Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)

1934-02-03 / 5. szám

94 ORVOSI HETILAP A „tónus“ és a „spasmus“ különböző megnyilvánu­lásait észleltem tehát különböző combinatióban. Ehhez járult még a sok gyomron észlelhető ingerlékenység, iz­gatottság. Az utóbb említett tényezők: tónus, spasmus, inger­lékenység a gyomron maguk is nehezen definiálható, összetett fogalmak, melyeknek elkülönítése s magukban való értékelése még physiologiás kísérletekben sem min­dig könnyű. Az átvilágítás korlátolt ideje alatt nem mindig dönthetjük el, hogy tónusos contractiót vagy spasmust észlelünk-e. Több órán keresztül ismételten átvilágítva a beteget, a spasmus többnyire felenged, míg a tónusos contractio megmarad. Szabályszerűség azonban nincsen. Három napon keresztül észleltem olyan gyomrot, mely­nek képe a gyomor alsó felére terjedő gastrospasmusnak felelt meg. Ez a beteg műtétre is került s az állapot nar­­kosisban sem szűnt meg mindjárt. A gyomorral megvas­tagodott s keménytapintatú volt. A gyomor jó idő múlva csak akkor tágult ki, mikor a sebész a laparotomiás nyí­lás elé húzva, perceken át tüzetesen vizsgálta. Az el­er­nyedt gyomron kóros fali elváltozást nem találtak. Nem dönthető­ el, vájjon az állapot nem extrémfokú hyperto­nia volt-e. Egyéb esetekben nem tudjuk eldönteni, hogy spas­mus vagy vagus izgalom folytán létrejött hypertonia szű­­kíti-e az antrumot s okoz végeredményben 4 órás resi­­duumot. Éppen így nem különíthető el, hogy a kisebb ma­radék pylorusspasmus vagy a sphincter fokozott tónusá­nak­­következménye-e. Ha a papaverin a gyomor kiürülését lassító ezen té­nyezőkre nem egyformán hat, nem is várható a papave­­rines vizsgálat alkalmával az eredmény egyöntetűsége. A physiologiában a tónus lényege még mindig nem teljesen tisztázott. Joannes Müller óta a tónust izgalmi állapotnak tekintettük. Pál üreges szerveken végzett vizs­gálatai az izomtónus fogalmát más megvilágításba he­lyezték. Szerinte a működésképes izomsejt olyan megfe­­szülési állapotban, beállításban van, mely kinetikai és tónusos részből tevődik össze, ő a tónust nemcsak izgal­mi állapotnak, hanem működésnek tartja, melynek meg­határozott feladata van. Ez a működés bizonyos ellentét­ben van az izom motoros, vagyis az üreges szerv tartal­mát továbbító kinetikai teljesítményével. Egyik felada­ta a kinetikai folyamatokat szabályozni. Sok más vonat­kozása, reflexműködése még nyílt kérdés. Az izomtónus, mint ismeretes­, tapintható jelenség. Ha a kísérleti állat húgyhólyagját megtapintjuk, egy­részt kathéteres kiürítés, másrészt spontán contractio útján létrejött kiürülés, s végül görcsös összehúzódás folytán létrejött kiürülés után, úgy a legpuhábbnak érez­zük az első esetben, keményebbnek a másodikban s a legkeményebbnek a görcsös állapotban. Intravénás papa­verm injectióra elernyed és puha lesz az egyszerűen con­­trahált hólyag, a görcsös hólyag azonban nem. Ez is pu­hább lesz, de consistentiáját nem veszíti el teljesen. Eze­n kísérletből következtetve Pál szerint a görcs con­tractio plus tónusfokozódásból áll. A papaverinhatásban az izomsejtműködés két componensének különválasztása mutatkozott. A papaverin csak a kinetikai részt befolyá­solja, a tónusos részt nem. Pál vizsgálatai szerint a papaverin elsődlegesen az izomsejtek fibrillumaira hat bénítólag, azaz a kinetikai működést csökkenti s ezúton a sarkoplasmában a tonus­­substratumot hasonló értelemben befolyásolja. Ha bizo­nyos kóros állapotban a sarkoplasma hypertoniás és az izomsejt kinetikai és tónusos működése között dissociatio van, úgy