Orvosi Hetilap, 1935. november (79. évfolyam, 44-48. szám)

1935-11-02 / 44. szám

1935. 44. sz. -ig együttjáró bélrenyheség, amely így időt és alkalmat ad a gyulladásos zóna körüli hashártyarészeknek a le­tapadásra. A gyulladások kórokozóira mindössze annyit említek meg, hogy túlnyomó többségben három mikroorganismus csoport szerepel, úgymint a gonococcus, a genykeltő mikroorganismusok nagy csoportja és a tbc. Ezekhez ké­pest a többi baktérium elenyésző százalékkal szerepel. Meglepő az a többek által megerősített adat, hogy a pyo­­salpinxoknak közel 50%-a anaerob baktériumok által oko­zott, amihez a gonococcus 10—20%-kal, a strepto- és staphylococcusok 10—15%-kal csatlakoznak. A többi meg­oszlik. A fertőzésnek útja az esetek túlnyomó többségében alulról felfelé, helyesebben kívülről befelé történik. És pedig vagy a nyálkahártya útján (gonococcus), vagy a nyirokérrendszer útján (genykeltők). Ritkábban történik belülről kifelé pl. peritonitis, hasi tuberculosis esetén, végül haematogen úton (angina, pneumonia, scarlatina, tbc. stypus). A női nemzőcsatorna fentebb említett három szaka­szának lobos megbetegedései a közvetlen és távoli veszé­lyek szempontjából igen különböző megítélés alá esnek. Az első szakasz gyulladásai majdnem mindig könnyű ter­mészetűek. Akár egy közönséges nátha, amely komolyabb jelentőséget csak akkor nyer, ha valamelyik melléküregre terjedt át, úgy az alsó szakasz gyulladásai is csak akkor válnak komoly betegséggé, ha áttörték az első gátat és a csatorna középső vagy felső részébe értek. Nem így áll a dolog a középső rész, vagyis a méh test gyulladásaival. Az endometritisek magukban még ha sep­­tikusak is, nem volnának nagyon veszélyesek, minthogy azonban a méh ürege csak ritkán annyira nyitott a kül­világ felé, mint pl. a méhnyak avagy hüvely, hogy kóros váladékát akadálytalanul kibocsájthassa, könnyen megesik, hogy a váladék pangása következik be annak minden ve­szedelmével. Ezt látjuk pl. a gyermekágyi lochiometrák­­ban, amikor hidegrázás kíséretében szökik fel a hőmér­séklet és tisztán azon múlik, hogy a pangó váladékban van-e és milyen baktérium, hogy az egyszerű lochiometrá­­ból mikor keletkezik genyes függelékgyulladás, avagy sep­­tikus peritonitis? Gonorrhoeás fertőzés esetén meg van a lehetősége annak, hogy a gonococcus gyepszerű felszíni terjedése által az endometritisből akkor is fertőződjenek a méhkürtök, ha a belső méhszáj mint pl. gyermekágyban nyitott, de septikus gyulladásokban rendszerint vagy a méh, vagy valamely külső hatóerő aktív működése szüksé­ges ahhoz, hogy ezt a tovahaladást előidézze. Ez az oka annak, miért kell septikus endometritisekben a betegnek mozgástól, az orvosnak mechanikus beavatkozásoktól tar­tózkodni. Innen a gyermekágyi méhkaparások jogosan rossz híre és ez oka annak is, miért híve a legtöbb nőorvos a lázas abortusok conservativ vagy legalább is exspectativ kezelésének. Addig, amíg a gyulladásos folyamat magára a méh üregére szorítkozik, az okozott subjectiv és objectiv tüne­tek relative csekélyek. Fájdalom nincs, vagy alig van, a láz lehet ugyan magas, azonban a közérzetet alig alterálja. A beteg nem tesz súlyos benyomást, vizsgálatkor némi ér­zékenységen kívül negatív a lelet. Ilyenkor legfeljebb a bakteriológiai vizsgálat adhat felvilágosítást