Orvosi Hetilap, 1934. március (78. évfolyam, 9-13. szám)
1934-03-03 / 9. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ 78. évfolyam, 9. szám Budapest, 1934. március 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: , ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLO ORSÓS FERENC TARTALOM: Kovács Ferenc: Célszerű műtéti eljárás méhelőesés gyógyítására. (183—185. oldal.) Liebner Ernő: Mechanikus és thermikus allergiák. (185— 190. oldal.) Csapó József: A csecsemőkori tetaniáról. (190—191. oldal.) Szirmay Frigyes: Plaut—Vincent angina kapcsán fellépett agranulocytosis. (192—193. oldal.) Oláh Dániel: Trichophylla profunda klinikai kórképéből tenyésztett akrostalagmus cinnabarinus Corda. (194—195. oldal.) Láng Sándor és Moser Elek: A vérplasma lipoid- és aminosavtartalma anaemia perniciosában. (195—196. oldal.) Szira Zoltán: A gonorrhoeas complicatio kezelése ichthyollal. (196—197. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Urológia. — Szemészet. — Fülgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (197—199. oldal.) Könyvismertetés. (199. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (200—202. oldal.) vitéz Dániel Gábor: Tüdőbajosok légmellkezelésének országos megszervezése. (203—204. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (204-206. oldal.) Vegyes hírek. (206. oldal és a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tud.Egyetem női klinikájának közleménye (igazgató: Kovács Ferenc ny. rl tanár). Célszerű műtéti eljárás méhelőesés gyógyítására.* Irta: Kovács Ferenc dr., egyet. ny. r. tanár. A méhelőesés gyógyítása még ma sem kifogástalanul megoldott feladat. Ezt mutatja a rendkívül sokféle műtéti eljárás, az egyszerű plastikától kezdve a legsúlyosabb csonkító és torzító műtétekig, a méh és hüvely teljes eltávolításáig. Ezen próbálkozások feleslegesek volnának, ha egy minden tekintetben kielégítő megoldás állna rendelkezésünkre. Ezért a prolapsus mindig érdekes probléma a nőgyógyász számára, mert minden esetben egyénileg igen sok szempontból kell mérlegelnie a helyzetet, mielőtt valamely műtéti mód mellett dönt. Különösen megoldatlan a kérdés a climaxon innen levő, illetve még nemi életet élő nőkön. Nem célunk ezúttal a számtalan különféle műtéti eljárás kritikájával foglalkozni, hiszen azok minden nagyobb kézikönyvben megtalálhatók, de általánosságban meg kell állapítanunk, hogy valamennyi eddig ajánlott műtétnek van egy vagy több súlyos hátránya. Ezek közül kiemelném: 1. a recidivára hajlamosságot (10—40%); 2. a műtét folytán gyakran beálló hólyag-, végbél-, menstruatiós zavarokat, hermákat stb., 3. nagy műtéti kockázatot a radicálisabb műtétek esetén (4—8%, mortalitás), 4. a házaséletre teljes alkalmatlanná válást (Neugebauer—Le Fort-féle kolporrhaphia mediana, a Freund- és Fritsch-féle műtét, méh és hüvely teljes kiirtása Okvitschitz szerint stb.), 5. szaporodásra alkalmatlanságot, 6. többé-kevésbbé súlyos csonkítást, szervdislocatiót. Ezen hátrányok miatt nagyon is indokolt ideálisabb műtéti megoldások keresése. Az alábbiakban egy ilyen megoldást óhajtok ismertetni. Műtéti eljárásom a kolporrhaphia mediana princípiumából indult ki. Gerardin próbálta ki először, hogy az elülső és hátsó hüvelyfalból egy-egy széles hosszanti lemezt praeparált le és a két sebfelületet egyesítette, miáltal a hüvely lumené legnagyobbrészt záródott és az előesést meggátolta. Neugebauer (apa és fiú), továbbá Le Fort alkalmazták és ajánlották a műtétet, melyet Wincke is többször alkalmazott. Peter Müller a hüvely-elzárás elvét úgy módosította, hogy kimetszette az egész hüvelyt és a sebszéleket egyesítette. Mindezen megoldásokban azonban, bár a műtéti eredmények kielégítők, le kell mondani a cohabitatio képességről s ezért csak egészen agg nőkön jöhetnek szóba. A cohabitatiós képességet zavartalanul biztosítja és amellett a teljes méhelőesést tökéletesen gyógyítja az a műtéti módosítás, amelyet a mellékelt ábrák minden különösebb magyarázat nélkül jól szemléltetnek (1. 1., 2., 3. ábrákat). A műtét első szakasza: A külső méhszájtól 1 cm-re kezdődőleg az elülső és hátsó hüvelyfalról symmetrikus keskenyebb oldalán 2, szélesebb oldalán 3 cm széles nyálkahártyalelbenyt fejtünk le harántul, mely mindkét oldalt 1 cm-nyire közelíti meg a széleket (1. 1—2. ábra a). A lebeny laterálisan egy J (vagy L) alakú sagittalis irányú, az adott eset méreteihez képest 12—2 cm széles hosszanti lebenyszalagba folytatódik, úgy az elülső, mint a hátsó falon felfelé tükörkúpszerűen és e szalag vége ferdén kihegyezve kifelé néző csúccsal végződik a hüvelyfal középső és külső harmadának határa körül, az oldalsó szélhez közel (1. 1. és 2. ábra b). Az így keletkezett sebfelszíneket a portré, illetve a prolabált méh fokozatos visszatérése mellett végig egyesítjük csomós catgutöltésekkel. Ezáltal a prolapsus megszűnt, de maradt egyik oldalon egy rendes bőségű, bár kb. 3,5 cmrel megrövidült hüvelycső s a septum által elválasztott másik oldalon egy ceruza-vastagságnyi hüvelycsatorna, valamint egy mérsékelt cysto- és retrokele. A műtét második szakasza egy alapos elülső és különösen hátsó plastica, mely a gát reconstructiójával és a hüvelycső tengelyének előrefelé homorú meghajlításával nemcsak a cysto, és retrokelet szünteti meg és a hüvelybemenetet szűkíti meg kellőképen, hanem meg is nyújtja a hüvelycsövet a külső végén annyival, amennyivel az a méhszáj előtt létrehozott harántseptum miatt a belső végével megrövidült. A hüvelycső hossztengelyének a gázplastika következtében létrejött felfelé gröbálő erős concavitása azzal az eredménnyel is jár, hogy a hasprés nyomása többé nem a szeméremrés irányában érvényesül, hanem az újonnan képzett izmos gátat terheli. Ez a körülmény a fordított L alakú hüvelyseptum előesést gátló mechanikai hatását nagyban támogatja. Ily módon teljesen normális hosszúságú és szélességű hüvelycső keletkezik a hosszanti hüvelyseptum egyik oldalán; a másikon pedig marad egy szűk (kb. kisujjnyi) csatorna. A méh és hüvelyváladék lefolyása mindkét oldalt biztosítva van; a portio és a harántirányú hüvelyseptum közt kisujjnyi csatorna marad, mely a hüvelycsőbe nyílik. A hosszanti szalag *) Elöadatott a „Deutsche Gesellschaft für Gynäkologie” 1933. október 11—14-ig tartott XXIII. berlini nagygyűlésén.