Orvosi Hetilap, 1934. szeptember (78. évfolyam, 35-39. szám)
1934-09-01 / 35. szám
78. évfolyam, 35. szám, Budapest, 1934. szeptember 1. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ . FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Bausweiler János: A conservativés operativ szülészet határkérdései. (1951—798. oldal.) Török Sándor és Babics Antal: A vérsavó refractiójának diagnostikai értékelése sebészi vesebetegségekben. (798— 801. oldal.) Korányi András: A praecarcinomás stádium bírálata kórszövettani vonatkozásban. (801—804. oldal.) Nagy Mihály: A liquornak fagyöngy-kivonattal (viscum album) készült colloid reactiója. (804—806. oldal.) Koczkás Gyula: Photographált szívhang-görbék photoelektromos visszaadása. (807—808. oldal.) Szemző György: Bulbusdeformitás és fokozott vékonybélmoscilitás. (808—811. oldal.) Fekete János: A schizophrenia alfajainak megoszlása nőkön. (811—812. oldal.) de Chátel Andor: A trimethylentetrazol hatása a szívre. (813—814. oldal.) Bajusz Mihály: Légytheoria-víztheoria. (814—816. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (133—136. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (816—818. oldal.) Könyvismertetés: (818. oldal és a borítólap IV. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) A conservativ és operativ szülészet határkérdései. (Klinikai előadás.) Irta: Batisweiler János dr., klinikai adjunctus. Amikor VIII. Henrik angol király harmadik feleségének elhúzódó szülése közben az orvosok felvilágosították, hogy választania kell az anya vagy a magzat élete között, azt felelte: „Mentsétek meg a gyermekemet, mert más aszszonyt könnyen fogok találni.“ Hasonló helyzetben Napóleon feleségének, Mária Lujzának szülésekor a híres párisi szülésznek, Duboisnak azt mondta: „Ne gondoljon másra, csak az anyára!“ Ez a két mondás azon századok óta jól ismert körülményből fakadt, hogy a szüléskor az anya és a magzat érdekei ellentétbe kerülhetnek egymással és az egyiket a másikért fel kell áldozni. Mivel mindkettőt, az anyát és a gyermeket is megmenteni akkor még császármetszés árán is lehetetlen volt, ezért az orvosoknak választaniok kellett az anya vagy a magzat élete között. Természetes, hogy a választás rendesen a magzat életét oltotta ki. Csak amikor a császármetszés műtéti eredményei az antisepsis, a sepsis és a sebellátás módszereinek tökéletesedése folytán megjavultak, amikor tehát a császármetszés nem jelentette egyúttal az anya halálát, mint régebben, kezdett a magzat érdeke is előtérbe nyomulni és lassan tért hódított az az elv, hogy nemcsak az anyát, hanem a magzatot is meg kell menteni a szülés alatt. Így indult fejlődésnek a szülészetben a gyermek védelmét szolgáló irányzat, melynek hazánkban első hajtása az volt, amikor 1892-ben Tauffer tanár első ízben végzett császármetszést a magzat érdekében. Ezt a gondolatot fejlesztette tovább Tóth tanár 1895-ben, amikor ugyancsak a magzat érdekében végzett magas fogóműtéteinek első sikereiről számolt be. Ezt követte azután a csontos medencegyűrű átmetszése (1906) és a császármetszés műtéti módjainak tökéletesedésével az indicatio kiterjesztése olyan szülési szövődmények leküzdésére, amelyeknek sikeres megoldása az anya megmentése mellett legtöbbször a magzat életét is biztosította. így vonultak be a császármetszés javallatainak körébe az elölfekvő méhlepény, az eklampsia, az eklampsismus, az időelőtti vagy korai lepényleválás, a fenyegető méhrepedés, a méh és petefészek daganatai, a köldökzsinórelőesés, az idős előszörszülő nők fájásgyengesége és lágyrésznehézségei, valamint számos olyan terhességi és extragenitális megbetegedés, ami általában feljogosít császármetszés elvégzésére. A sebészi irányzat gyors fejlődése, az anyai és a magzati halálozás számarányának rohamos csökkenése annyira biztató kilátást nyitottak az operatív szülészet számára, hogy akadtak hangok, amelyek azt kívánták: tegyük félre a classikus szülészet elavult fegyvereit és oldjuk meg az elénk kerülő problémákat egyszerű és gyors eljárással, császármetszéssel, minthogy annak methodikája annyira tökéletessé vált, hogy szinte veszélytelen műtétnek tekinthető. Felületes szemlélettel igazat is adhatnánk e tetszetős felfogásnak, de ha nagy anyagon, országos adatok alapján szigorú kritika alá vesszük az elért eredményeket, miként azt a németeknél Winter, az amerikaiaknál Williams és nálunk Orffy tanulmányai is bizonyítják, nem mondhatjuk a császármetszést annyira veszélytelen műtétnek, hogy túlzott kiterjesztését szükségesnek tarthatnék, különösen azon döbbenetes eredmények láttára, amelyek abból kerültek ki, hogy a magzati érdek erőszakos előtérbe helyezésével az anyára kimondottan vészthozó körülmények között is végeztek császármetszést, elsősorban pl. fertőzött vagy fertőzésre gyanús esetekben, midőn az anyák 25—,30%-a a műtét után fertőzésben elpusztult. Érthető tehát a felháborodás és igazat kell adnunk Gaussnak, amikor éleshangú kifakadása végén azt mondja: „Nemcsak a magzatot,, de az anyát is meg kell menteni a szülés közben!“ Ezt a célt pedig legeredményesebben akkor érhetjük el, ha tevékenységünket nem csupán a szülési folyamat megoldására irányítjuk, hanem széleskörű prophyilaxist alkalmazunk, miáltal sok anyai és magzati életet fenyegető szülési szövődménynek már a terhességben jelentkező tüneteit felismerve, azok kifejlődését meggátoljuk, vagy legalább is súlyosságukat csökkentjük. Ezért mondja Tóth tanár, hogy az igazi gyermekvédelem ma már nem a szülőágynál, hanem még korábban, a terhességben kezdődik, amit a mai eugenika és fajvédelem a fogamzást megelőző állapotra is ki akar terjeszteni. Bár ez a gondolat azóta széles köröket foglalkoztat és