Orvosi Hetilap, 1936. január (80. évfolyam, 1-4. szám)
80. évfolyam 1. szám Budapest, 1936 január 4 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, NŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC TARTALOM: Hüttl Tivadar : A tüdővérrög-emboliáknak az időjárással való összefüggéséről és azok keletkezéséről. (3—13. oldal) Krompecher István: A csonttörések kezelésének irányelveiről. (14—16. oldal) Tamási Gyula és Teveli Zoltán: A csecsemő- és gyermekkori dysenteria serologiai diagnosisa. (16—19. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (1—4. oldal) Móritz Dénes : Adatok a meningitis tuberculosa pathologiájához. (19—21. oldal) Csekey László : A villamos áramcsapás későbbi következményei. (21—22 oldal) A Tisza István Tudományegyetem sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Hüttl Tivadar ny. r. tanár). A tüdővérrög-emboliáknak az időjárással való összefüggéséről és azok keletkezéséről.* Irta: Hüttl Tivadar dr., ny. r. tanár. A tüdővérrög-emboliák és az időjárás közötti összefüggés tanulmányozására két körülmény késztetett. Az egyik az volt, hogy a tüdőemboliák halmozódása az utolsó években a vezetésem alatt álló klinikát sem kímélte meg, sőt 1931 november és december havában ijesztő mérveket öltött. E két hónap alatt nem kevesebb, mint öt beteget vesztettem el váratlanul, percek alatt tüdoembolia miatt. Ezek a minden sebészi számítást keresztülhúzó halálesetek, érthetően olyan lelkiállapotba hoztak, amelyben a műtétek végzésétől való félelem azzal a tépelődéssel párosult, vájjon miképpen lettek volna a embóliák elkerülhetők, s vájjon a halmozódást nem az egyes, ajánlott prophylacticus eljárások elhanyagolása okozta-e? Bár a thyroxin előzetes adagolásától olyan eredményeket, mint Walters és Franci nem láttam, mégis azon tépelődtem, hogy a lábszárak rendszeres pólyázásával (Fischer, Jaeger, Lange, Rupp, Paas) vagy chlorcalcium injectiókkal (Martin), a vena saphena előzetes lekötésével (Martens, Payr, Seilheim, Henschen, esetleg gyógyszerek (Eupaverin, Sympathol) adagolásával (előbbit Denk, utóbbit szénsavas belégzésekkel együtt König ajánlotta) nem lehetett volna-e ezen embóliákat megelőzni; nem is szólva arról, hogy milyen szerepe volt a vivőeres injectióknak az embóliák keletkezésében annál is inkább, mert a kezelésnek ezt a módját eddigelé kiterjedten alkalmaztam. A másik körülmény, mely az embóliák tanulmányozására indított, az volt, hogy az utóbbi években minduntalan napvilágot láttak olyan közlemények, amelyek az embóliáknak általánosan észlelt gyakoribb előfordulásával foglalkoznak, az embóliák, thrombosisok, valamint * A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1935 március 30-i ülésén tartott előadás nyomán. Kollarits Béla: Adenoma sebaceum-Pringle és fibromatosis subungualis, a neurofibromatosis-Recklinghausen tünetei. (23—24. oldal) Haranghy László : Két holttest feldarabolásának érdekesebb esete. (24—25. oldal) . Lapszemle: Sebészet — Szülészet — Gyermekgyógyászat — Szemészet — Bőrgyógyászat. (25—27. oldal) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (27—28. oldal) Zemplényi Imre : Az orvosi kamara feladatai. (28—29. oldal) Önkéntes könnyűhalál. (29—30. oldal) Vegyes hírek (30. és a boríték 4. oldalán) Hetirend (a borítólap 4. oldalán) időjárási tényezők közötti összefüggést tárgyalják, anélkül azonban, hogy végeredményben mindezideig sikerült volna az összefüggést és főképpen annak mibenlétét határozottsággal, egybehangzóan tisztázni. Az embóliák gyakoribb előfordulásának okát Geisendorfer az emberiség fokozatos elöregedésében látja; Payr a táplálék káliumtartalmának megnövekedésével, Pfleiderer a fémeknek, mint gyógyszereknek, Oehler, Fahr, Linhardt pedig az intravénás injectióknak kiterjedtebb alkalmazásával hozza ezt összefüggésbe. Kurtzen az autók elterjedésével a benzolgőzök fokozottabb belégzésének tulajdonít jelentőséget. Az időjárási tényezőkkel történő összefüggésre vonatkozólag De Quervain úgy nyilatkozik, hogy az embóliák és thrombosisok február és október hónapban a leggyakoribbak. Ha azonban a műtétek havi számához viszonyított relatív gyakoriságukat vizsgáljuk, akkor júniusban és októberben találkozunk a legtöbb embóliával. Calmann szerint az embóliák a tavasz vége felé, Pirker szerint tavasszal és ősszel, Breitner szerint tavasszal és nyáron, Henschen, Nelz, Kazda és Stöhr szerint influenzás járványok alkalmával támadnak gyakrabban. Seemen és Neupart is az időjárással hozzák őket összefüggésbe, Henschen pedig egyenesen azt mondja, hogy a thrombo-emboliák néha epidemásan lépnek fel, különösen ha »föhn« uralkodik. Ugyanezen az állásponton van Fritzsche is, aki szerint az embóliák előfordulása 43%-ban Jöhn, 54%-ban erős déli légáramlat idejére esik. A légköri befolyások fontosságára figyelmeztetnek még Martin, Böttner is, akik közül utóbbi hangsúlyozza, hogy a thrombo-emboliák aetiológiájában atmospherikus cyklon képződések is figyelembe veendők. Sarafoff a Payrklinikáról megjelent közleményében azt állapítja meg, hogy az embóliák és thrombosisok 1924-ben és 1929-ben fordultak elő a legnagyobb számmal, mégpedig főképpen a hideg évszak alatt. Mindezen felfogásokkal szemben Nordmann az időjárásnak semmi szerepet nem tulajdonít és legfeljebb annyit ismer el, hogy műtét utáni tüdőcomplicatiókban a thrombosisok is gyakoriabbak. Néhány újabb közlemény, melyek azóta jelentek meg, amióta az embóliákkal foglalkozom (Domrich, Domrich és Wagemann, Scheidter, Ruppert, Huber), megint ki