Orvosi Hetilap, 1934. szeptember (78. évfolyam, 35-39. szám)

1934-09-01 / 35. szám

78. évfolyam, 35. szám, Budapest, 1934. szeptember 1. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ . FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Bau­sweiler János: A conservativ­­és operativ szülészet határ­kérdései. (1951—798. oldal.) Török Sándor és Babics Antal: A vérsavó refra­ctiójának dia­­gnostikai értékelése sebészi vese­betegségekben. (798— 801. oldal.) Korányi András: A praecarcinomás stádium bírálata kórszövet­tani vonatkozásban. (801—804. oldal.) Nagy Mihály: A liquornak fagyöngy-kivonattal (viscum album) készült colloid reactiója. (804—806. oldal.) Koczkás Gyula: Photographált szívhang-görbék photoelektro­­mos visszaadása. (807—808. oldal.) Szemző­ György: Bulbusdeformitás és fokozott vékonybél­­moscilitás. (808—811. oldal.) Fekete János: A schizophrenia alfajainak megoszlása nőkön. (811—812. oldal.) de Chátel Andor: A trimethylentetrazol hatása a szívre. (813—814. oldal.) Bajusz Mihály: Légytheoria-víztheoria. (814­—816. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (133—136. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyer­mekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (816—818. oldal.) Könyvismertetés: (818. oldal és a borítólap IV. oldalán.) Vegyes hírek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) A conservativ és operativ szülészet határkérdései. (Klinikai előadás.) Irta: Batisweiler János dr., klinikai adjunctus. Amikor VIII. H­enrik angol király harmadik feleségé­nek elhúzódó szülése közben az orvosok felvilágosították, hogy választania kell az anya vagy a magzat élete között, azt felelte: „Mentsétek meg a gyermekemet, mert más asz­­szonyt könnyen fogok találni.“ Hasonló helyzetben Napó­leon feleségének, Mária Lujzának szülésekor a híres pá­risi szülésznek, Duboisnak azt mondta: „Ne gondoljon másra, csak az anyára!“ Ez a két mondás azon száza­dok óta jól ismert körülményből fakadt, hogy a szüléskor az anya és a magzat érdekei ellentétbe kerülhetnek egy­mással és az egyiket a másikért fel kell áldozni. Mivel mindkettőt, az anyát és a gyermeket is­ megmenteni ak­kor még császármetszés árán is lehetetlen volt, ezért az orvosoknak választaniok kellett az anya vagy a magzat élete között. Természetes, hogy a választás rendesen a magzat életét oltotta ki. Csak amikor a császármetszés műtéti eredményei az antisepsis, a sepsis és a sebellátás módszereinek tökéletesedése folytán megjavultak, amikor tehát a császármetszés nem jelentette egyúttal az anya halálát, mint régebben,­­ kezdett a magzat érdeke is elő­térbe nyomulni és lassan tért hódított az az elv, hogy nem­csak az anyát, hanem a magzatot is meg kell menteni a szülés alatt. Így indult fejlődésnek a szülészetben a gyer­mek védelmét szolgáló irányzat, melynek hazánkban első hajtása az volt, amikor 1892-ben Tauffer tanár első ízben végzett császármetszést a magzat érdekében. Ezt a gon­dolatot fejlesztette tovább Tóth tanár 1895-ben, amikor ugyancsak a magzat érdekében végzett magas fogóműté­­teinek első sikereiről számolt be. Ezt követte azután a csontos medencegyűrű átmetszése (1906) és a császár­­metszés műtéti módjainak tökéletesedésével az indicatio kiterjesztése olyan szülési szövődmények leküzdésére, ame­lyeknek sikeres megoldása az anya megmentése mellett legtöbbször a magzat életét is biztosította. így vonultak be a császármetszés javallatainak körébe az elölfekvő méh­lepény, az eklampsia, az eklampsismus, az időelőtti vagy korai lepényleválás, a fenyegető méhrepedés, a méh és pe­tefészek daganatai, a köldökzsinórelőesés, az idős először­szülő nők fájásgyengesége és lágyrésznehézségei, valamint számos olyan terhességi és extragenitális megbetegedés, ami általában feljogosít császármetszés elvégzésére. A sebészi irányzat gyors fejlődése, az anyai és a magzati halálozás számarányának rohamos csökkenése annyira biz­tató kilátást nyitottak az operatív szülészet számára, hogy akadta­k hangok, amelyek azt kívánták: tegyük félre a classikus szülészet elavult fegyvereit és oldjuk meg­ az elénk kerülő problémákat egyszerű és gyors eljárással, császármetszéssel, minthogy annak methodikája annyira tökéletessé vált, hogy szinte veszélytelen műtétnek tekint­hető. Felületes szemlélettel igazat is adhatnánk e tetsze­tős felfogásnak, de ha nagy anyagon, országos adatok alapján szigorú kritika alá vesszük az elért eredménye­ket, miként azt a németeknél Winter, az amerikaiaknál Williams és nálunk Orffy tanulmányai is bizonyítják, nem mondhatjuk a császármetszést annyira veszélytelen műtét­nek, hogy túlzott kiterjesztését szükségesnek tarthatnék, különösen azon döbbenetes eredmények láttára, amelyek abból kerültek ki, hogy a magzati érdek erőszakos elő­­térbe helyezésével az anyára kimondottan vészthozó körül­mények között is végeztek császármetszést, elsősorban pl. fertőzött vagy fertőzésre gyanús esetekben, midőn az anyák 25—,30%-a a műtét után fertőzésben elpusztult. Érthető tehát a felháborodás és igazat kell adnunk Gauss­­nak, amikor éleshangú kifakadása végén azt mondja: „Nemcsak a magzatot,, de az anyát is meg kell menteni a szülés közben!“ Ezt a célt pedig legeredményesebben ak­kor érhetjük el, ha tevékenységünket nem csupán a szülési folyamat megoldására irányítjuk, hanem széleskörű pro­­phyilaxist alkalmazunk, miáltal sok anyai és magzati éle­tet fenyegető szülési szövődménynek már a terhességben jelentkező tüneteit felismerve, azok kifejlődését meggátol­juk, vagy legalább is súlyosságukat csökkentjük. Ezért mondja Tóth tanár, hogy az igazi gyermekvédelem ma már nem a szülőágynál, hanem még korábban, a ter­hességben kezdődik, amit a mai eugenika és fajvédelem a fogamzást megelőző állapotra is ki akar terjeszteni. Bár ez a gondolat azóta széles köröket foglalkoztat és

Next