Orvosi Hetilap, 1936. január (80. évfolyam, 1-4. szám)
6 ORVOSI HETILAP 1936. 1. sz. nak késői óráiban fordultak elő, közelebb esnek a másnapi frontmegállapításokhoz, mint annak a napnak frontológiai sajátosságaihoz, amely napon az embólia előfordult. Ezt e vizsgálatok alkalmával éppen úgy figyelembe kell vennünk, mint azt is, hogy nálunk csupán azon frontátvonulások figyelhetők meg, amelyek 3000 méternél nem magasabban haladnak felettünk el. Ha mindehhez hozzávesszük még azt, hogy az ilyen meteorológiai vizsgálatok csak akkor vezethetnek eredményhez, ha az embólia kezdetének időpontja is másodpercnyi pontossággal meg van adva, akkor élénken elénk tárulnak azok a hibaforrások és nehézségek, amelyekkel az embóliák időjárási tényezőkkel történő összefüggésének tanulmányozásakor számolnunk kell. A meteorológiai kutatások általában követelményként állítják fel azt a tételt, hogy ha időjárási faktoroknak betegségekkel történő összefüggését tanulmányozni akarjuk, akkor sohasem szabad megelégednünk egy időjárási tényezőnek a vizsgálatával, hanem több ilyen tényezőt kell egyidejűleg figyelembe vennünk, mert a tényleges időjárási viszonyokról csak ezek együttesen adnak felvilágosítást. Meggyőződésem szerint ez gyakorlatilag nem valósítható meg. A meteoropathológiai kutatások még olyan kezdetleges stádiumban vannak, hogy nem képezheti célját annak meghatározása, melyek azok a meteorológiai tényezők, amelyek egy betegségnek kifejlődését, lefolyását irányítják, hanem egyelőre meg kell elégednünk azzal a törekvéssel, vajjon létezik-e egyáltalában időjárás és betegségek között összefüggés, vagy sem. E célt pedig sokkal könnyebben el tudjuk érni, ha az egyik időjárási tényezőt ragadjuk ki, s ezt tesszük vizsgálataink kiindulási pontjává. Ellenkező esetben a számok olyan adathalmazaiéval fogunk szemben állni, amelyben az eligazodás csaknem teljesen lehetetlen. Vizsgálataimat ezen elgondolásból kiindulva, a következőképpen végeztem. Az időjárási tényezők közül a légnyomást, mint a legkönnyebben megfigyelhető időjárási tényezőt ragadtam ki és azt igyekeztem megállapítani, hogy miképpen viselkedett a légnyomás akkor, amikor embólia előfordult. E célból a debreceni földrajzi intézettel — amely e vizsgálatok végzésekor mindenkor a legnagyobb készséggel volt segítségemre — kétféle légnyomásgörbét készíttettem. Egyrészt olyan havi görbéket, amelyek a légnyomás napi középértékeit kötik össze az embóliák előfordulási helyén, másrészt olyan napi görbéket, amelyek az embólia napján az egyes órák légnyomás-középértékeit tüntetik fel. E középértékekből szerkesztett görbékre vezettem rá a rendelkezésemre álló adatokat, hogy az embólia melyik napon, mikor, hol fordult elő, várjon történt-e boncolás vagy sem és egyúttal megjelöltem a táblázaton a beteg megadott személyi adatait és betegségének kórisméjét is. Az így készült táblázatokból igen érdekes megállapításokra jutottam, s ezek végeredményben a következőkben foglalhatók össze: 1. Olyan hónapokban, amikor valamelyik napon a légnyomás zuhanásszerű esés után a havi átlagértékeknél jóval mélyebb állást foglal el, majd a következő napon megint hirtelen emelkedik, az embólia gyakran éppen a görbe legmélyebb pontján lép fel (L. melléklet 2. ábra.) A feldolgozot embóliák 17%-a ilyen mélypontra esett. 