Orvosi Hetilap, 1934. március (78. évfolyam, 9-13. szám)

1934-03-03 / 9. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ 78. évfolyam, 9. szám Budapest, 1934. március 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: , ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLO ORSÓS FERENC TARTALOM: Kovács Ferenc: Célszerű műtéti eljárás méhelőesés gyógyí­tására. (183—185. oldal.) Liebner Ernő: Mechanikus és thermikus allergiák. (185— 190. oldal.) Csapó József: A csecsemőkori tetaniáról. (190—191. oldal.) Szirmay Frigyes: Plaut—Vincent angina kapcsán fellépett agranulocytosis. (192—193. oldal.) Oláh Dániel: Trichophylla profunda klinikai kórképéből te­nyésztett akrostalagmus cinnabarinus Corda. (194—195. oldal.) Láng Sándor és Moser Elek: A vérplasma lipoid- és amino­­savtartalma anaemia perniciosában. (195—196. oldal.) Szira Zoltán: A gonorrhoeas complicatio kezelése ichthyollal. (196—197. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. —­ Gyermekgyógyászat. — Urológia. — Szemészet. — Fülgyógyászat. — Bőrgyó­gyászat. (197—199. oldal.) Könyvismertetés. (199. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (200—202. oldal.) vitéz Dániel Gábor: Tüdőbajosok légmellkezelésének országos megszervezése. (203—204. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (204-206. oldal.) Vegyes hírek. (206. oldal és a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tud.­Egyetem női klinikájának közleménye (igazgató: Kovács Ferenc ny. rl tanár). Célszerű műtéti eljárás méhelőesés gyógyítására.* Irta: Kovács Ferenc dr., egyet. ny. r. tanár. A méhelőesés gyógyítása még ma sem kifogástalanul megoldott feladat. Ezt mutatja a rendkívül sokféle mű­téti eljárás, az egyszerű plastikától kezdve a legsúlyosabb csonkító és torzító műtétekig, a méh és hüvely teljes el­távolításáig. Ezen próbálkozások feleslegesek volnának, ha egy minden tekintetben kielégítő megoldás állna ren­delkezésünkre. Ezért a prolapsus mindig érdekes probléma a nőgyógyász számára, mert minden esetben egyénileg igen sok szempontból kell mérlegelnie a helyzetet, mielőtt valamely műtéti mód mellett dönt. Különösen megoldatlan a kérdés a climaxon innen levő, illetve még nemi életet élő nőkön. Nem célunk ezúttal a számtalan különféle műtéti eljárás kritikájával foglal­kozni, hiszen azok minden nagyobb kézikönyvben megta­lálhatók, de általánosságban meg kell állapítanunk, hogy valamennyi eddig ajánlott műtétnek van egy vagy több súlyos hátránya. Ezek közül kiemelném: 1. a recidivára hajlamosságot (10—40%); 2. a műtét folytán gyakran beálló hólyag-, végbél-, menstruatiós zavarokat, hermá­kat stb., 3. nagy műtéti kockázatot a radicálisabb műté­tek esetén (4—8%, mortalitás), 4. a házaséletre teljes alkalmatlanná válást (Neugebauer—Le Fort-féle kol­­porrhaphia mediana, a Freund- és Fritsch-féle műtét, méh és hüvely teljes kiirtása Okvitschitz szerint stb.), 5. sza­porodásra alkalmatlanságot, 6. többé-kevésbbé súlyos cson­kítást, szervdislocatiót. Ezen hátrányok miatt nagyon is indokolt ideálisabb műtéti megoldások keresése. Az alábbiakban egy ilyen megoldást óhajtok ismertetni. Műtéti eljárásom a kolporrhaphia mediana princípiumá­ból indult ki. Gerardin próbálta ki először, hogy az elülső és hátsó hüvelyfalból egy-egy széles hosszanti lemezt praepa­­rált le és a két sebfelületet egyesítette, miáltal a hüvely lu­mené legnagyobbrészt záródott és az előesést meggátolta. Neugebauer (apa és fiú), továbbá Le Fort alkalmazták és ajánlották a műtétet, melyet Wincke­ is többször alkalmazott. Peter Müller a hüvely-elzárás elvét úgy módosította, hogy kimetszette az egész hüvelyt és a sebszéleket egyesítette. Mindezen megoldásokban azonban, bár a műtéti eredmények kielégítők, le kell mondani a cohabitatio képességről s ezért csak egészen agg nőkön jöhetnek szóba. A cohabitatiós képességet zavartalanul biztosítja és amel­lett a teljes méhelőesést tökéletesen gyógyítja az a műtéti módosítás, amelyet a mellékelt ábrák minden különösebb ma­gyarázat nélkül jól szemléltetnek (1. 1., 2., 3. ábrákat). A műtét első szakasza: A külső méhszájtól 1 cm-re kezdődőleg az elülső és hátsó hüvelyfalról symmetrikus keskenyebb olda­lán 2, szélesebb oldalán 3 cm széles nyálkahártyalelbenyt fej­tünk le harántul, mely mindkét oldalt 1 cm-nyire közelíti meg a széleket (1. 1—2. ábra a). A lebeny laterálisan egy J (vagy L) alakú sagittalis irányú, az adott eset mére­teihez képest 1­­2—2 cm széles hosszanti lebenyszalagba foly­tatódik, úgy az elülső, mint a hátsó falon felfelé tükörkúp­­szerűen és e szalag vége ferdén kihegyezve kifelé néző csúc­­csal végződik a hüvelyfal középső és külső harmadának ha­tára körül, az oldalsó szélhez közel (1. 1. és 2. ábra b). Az így keletkezett sebfelszíneket a portré, illetve a prolabált méh fokozatos visszatérése mellett végig egyesít­jük csomós catgut­öltésekkel. Ezáltal a prolapsus megszűnt, de maradt egyik oldalon egy rendes bőségű, bár kb. 3,5 cm­­rel megrövidült hüvelycső s a septum által elválasztott másik oldalon egy ceruza-vastagságnyi hüvelycsatorna, valamint egy mérsékelt cysto- és retrokele. A műtét második szakasza egy alapos elülső és különö­sen hátsó plastica, mely a gát reconstructiójával és a hüvely­­cső tengelyének előrefelé homorú meghajlításával nemcsak a cysto, és retrokelet szünteti meg és a hüvelybemenetet szű­kíti meg kellőképen, hanem meg is nyújtja a hüvelycsövet a külső végén annyival, amennyivel az a méhszáj előtt létre­hozott harántseptum miatt a belső végével megrövidült. A hüvelycső hossztengelyének a gázplastika következtében lét­rejött felfelé gröbálő erős concavitása azzal az eredménnyel is jár, hogy a hasprés nyomása többé nem a szeméremrés irá­nyában érvényesül, hanem az újonnan képzett izmos gátat terheli. Ez a körülmény a fordított L alakú hüvelyseptum előesést gátló mechanikai hatását nagyban támogatja. Ily módon teljesen normális hosszúságú és szélességű hü­velycső keletkezik a hosszanti hüvelyseptum egyik oldalán; a másikon pedig marad egy szűk (kb. kisujjnyi) csatorna. A méh és hüvelyváladék lefolyása mindkét oldalt biztosítva van; a portio és a harántirányú hüvelyseptum közt kisujjnyi csa­torna marad, mely a hüvelycsőbe nyílik. A hosszanti szalag­ *) Elöadatott a „Deutsche Gesellschaft für Gynäkologie” 1933. október 11—14-ig tartott XXIII. berlini nagygyűlésén.

Next