Orvosi Hetilap, 1934. június (78. évfolyam, 22-26. szám)

1934-06-02 / 22. szám

78. évfolyam, 22.szám, Budapest, 1934. június 2. ORVOSI HETIL Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL, GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADI VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Berecz János: A fájásgyengeség okai és kezelése. (483—483. oldal.) Vámossy Zoltán: A IV. Magyar Gyógyszerkönyv az orvos szempontjából. (483—490. oldal.) Hollós Lajos: Diureth­uaxucik az lasthma bronchiale therapiin­­jában. (491—493. oldal.) Alföldy Jenő: Bakteriológiai adatok a heveny középfülgyulla­­dások kórtanához. (493—495. oldal.) Paul Benő és Udvargdy László: Az acetylcholin mint gyomor, röntgendiagnostikum. (495—499. oldal.) A Ferenc József Tud.­Egyetem női klinikájának köz­leménye (igazgató: Berecz János ny. r. tanár). A fájásgyengeség okai és kezelése. (Klinikai előadás.) Irta: Berecz János dr., egyet. ny. r. tanár. Szüléskor a petét magában foglaló hatalmasan meg­növekedett méh a magzat, illetőleg a pete mozg­­ójává válik. A mé­hizomzat összehúzódásai: a szüőfájások hoz­zák létre a szülést. A hasfal harántcsíkolt izomzata össze­húzódásaival pedig támogatja az előbbi munkáját. A szülőfájásokat dinamikai szempontból nagyon ne­héz megítélni. A nagy ismeretlen szerepet játszák a szü­lés folyamatában, annyira, hogy a terhesség alatt az asz­­szony általános állapotából, alkatából,a méhének terhes­ség előtti fejlettségéből semmi biztos következtetést nem lehet vonni a méhizomzatnak szülés alatt majdan elkövet­kező munkájára. De nemcsak a terhesség alatt, hanem igen sokszor még a szülés megindulásakor nem tudunk véleményt mondani a további fájásokról. A gyakorlatban nincs absolut mértékünk a fájások erősségének meghatá­rozására, mert azok az eljárások, amelyeknek segítségével a méhizom­zat összehúzódásait dinamikus szempontból meg lehet ítélni, bonyolult voltuk miatt nem alkalmasak a gyakorlat számára és csupán tudományos értékűek. A betegágy mellett a hasra tett kézzel figyeljük az egyes méhösszeh­úzódások erejét, tartamát és gyakoriságát. Ezenkívül a szülés előhaladása adhat még útbaigazítást a szülőfájásokról. Élettani viszonyok között is igen nagy különbségek lehetnek­ a fájások erősségében. Nincsen éles határ az élettani és kóros viszonyok között­ Általában 3 csoport­ban foglaljuk össze a szülőfájások rendellenességeit. Az első csoportba a fájásgyengeség, a másodikba a túlerős fájások, a harmadikba a fájdalmas és görcsös fájások tartoznak. Gyakorisága, valamint következményei miatt legfontosabb a fájások gyenge volta: a fájásgyengeség. Az élettani körülmények között is előforduló tág határok miatt a fájásgyengeség fogalmát élesen körül­határolni nehéz. A terhesség vége felé mind gyakrabban Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (85—88. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gégészet. — Bőrgyó­gyászat. (499—501. oldal.) Könyvismertetés: (501. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (501—504. oldal.) Vámossy Zoltán­: Az Országos Tisztviselői Betegfal­ap (OTBA) átszervezése. (­504—505. oldal.) Gömöri Pál: Végszó Csépai Károly dr. feleletére. (506. oldal.) Vegyes hírek: (506. oldal és a borítólap II. és IV. oldalán.) jelentkező méhöszehúzódások — melyek teljesen rendszer­telenek, néha napokig nem jelentkeznek, máskor pedig egymásután 3—4 fájás jelentkezik — sokszor minden feltűnőbb jel nélkül mennek át szülőfájásokba. Ezek a szülőfájások igen gyengék, rövid ideig tartanak és hosz­­szabb fájásszünetekkel váltakoznak. Sok esetben azonban a szülés megindulását kezdettől fogva sűrűn jelentkező, hosszabb ideig tartó, kiadós fájások jelzik. A túlságosan gyenge, rövid ideig tartó és ritkán je­lentkező fájások a szülés elhúzódásához vezetnek. Úgy aetrológiáját, mint jelentőségét és következményeit tekintve két csoportba szoktuk beosztani a fájásgyengesé­get. Az első csoportba az elsődleges, a másodikba a má­sodlagos fájásgyengeséget soroljuk. Elsődleges fájás­gyengeségről akkor beszélünk, ha a fájások a szülés meg­indulásától kezdve gyengék. Rendszerint ritkán jelentkez­nek a gyenge, rövid ideig tartó, erőtlen máhösszehúzódá­­sok. Ez az elsődleges fájásgyengeség leggyakrabban vörös fonálként húzódik végig az egész szülésen. A tágu­lási, valamint a kitolási időszak elhúzódása után átmehet a lepényi időszakba is és a lepény leválásában, majd ennek távozása után a méh összehúzódásában is látjuk e functio-zavart, amely ilyenkor az atom­a komoly jelen­tőségű szövődményét hozza létre. Másodlagos fájásgyen­geségen azokat a gyenge,­­rövid ideig tartó és ritkán jelentkező fájásokat értjük, amelyeket rendes, sőt néha igen erős fájások előznek meg. Ez az állapot a méh és közvetve a vajúdó egész szervezete kifáradásának követ­kezménye. Igen sok elmélet van a fájásgyengeség előidéző oká­nak magyarázására, a betegágy mellett azonban legtöbb­­ször csak magát a fájásgyengeség tényét tudjuk meg­állapítani, annak okozója ismeretlen marad. Efölött nem is lehet csodálkozni, mert végeredményben a fájáskérdés mechanizmusával sem vagyunk tisztában. Nem tudjuk biztosan, hogy a terhesség bizonyos idejében­­— néha an­nak legelején, máskor a terhesség végén, sőt néha talán hetekkel az áll■álunk kiszámított szülési időpont után — mi indítja meg a fájásokat, mi készteti a méhet arra, hogy összehúzódásaival a petét magából kiürítse. A méh anatómiai és működésbeli gyengeségét már régidők óta a fájásgyengeség előidézőjének tartják. A

Next