a papaverinhatás csökkent lehet, vagy teljesen kimarad. A fibrillumok elernyedése a sarkoplasmát nem tudja többé befolyásolni. A papaverin tehát a simaizmok tónusát csak bizonyos feltételek mellett tudja csökken­teni, mely feltételek azonban a kóros szerven nincsenek mindig meg. Pylorusfekélyben, vagy közvetlenül a pylorus mö­gött ülő duodenumfekélyben igen gyakran azt találtam, hogy a pylorusgyűrűnek megfelelő behúzódás szélesebb, mint amit a normális pylorusgyűrű szokott okozni. Az antrum viszont megrövidült, jeléül annak, hogy a prae­­pylorus rész is kisebb-nagyobb mértékben contrahált. A pyloruscsatorna ilyenkor vékony és megnyúltnak lát­szik. Ez az elváltozás több hét után történő vizsgálat ese­tén is állandó. Papaverinre sem változik. Más esetben viszont az volt feltűnő, hogy a normális tónusú gyomor antrumán a kisgörbület rövidült meg. Az áthajtási hely is tartósan sekélyebbé, egyenesebbé vált, anélkül, hogy organikus ok szerepelt volna. Epehólyagmegbetegedésekben gyakori lelet, hogy a pylorus nyomással, fektetéssel is csak igen nehezen tölt­hető, vékony csatornája. A duodenum bulbus pedig sza­bályos alakú, de kifejezetten hypertoniás típusú, kicsi. Ez a lelet is heteken, hónapokon keresztül állandó. A gyomor négy órára rendszerint kiürül. Műtétek alkalmával sokszor tapasztaltuk, hogy a narkotizált betegen a pylorus szűkületének foka nem olyan nagy, mint a röntgenvizsgálat után vártuk volna. Bizonyságául annak, hogy a többszöri vizsgálatban ál­landónak talált s papargrinre sem szűnő szűkületet nem­csak anatómiai elváltozások okozták, hanem egyéb té­nyező is hozzájárult a kiürülés akadályozásához. A fent említett elváltozások teljesen magyarázha­tók azokkal a jelenségekkel, melyek a gyomorizomzat tartós tónusos contractiója alkalmával történnek. Isme­retes, hogy ilyenkor az izomrostok rétegeződése megvál­tozik. Az egymás mellett fekvő rostok szorosabban fek­szenek egymáshoz, részben egymás fölé rétegződnek. A pylorusgyűrűben a körkörös izomrostok egymás fölé ré­tegződése állandó. Ha az antrum praepylorusos része is contrahálódik, az izomrostok itt is egymásfölé rétegződ­nek, s az izomzat 6—8 mm vastag is lesz, olyan mint a pyloruson, miközben a lumen itt is teljesen beszűkül. Általános felfogás szerint spasmust akkor diagnos­­tizálhatunk biztosan, ha annak keletkezését vagy meg­szűnését észleljük. Több órán keresztül ismételten átvilá­gítva a beteget, a spasmus sokszor felenged, máskor azonban 8—12 órás maradékot is okozhat. Sőt mint em­lítettem, három esetemben 24 órás maradék volt a py­lorusspasmus következménye. Ha műtétre került, össze­­húzódott gyomrú betegemet is ide számítjuk (lásd előbb), kétségtelen, hogy ritkán bár, de előfordul a gyomron na­pokig tartó spasmus. A hetek múlva is változatlanul megtalálható elváltozás azonban véleményem szerint tó­nusos contractio. Ide sorolom az állandó cardiospasmu­­sok, állandó spasmusos homokóragyomrok, tartós gastro­­spasmusok egy részét is. Jórészt hypertoniák ezek, me­lyekben az izmok állandósult, nyugvó contractiója szere­pel. Ez a felfogás egyszersmind magyarázatul szolgál ar­ra nézve is, hogy az említett kóros állapotok miért oly nehezen befolyásolhatók a legkülönbözőbb gyógyszeres beavatkozással is. Megfigyeléseket gyűjtök abban az irányban, hogy az említett contractiókat a láz, melynek tónuscsökkentő hatása ismeretes, miként befolyásolja. Mindezek figyelembevételével azon eseteimre, ahol a papaverin nem hatott, az a feltevés szolgálhat magyará­zatul, hogy a residuum oka azon kóros állapot volt, 1934. 5. sz.

Next