Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)

1934-02-03 / 5. szám

78. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1934. február 3. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. * Folytatták: ANTAL, GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BELA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMELLÓ ORSÓS FERENC TART Erdélyi József: Nagy papavetrinadagok hatása a gyomor ki­ürülésére. (91—96. oldal.) Armentano Lajos: Káliumanyagcsere vizsgálatok hypertoniás betegeken. (96—98. oldal.) ifj. Nékám Lajos: A Landouzy-féle typhobacillosis és erythema nodosum egy esete. (98—100. oldal.) Dzsinich Antal és Pély Mihály: Cholesterin befolyása a hissca­­min-reactióra. (100—101. oldal.) Korányi András: Szokatlan psychés tünetek hypoglykaemiá­­ban. (101—102. oldal.) Surányi Gyula és Wollek Béla: Cortigen hatása csecsemők és gyermekek vércukrára. (102—103. oldal.) .LOM: Zemplényi Béla: Ezüstvegyületek a gonorrhoea gyógyításá­ban. (103—105. oldal.) Haranghy László: Élőben keletkezett gázfelhalmozódás re­keszsérülésen keresztül előesett gyomorfalban. (105—106. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) Lapszemle, Könyvismertetés. (106—109. oldal.)­­ Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (109—113. oldal.) Hültl Hülmér: Megemlékezés dr. Szalóki Navratil Imréről. (113—116. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (116. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hirek. (a borítólap II. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem I. belklinikájának köz­leménye (igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár.) Nagy papaverinadagok hatása a gyomor kiürülésére. Irta: Erdélyi József dr. egyetemi magántanár. Az utóbbi években a gyomorfaj direct röntgendia­­gnostikája tökéletesedett, evvel összefüggésben viszont a residuumok diagnostikai jelentősége némileg csökkent. Azonban ma is elsőrendű fontosságú törekvése minden röntgenesnek a residuumok okának tisztázása, mert ez döntő jelentőségű therápiánk meghatározására, sokszor van fontos szerepe a prognosis megítélésében s mint indirect tünet, értékesen támogat kór jelzésünkben is. Ezen törekvésünkben az elmúlt 20 esztendő alatt a papa­­verint használtuk legtöbbször. Tulajdonsága Poll állato­kon végzett első kísérletei szerint, hogy az intestinalis sima izomzatot elernyeszti anélkül, hogy bénítaná vagy mozgásában akadályozná. Peripheriásan hat direct az izomelemekre, nem az idegvégződésekre. Normális körül­mények között is csökkenti a sima izomzat tónusát, még­­inkább a kórosan fokozottat. Ezen adatok alapján végez­ték kísérleteiket emberi gyomron Holzknecht és Sgalitzer s azt találták, hogy 0.05—0.07 gr belsőleg adott papa­­verin az ép gyomor kiürülési idejét hosszabbítja, a pylo­­russpasmus által okozott motilitás-zavart megszünteti. Az izomtónust csökkentő hatása folytán fokozza a kiürü­lés zavarát pylorusstenosisban s hogy változatlan marad, v. kissé több-kevesebb a maradék a stenosis és spasmus együttes előfordulásakor. Szerb és Révész megerősítették az előbb említett szerzők adatait, de megjegyzik, hogy három betegükre a papaverin nem hatott, egy-egy eset­ben a kisgörbületi ulcus, duodenumfekély s cholelithi­asis által feltételezett pylorus spasmust nem szüntette meg. A kisgörbületi fekélyes betegük tévesen műtétre is került, amennyiben a papaverin-hatás alapján pylorus­­stenosisra gondoltak, ők 0.05—0.08 gr papaverint adtak belsőleg, kivételesen 0.04 gr-ot injectióban. Ezen szerzők diagnostikus próbálkozásai indították útjára közel 20 évvel ezelőtt a papaverint. Azóta sok­szor kellett tapasztalnunk, hogy a papaverin az első köz­lemények után jogosan várt reményeknek nem minden­ben felelt meg. Frigyer szerint gyakran megtörténik, hogy tévesen operáltatnak olyan beteget, kinek pylorusspasmusát a papaverin nem befolyásolta. A szokásos adagban a papa­verin nem hatott. E. Schlesinger szintén a papaverin­­hatás bizonytalanságát említi, melynek következménye téves műtét is volt. Elismeri viszont, hogy esetenként oldhatja a pylorusspasmust. Assmann szerint papaverinre néha oldódik a spasmus. Bársony­i Friedrich azt közöl­ték, hogy a papaverinnek a gyomor tónusára, peristal­­tikájára, a pylorus nyitódására vagy záródására, továbbá a gyomor kiürülésére semmi röntgenvizsgálattal kimutat­ható hatása nincs. Főképen gyomor- és duodenumfekélye­­seket vizsgáltak. Intravénásan 0.01—0.08 gr-t, subcutan 0.12 gr-t adtak. Schinz könyvében­­azt olvashatjuk, hogy a papaverinnek kellene oldania a spasmust, de rendsze­rint nem teszi. Saját vizsgálataim, melyeket az eredetileg ajánlott módon és szokásos adagokkal végeztem, szintén azt bizo­nyították, hogy a papaverin hatására biztosan számítani nem lehet. Ennek okát keresve, 1924 óta rendszeresen vizsgáltam a residuumos betegeket. A papaverines vizs­gálatokban az első nehézséget az okozza, hogy a szokásos adagban nem okoz semmiféle olyan tünetet, mely könnyen felismerhető volna, mellyel a papaverinhatás beálltát ellenőrizhetnénk. A papaverin mérgezőképessége igen kicsi. Frigyér vérnyomásvizsgálatai kapcsán 0.20 gr-ot. Kiss József a harántcsíkolt izomzatra gyakorolt hatást figyelve 0.10—0.25 gr-ot, Takács pedig hypertoniásoknak 0.20—0.30 gr-ot adott intramuscularisan. Ártalmas mel­lékhatást egyikük sem észlelt. Vizsgálataimban én is nagyobb mennyiségű papa­verint adtam, mint amennyivel addig a pylorus spasmust oldani próbálták. Kistestsúlyú, legyengült egyéneknek, öregeknek 0.15 gr-ot, nagyobb tessúlyúaknak 0.20, 0.25 gr-ot intramuscularisan. Ezen nagy adagokra a betegek több mint felének kisebb-nagyobb álmossága, 34 részén enyhébb szédülés is jelentkezett. A vizsgálatot az esetek

Next