Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)
1934-02-03 / 5. szám
94 ORVOSI HETILAP A „tónus“ és a „spasmus“ különböző megnyilvánulásait észleltem tehát különböző combinatióban. Ehhez járult még a sok gyomron észlelhető ingerlékenység, izgatottság. Az utóbb említett tényezők: tónus, spasmus, ingerlékenység a gyomron maguk is nehezen definiálható, összetett fogalmak, melyeknek elkülönítése s magukban való értékelése még physiologiás kísérletekben sem mindig könnyű. Az átvilágítás korlátolt ideje alatt nem mindig dönthetjük el, hogy tónusos contractiót vagy spasmust észlelünk-e. Több órán keresztül ismételten átvilágítva a beteget, a spasmus többnyire felenged, míg a tónusos contractio megmarad. Szabályszerűség azonban nincsen. Három napon keresztül észleltem olyan gyomrot, melynek képe a gyomor alsó felére terjedő gastrospasmusnak felelt meg. Ez a beteg műtétre is került s az állapot narkosisban sem szűnt meg mindjárt. A gyomorral megvastagodott s keménytapintatú volt. A gyomor jó idő múlva csak akkor tágult ki, mikor a sebész a laparotomiás nyílás elé húzva, perceken át tüzetesen vizsgálta. Az elernyedt gyomron kóros fali elváltozást nem találtak. Nem dönthető el, vájjon az állapot nem extrémfokú hypertonia volt-e. Egyéb esetekben nem tudjuk eldönteni, hogy spasmus vagy vagus izgalom folytán létrejött hypertonia szűkíti-e az antrumot s okoz végeredményben 4 órás residuumot. Éppen így nem különíthető el, hogy a kisebb maradék pylorusspasmus vagy a sphincter fokozott tónusánakkövetkezménye-e. Ha a papaverin a gyomor kiürülését lassító ezen tényezőkre nem egyformán hat, nem is várható a papaverines vizsgálat alkalmával az eredmény egyöntetűsége. A physiologiában a tónus lényege még mindig nem teljesen tisztázott. Joannes Müller óta a tónust izgalmi állapotnak tekintettük. Pál üreges szerveken végzett vizsgálatai az izomtónus fogalmát más megvilágításba helyezték. Szerinte a működésképes izomsejt olyan megfeszülési állapotban, beállításban van, mely kinetikai és tónusos részből tevődik össze, ő a tónust nemcsak izgalmi állapotnak, hanem működésnek tartja, melynek meghatározott feladata van. Ez a működés bizonyos ellentétben van az izom motoros, vagyis az üreges szerv tartalmát továbbító kinetikai teljesítményével. Egyik feladata a kinetikai folyamatokat szabályozni. Sok más vonatkozása, reflexműködése még nyílt kérdés. Az izomtónus, mint ismeretes, tapintható jelenség. Ha a kísérleti állat húgyhólyagját megtapintjuk, egyrészt kathéteres kiürítés, másrészt spontán contractio útján létrejött kiürülés, s végül görcsös összehúzódás folytán létrejött kiürülés után, úgy a legpuhábbnak érezzük az első esetben, keményebbnek a másodikban s a legkeményebbnek a görcsös állapotban. Intravénás papaverm injectióra elernyed és puha lesz az egyszerűen contrahált hólyag, a görcsös hólyag azonban nem. Ez is puhább lesz, de consistentiáját nem veszíti el teljesen. Ezen kísérletből következtetve Pál szerint a görcs contractio plus tónusfokozódásból áll. A papaverinhatásban az izomsejtműködés két componensének különválasztása mutatkozott. A papaverin csak a kinetikai részt befolyásolja, a tónusos részt nem. Pál vizsgálatai szerint a papaverin elsődlegesen az izomsejtek fibrillumaira hat bénítólag, azaz a kinetikai működést csökkenti s ezúton a sarkoplasmában a tonussubstratumot hasonló értelemben befolyásolja. Ha bizonyos kóros állapotban a sarkoplasma hypertoniás és az izomsejt kinetikai és tónusos működése között dissociatio van, úgy a