aziránt, hogy miről van szó. Egy csapásra megváltozik azonban a kép, mihelyt a fertőzés a méh üregét akár a tubákon, akár a méh vér-, illetőleg nyirokútjain át elhagyta. A relative jó közérzetet heves, né­ha tűrhetetlen fájdalmak váltják fel. Legfrappánsabbak e tünetek akkor, ha a tubákon át felhaladó fertőzés elérte a hashártyát és ennek következ­ményeképpen a belső genitáliákat közvetlen környező has­­hártyarészletek gyulladása áll be. Ez a gyulladás, a pelveo­peritonitis eléggé jellemző tünetcsoportot ad és ha az ál­talános hashártyagyulladással szembe akarjuk állítani, akkor azt mondhatjuk, hogy pelveoperitonitisben a helyi tünetek lépnek előtérbe az általános tünetekkel szemben, míg diffus hashártyagyulladáskor inkább az általános septikus jelenségek. A gyulladás felfelé haladásában tehát a következő stádiumokat lehet különböztetni, megjegyezvén, hogy ezek úgyszólván sohasem különíthetők el egymástól élesen, an­nál kevésbbé, mert hiszen egymás mellett egy időben is fennállhatnak. 1. endometritis; 2. salpingitis; 3. salpingo-oophoritis (adnexitis). A további részletek attól függnek, hogy a tuba fim­­brialis vége elzáródik-e avagy sem. Ha elzáródik, akkor: 4. hydrosalpinx; 5. cysta-tuboovarialis (ha az abdominalis nyílást a petefészek zárja el); 6. pyosalpinx; 7. abscessus tuboovarialis; 8. a peritonealis űrben lejátszódó lob, illetve gyulla­dásos reactio (exsudatum perimetriticum), amely lehet, a lob termék minősége szerint, peritonitis serosa, fibrino­­plastica és purulenta. A gyulladásos formák ezen futólagos áttekintése után rátérek néhány differential-diagnostikai kérdésre. Igen fontos ez elkülönítő kórisme akkor, ha egy felszálló gyul­ladás kankós avagy septikus jellegét akarjuk meghatá­rozni. Ez nem mindig könnyű, mert pl. a puerperiumban a bőséges lochiában a gonococcust kimutatni nem mindig lehet, valamint hogy azt sem könnyű eldönteni mindig, hogy a lochiában kimutatott genykeltők tényleg azonosak-e a gyulladást előidézőkkel? Mint gyakran hasonló esetek­ben, úgy itt is, jobban igazít útba maga a klinikai kép, melyet röviden a következőkben foglalhatok össze: Gonorrhoeás: nyelv nedves; szemek fénylők; arc pirosas; pulsus szapora, de telt; elég gyorsan kialakuló, rendszerint kétoldali érzékeny adnextumor, melyet növelnek a rátapadó cseplesz és belek pedemás felszíne; exsudatum perimetriticum. Septikus : nyelv száraz; szemek beesettek, homályosak; arc halványszürke; pulsus igen szapora és puha; adnex-tumor inkább egyoldali, nagyobb; exsudatum parametriticum. (Folytatjuk.) ORVOSI HETILAP 11­51 Kiadványainkat olcsón kapják meg előfizetőink az összeg előzetes beküldése után. Soós Aladár: Étrendi előírá­sok vn. kiadás, 5 P helyett 4 P ; Horváth Boldizsár: A gya­korló orvos orthopaediája 230 oldal, 110 ábra 5 P ; Kunszt János: A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőhelyei 215 oldal, 6.50 P helyett 5.50 P. Vászonba kötve 8 P helyett 7 P; Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés 8 P helyett 6 P ; Rig­ler Gusztáv: Közegészségtan és járványtan tankönyve 25 P helyett 5.70 P ; Orsós Ferenc: Kórboncolás vezérfonala 86 ol­dal 2.50 P helyett 2 P. Krepuska István: A füleredetű agy­tályogok kór- és gyógytana 4P. — A befizetési lap hátulján az összeg rendeltetését kérjük feltüntetni.

Next