Orvosi Hetilap, 1935. december (79. évfolyam, 49-52. szám)

1935-12-07 / 49. szám

HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: "VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ FRNŐ 79. évfolyam 49. szám Budapest, 1935 december 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Schäffler József: A kóros verőeres vérnyomás tünettana. (1279—1283. oldal) Kiss Pál: Gyermekkori gyulladásos szívbillentyűbántalmak és azok következményei. (1283—1286. oldal) Láng Sándor: Különböző kenyérféleségek kihasználása és értékesítése a szervezetben. (1286—1288. Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (189—192. oldal) Vajda Géza : Adatok a testies látás élettanához és magyarázatához. (1289—1291. oldal) Bányai Alajos: Kénhydrogénmérgezés kéntartalmú kenőcs után ikerterhességben. (1291—1293. oldal) Bánfalvi (Birkholz) Tivadar: Térdizületi daganat ritka esete. (1293—1294. oldal) Lapszemle: Belorvostan — Szülészet— Gyermekgyógyászat. Urológia (1294—1295. oldal) Könyvismertetés (1296. oldal) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (1296—1297. oldal) Tóth professor temetése. (1297. oldal) Vegyes hírek (1297—1298. oldal) Hetirend (a borítólap 4. oldalán) A kóros verőeres vérnyomás tünettana. (Klinikai előadás.) Irta: Schäffler József dr., egyetemi magántanár, adjunktus. A normálisnál magasabb verőeres vérnyomást hypertensiónak vagy hypertoniának nevezik. Az előbbi megjelölés talán helyesebb, míg az utóbbi inkább praejudikáló. Azonban mindkét elnevezés egyformán használható, mert a fogalmat nem zavarja. Ugyane megjegyzés vonatkozik a rendesnél alacsonyabb vérnyomás megjelölésére is, a hypotensióra vagy hypotoniára. A hypertonia jóval gyakrabban fordul elő, mint a hypotonia, ezért annak elsősorban való tárgyalása jogosult. Ezenkívül a hypertonia ma a belorvostan szinte egyik legaktuálisabb kérdései közé tartozik és talán ugyanazt a helyet foglalja el az emberek gondolatvilágában, mint a tüdőgümőkór. A hypertonia nem maga a betegség, hanem csak tünet. Ma már azonban önálló kórformaképpen tárgyalják. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a magas vérnyomás tünetei és következményei nagyrészt egyöntetűek. A hypertonia tünetekben gazdag. Ez a gazdagság egyrészt abban leli magyarázatát, hogy a verőeres rendszer az egész szervezetet keresztülhálózza, másrészt abban, hogy keletkezésében számos tényező kapcsolata és közbenjötte szerepel. Az essentialis hypertonián kívül ugyanis a tüneti hypertoniák egész sora ismeretes, amilyenek az arteriosclerotikus, lueses alapon fejlődő hypertoniák, a diabetes mellhússal kapcsolatos, endokrin zavarokban (a chromaffia-rendszer hyperplasiája, daganatai, pajzsmirigy hyperfunctio, climax, stb.) keletkező vérnyomásemelkedések, polycythaemia esetén található hypertoniák, valamint a veseeredetű vérnyomásemelkedések, melyek akár glomerulonephritistől, nephrosclerosistól, terhességi vesétől, vagy valamely ok folytán kifejlődő vizeletpangástól, mint cystikus vese-, hydronephrosis-, urether elzáródás-, vagy szűkület-, prostata túltengéstől stb. származnak, továbbá a mérgezési hypertoniák (ólom, sublimát, barium és bismuth stb.), ahol a vese bántalmazottsága nem vitás, végül a túlcompensált mitral steriosisokban mutatkozó magas vérnyomás és a cardialis decompensatióban ritkán keletkező úgynevezett »magasnyomásos pangás«. A tünetek rendszeresítésében azoknak változatossága miatt mindössze annyit tehetünk, hogy a subjectiv és objectiv jelenségeket külön tárgyaljuk, a hypertonia egyes alakjaira jellegzeteseket pedig külön kiemeljük. A subjectiv tünetek kezdetben változatosságuk és sokoldalúságuk miatt ideges jellegűek. Ezek a neurastieniához igen közel állanak, sőt azt majdnem utánozhatják is. A közönségesebb tünetek a következők: szédülés, fej-, szív-, mellkasi-, rheumaszerű fájdalmak, psychikus ingerlékenység, testi és szellemi fáradékonyság, sexuális impotentia. A szédülési rohamok kiemelkedők. Igen gyakran testhelyzet-változás után keletkeznek. Máskor hevülésérzés jelentkezik, amely a fej, illetve az agyba terjed. Gyakran társulnak hozzá eszméletvesztések. Mindezek a panaszok főleg álmatlan éjszakát követő napon jelentkeznek. A fejfájás általában nem erős, inkább nehéz, vagy nyomásérzésről panaszkodnak a betegek. Főleg reggelente szokott jelentkezni és a napi munka alatt eltűnik, de eltarthat egész napon át, vagy napokig is. Időnként és egyénenként fúró, lüktető, zúgó jelleget vesz fel, máskor migrainszerű. A szívtáji fájdalmak sokszor már kezdetben, máskor csak később jelentkeznek. Ezeket rendszerint szívdobogás előzi meg, pulsusszaporulattal vagy anélkül. A szívdobogás inkább az ingadozó vérnyomású egyéneken fordul elő gyakrabban, mint azokon, akiken a vérnyomás magas, de állandó. Majd mellkasnyomás-érzés társul hozzá, mely eléggé domináló jelenség. Ez lehet diffus, azaz a csontos mellkasfal területére kiterjedő, vagy körülírt, a szívtájnak és a nagyereknek megfelelőleg. A fájdalmak elég gyakran kisugároznak a kar, lapocka, olykor az egész hát és a has felső része felé. Sokszor mutatkoznak rheumás fájdalmak, melyek majd itt, majd ott, a háton, a bordaközökben, a nyakon, a végtagokon bujkálva jelentkeznek. Az időjárással összefüggést mutathatnak néha intercostalis neuralgia-, ischias- vagy lumbagoszerűek, máskor a karokban, lábakban keletkező bizsergésről, görcsös fájdalmakról, hideg és meleg behatástól való érzékenységről, borzongásról panaszkodnak.