papaverinhatás csökkent lehet, vagy teljesen kimarad. A fibrillumok elernyedése a sarkoplasmát nem tudja többé befolyásolni. A papaverin tehát a simaizmok tónusát csak bizonyos feltételek mellett tudja csökkenteni, mely feltételek azonban a kóros szerven nincsenek mindig meg. Pylorusfekélyben, vagy közvetlenül a pylorus mögött ülő duodenumfekélyben igen gyakran azt találtam, hogy a pylorusgyűrűnek megfelelő behúzódás szélesebb, mint amit a normális pylorusgyűrű szokott okozni. Az antrum viszont megrövidült, jeléül annak, hogy a praepylorus rész is kisebb-nagyobb mértékben contrahált. A pyloruscsatorna ilyenkor vékony és megnyúltnak látszik. Ez az elváltozás több hét után történő vizsgálat esetén is állandó. Papaverinre sem változik. Más esetben viszont az volt feltűnő, hogy a normális tónusú gyomor antrumán a kisgörbület rövidült meg. Az áthajtási hely is tartósan sekélyebbé, egyenesebbé vált, anélkül, hogy organikus ok szerepelt volna. Epehólyagmegbetegedésekben gyakori lelet, hogy a pylorus nyomással, fektetéssel is csak igen nehezen tölthető, vékony csatornája. A duodenum bulbus pedig szabályos alakú, de kifejezetten hypertoniás típusú, kicsi. Ez a lelet is heteken, hónapokon keresztül állandó. A gyomor négy órára rendszerint kiürül. Műtétek alkalmával sokszor tapasztaltuk, hogy a narkotizált betegen a pylorus szűkületének foka nem olyan nagy, mint a röntgenvizsgálat után vártuk volna. Bizonyságául annak, hogy a többszöri vizsgálatban állandónak talált s papargrinre sem szűnő szűkületet nemcsak anatómiai elváltozások okozták, hanem egyéb tényező is hozzájárult a kiürülés akadályozásához. A fent említett elváltozások teljesen magyarázhatók azokkal a jelenségekkel, melyek a gyomorizomzat tartós tónusos contractiója alkalmával történnek. Ismeretes, hogy ilyenkor az izomrostok rétegeződése megváltozik. Az egymás mellett fekvő rostok szorosabban fekszenek egymáshoz, részben egymás fölé rétegződnek. A pylorusgyűrűben a körkörös izomrostok egymás fölé rétegződése állandó. Ha az antrum praepylorusos része is contrahálódik, az izomrostok itt is egymásfölé rétegződnek, s az izomzat 6—8 mm vastag is lesz, olyan mint a pyloruson, miközben a lumen itt is teljesen beszűkül. Általános felfogás szerint spasmust akkor diagnostizálhatunk biztosan, ha annak keletkezését vagy megszűnését észleljük. Több órán keresztül ismételten átvilágítva a beteget, a spasmus sokszor felenged, máskor azonban 8—12 órás maradékot is okozhat. Sőt mint említettem, három esetemben 24 órás maradék volt a pylorusspasmus következménye. Ha műtétre került, összehúzódott gyomrú betegemet is ide számítjuk (lásd előbb), kétségtelen, hogy ritkán bár, de előfordul a gyomron napokig tartó spasmus. A hetek múlva is változatlanul megtalálható elváltozás azonban véleményem szerint tónusos contractio. Ide sorolom az állandó cardiospasmusok, állandó spasmusos homokóragyomrok, tartós gastrospasmusok egy részét is. Jórészt hypertoniák ezek, melyekben az izmok állandósult, nyugvó contractiója szerepel. Ez a felfogás egyszersmind magyarázatul szolgál arra nézve is, hogy az említett kóros állapotok miért oly nehezen befolyásolhatók a legkülönbözőbb gyógyszeres beavatkozással is. Megfigyeléseket gyűjtök abban az irányban, hogy az említett contractiókat a láz, melynek tónuscsökkentő hatása ismeretes, miként befolyásolja. Mindezek figyelembevételével azon eseteimre, ahol a papaverin nem hatott, az a feltevés szolgálhat magyarázatul, hogy a residuum oka azon kóros állapot volt, 1934. 5. sz.