontos szerepe a prognosis megítélésében s mint indirect tünet, értékesen támogat kór jelzésünkben is. Ezen törekvésünkben az elmúlt 20 esztendő alatt a papaverint használtuk legtöbbször. Tulajdonsága Poll állatokon végzett első kísérletei szerint, hogy az intestinalis sima izomzatot elernyeszti anélkül, hogy bénítaná vagy mozgásában akadályozná. Peripheriásan hat direct az izomelemekre, nem az idegvégződésekre. Normális körülmények között is csökkenti a sima izomzat tónusát, méginkább a kórosan fokozottat. Ezen adatok alapján végezték kísérleteiket emberi gyomron Holzknecht és Sgalitzer s azt találták, hogy 0.05—0.07 gr belsőleg adott papaverin az ép gyomor kiürülési idejét hosszabbítja, a pylorusspasmus által okozott motilitás-zavart megszünteti. Az izomtónust csökkentő hatása folytán fokozza a kiürülés zavarát pylorusstenosisban s hogy változatlan marad, v. kissé több-kevesebb a maradék a stenosis és spasmus együttes előfordulásakor. Szerb és Révész megerősítették az előbb említett szerzők adatait, de megjegyzik, hogy három betegükre a papaverin nem hatott, egy-egy esetben a kisgörbületi ulcus, duodenumfekély s cholelithiasis által feltételezett pylorus spasmust nem szüntette meg. A kisgörbületi fekélyes betegük tévesen műtétre is került, amennyiben a papaverin-hatás alapján pylorusstenosisra gondoltak, ők 0.05—0.08 gr papaverint adtak belsőleg, kivételesen 0.04 gr-ot injectióban. Ezen szerzők diagnostikus próbálkozásai indították útjára közel 20 évvel ezelőtt a papaverint. Azóta sokszor kellett tapasztalnunk, hogy a papaverin az első közlemények után jogosan várt reményeknek nem mindenben felelt meg. Frigyer szerint gyakran megtörténik, hogy tévesen operáltatnak olyan beteget, kinek pylorusspasmusát a papaverin nem befolyásolta. A szokásos adagban a papaverin nem hatott. E. Schlesinger szintén a papaverinhatás bizonytalanságát említi, melynek következménye téves műtét is volt. Elismeri viszont, hogy esetenként oldhatja a pylorusspasmust. Assmann szerint papaverinre néha oldódik a spasmus. Bársonyi Friedrich azt közölték, hogy a papaverinnek a gyomor tónusára, peristaltikájára, a pylorus nyitódására vagy záródására, továbbá a gyomor kiürülésére semmi röntgenvizsgálattal kimutatható hatása nincs. Főképen gyomor- és duodenumfekélyeseket vizsgáltak. Intravénásan 0.01—0.08 gr-t, subcutan 0.12 gr-t adtak. Schinz könyvébenazt olvashatjuk, hogy a papaverinnek kellene oldania a spasmust, de rendszerint nem teszi. Saját vizsgálataim, melyeket az eredetileg ajánlott módon és szokásos adagokkal végeztem, szintén azt bizonyították, hogy a papaverin hatására biztosan számítani nem lehet. Ennek okát keresve, 1924 óta rendszeresen vizsgáltam a residuumos betegeket. A papaverines vizsgálatokban az első nehézséget az okozza, hogy a szokásos adagban nem okoz semmiféle olyan tünetet, mely könnyen felismerhető volna, mellyel a papaverinhatás beálltát ellenőrizhetnénk. A papaverin mérgezőképessége igen kicsi. Frigyér vérnyomásvizsgálatai kapcsán 0.20 gr-ot. Kiss József a harántcsíkolt izomzatra gyakorolt hatást figyelve 0.10—0.25 gr-ot, Takács pedig hypertoniásoknak 0.20—0.30 gr-ot adott intramuscularisan. Ártalmas mellékhatást egyikük sem észlelt. Vizsgálataimban én is nagyobb mennyiségű papaverint adtam, mint amennyivel addig a pylorus spasmust oldani próbálták. Kistestsúlyú, legyengült egyéneknek, öregeknek 0.15 gr-ot, nagyobb tessúlyúaknak 0.20, 0.25 gr-ot intramuscularisan. Ezen nagy adagokra a betegek több mint felének kisebb-nagyobb álmossága, 34 részén enyhébb szédülés is jelentkezett. A vizsgálatot az esetek