2. Hasonló, ugyancsak 17% gyakorisággal fordultak elő embóliák a légnyomás magas állásánál akkor, amikor annak hirtelen emelkedését a következő napon hirtelen esés követte. (L. melléklet 3. ábra.) Az összes embóliák 34%-a tehát ilyen magas- vagy mélyponton lépett fel. 3. Az embóliák túlnyomórészt olyan napokban fordultak elő, amikor a légnyomás napi görbéje feltűnően ingadozott. Vagy hirtelen emelkedett, vagy esett, vagy pedig amikor rövidebb ideig tartó emelkedések és esések sűrűn váltották fel egymást. A légnyomás ezen hirtelen irány-, ú. n. »tendencia«-változásainál továbbá azt lehetett kimutatni, hogy az embólia leggyakrabban akkor következett be, amikor ezek a legfeltűnőbbek voltak. (L. melléklet 4. ábra.) 4. A táblázatokból az embóliák bizonyos jellegzetes csoportosulását is meg lehetett állapítani. Ez a csoportosulás abból áll, hogy amikor a légnyomás esése és emelkedése az egymásutáni napokon sűrűn követte egymást, az embóliák is nagyobb számban fordultak elő és ilyenkor néhány napon belül több embólia adódott. (L. melléklet 5. ábra.) 5. Az embóliák duplicitása sem tartozik a ritkaságok közé. (L. melléklet 6. ábra.) Ez gyakrabban figyelhető meg, mint ahogy az a valószínűségi számítás szerint várható volna. A Lexis-féle quotiens, amelyet Tóth Lajos, a debreceni orvoskari physikai intézet adjunctusa volt szíves kiszámítani, a feldolgozott anyagnál 34-nek felelt meg. Az egyik napon 3 embólia fordult elő. 6. Megállapítható volt továbbá, hogy a nyári hónapokban, amikor a légnyomás nagyobb fokú ingadozásokat nem igen végez, az embóliák is ritkábbak. Duplicitások azonban ilyenkor is előfordulnak. Olyan nyári hónapokban azonban, amikor a légnyomás erősebben ingadozik, az embóliák száma is felszökik, ami amellett bizonyít, hogy a már említett szerzők azon megállapítása, mely szerint az embóliák a nyári hónapokban ritkák, csak akkor helytálló, ha e hónapokban nagyobb légnyomásingadozások nincsenek. Már ezen adatokból is kétségtelenül kitűnik, hogy a légnyomásingadozás és az embóliás halálozás között összefüggés áll fenn. Feltűnő ez az összefüggés még akkor is, ha az említett hibaforrásokat mind tekintetbe vesszük és nem szól ellene az a körülmény sem, hogy az embóliák ezen feldolgozásakor sok esetben nem az embóliák fellépésének idejéhez, — ez több kortörténetből hiányzott — hanem a halál bekövetkeztének időpontjához voltam kénytelen igazodni. Ezen embóliák ugyanis, néhány kivételtől eltekintve, mind gyorsan ölő embóliák voltak, amelyekben a két időpontot legfeljebb rövid percek választották el egymástól. Miután pedig a légnyomás az időjárásnak csak egyik kifejezője, az összefüggést úgy is szövegezhetjük, hogy az időjárás bizonyos irányú megváltozása az embóliák keletkezését elősegíti, azaz mint az embóliák egyik kiváltó oka szerepel. Ez a megállapítás — ezt hangsúlyozni kívánom — természetesen az embóliák magyarázatára eddigelé felállított elméleteket, a szervezet colloid-chemiai, fermentatív, különösen műtétek után fellépő változásainak szerepét nem érintheti, hanem csak azt jelenti, hogy thrombosiskészség esetében az időjárás változása is egyik oka az embóliának. Többé-kevésbbé ezen összefüggés mellett szól az is, hogy az időjárás és embóliák közötti kapcsolat legfeltűnőbb az aseptikus műtétek után, míg genyedések és rákos cachexia esetében ez kevésbbé kifejezett. Úgy látszik, utóbbi esetekben a fokozottabb thrombosiskészség már egymagában is, vagy kisebb időjárási behatások segítségével képes embóliákat létrehozni. Érdekes és ugyancsak ezen összefüggés mellett bizonyít, hogy azon területek, melyeken az irodalom adatai szerint embólia ritkán fordul elő, nagyjából olyan helyek, melyek felett állandó légnyomásos maximumok, vagy minimumok fekszenek. Nem kétlem, hogyha erre vonatkozólag embóliás térképek készülnének, ezek e kapcsolatot szemléltetően tárnák elénk. Az időjárás és az embóliák közötti kapcsolat tanulmányozására mindazon napokról, amelyeken embólia előfordult, fronttérképeket is készíttettem. A debreceni földrajzi intézet vezetőjének, Milleker Rezső tanárnak,