Orvosi Hetilap, 1936. június (80. évfolyam, 23-26. szám)

1936-06-06 / 23. szám

Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ 36. évfolyam, 23. szám. Budapest, 1936. június 6. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Paul Benő és Végh Pál: Májbajosok vérplasmájának válto­zása a Head-zóna ingerlése után. (527—529. oldal.) Bárdossy István: Gyermekek csonttörésének véres helyrete­vése. (529—531. oldal.) Fazakas Sándor: Könnycsövecske-daganatok kiirtása. (532— 533. oldal.) Bobory Béla: Újabb vizsgálatok a revival antisyphilitikus értékéről. (533—534. oldal.) Szauter Béla: Új eljárással (dúsítás) körismézett tropikus malária esetek Debrecenben. (535—536. oldal.) Veress János: Új légmellkészitő tű. (536—537. oldal.) Hidassy Dezső: Salak­gázok okozta halálesetek. (537— 538. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (99—102. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Sze­mészet. — Orr-, torok-, gégegyógyászat.­­— Gyermek­­gyógyászat. — Bőrgyógyászat. (538—540. oldal.) Könyvismertetés: (541—542. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (542­—545. oldal.) vitéz Xherczeg Árpád: Néhány XVI. századbeli syphitis-kézirat a budapesti Bőr- és Nemikórtani klinika könyv- és kéz­­iratkincseiből. (545—548. oldal.) Hóman Bálint díszdoctorrá avatása Berlinben. (548-550. o.) A Magyar Orvosi Nagyhét megnyitó ülése. (550. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek és hetirend. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tudományegyetem belklinikájának közleménye (igazgató: Fémet Béla ny. r. tanár). Májbajosok vérplasmájának változása a Head- zóna ingerlése után. írták: Paul Benő dr. és Végh­ Pál dr. Egy előbbi közleményünkben a májparenchumának a vízanyagcserében betöltött szerepét néhány kísérletes és klinikai adattal igyekeztünk bizonyítani. Kísérleteink so­rán hepatocellularis sárgaságban szenvedő betegek májá­nak Head-zónáját izgattuk mustárpapírral. A cutiviscera­­lis reflex segítségével a szervezet vízanyagcseréjében vál­tozások voltak előidézhet­ők. Míg klinikailag súlyos, diffus parenchymabántalomnak bizonyuló esetekben a vér víztar­talma és a kiürített vizelet mennyisége a máj Head-zóná­­jának ingerlésére nem volt fokozható, addig klinikailag könnyű lefolyású, ill. a gyógyulási szakban levő hepato­cellularis ikterusos betegek, ugyanezen eljárásra, a vér víz­tartalmának emelésével és a vizeletmennyiség fokozásával válaszoltak.­­Az említett adatok és egyéb észlelések amel­lett szólnak, hogy a parenchymabántalom tetőfokán a szer­vezetnek vizenyő készsége van. Ugyanezt bizonyítja még az is, hogy betegek, betegségük első szakaszában oliguriá­­sak, a bevitt folyadék jórészét visszatartják, az intracutan adott phys. konyhasóoldat okozta dudor bőrükből igen gyorsan tűnik el. A parenchyma gyógyulásával együtt szűnik meg a vizenyőkészség, bő vizelés támad, a vissza­tartott folyadék kiürül, az intracutan adott konyhasódu­dor felszívódása lassul. A vízanyagcsere ilyen változását a máj u. n. „hormonális” működésének zavarával hoztuk kapcsolatba. Felfogásunk szerint a parenchymabántalom súlyosságával párhuzamosan csökken az említett diureti­­kus tényező, ami a folyadéknak a szervezetben a vissza­maradását okozza. Úgy látszik, hogy a parenchyma laesio megszűntével a hormonális működés is visszatér és a szer­vezet vízanyagcseréje ismét egyensúlyba jut. A májparenchyma betegségeiben zavart szenved a szervezet kolloid-egyensúlyát szabályozó működése is. A májbetegségekben előforduló kolloid-szerkezeti elváltozá­sok közül már több ismeretes. Megváltozik a plasma fe­hérjéinek absolut mennyisége és egymás közti aránya. (Karczag és munkatársai). Eltolódik az albumin-globullit quotiens (Rusznyák,­­Baráth és Kürthy), a fehérjedisper­­sitas változása folytán változás áll elő a kolloid-osmotikus nyomásban (Waller). A szerzők egy része szerint (Heté­­nyi, Sivó és Egedy, Karczag és munkatársai stb.) megsza­porodik, más része szerint megcsökken a vér fibrinogén­­tartalma, főleg parenchymás sárgaságok első szakában, ami valószínűleg magyarázata a vörösvérsejtsüllyedés las­súbbodásának. A májparenchyma állapota és a vér com­­plementtartalma között is szoros kapcsolat mutatható ki. Az újabb kutatások eredményeképpen a complement a vér­nek olyan physikai-chemiai állapotát jelenti, mely azt a complementaris hatás kifejtésére alkalmassá teszi. A kol­loidok szerkezeti megváltozásával változnia kell tehát a complementaris képességnek is. A májparenchyma beteg­ségeiben a fent említett complementaris képesség változott is, amint azt többen kimutatták. A máj diffus praenchyma­­bántalommal járó betegségeiben a serum complementaer képességének csökkenését észlelték. Mi magunk a comple­­menttiter meghatározását a rendszeres klinikai májfunc­­tiós próbáink közé soroztuk. Miután kiderült, hogy a máj Head-zónájának ingerlé­sével, a parenchyma állapotától függően, mint azt előző közleményünkben kifejtettük, a szervezet vízforgalmának változását lehet előidézni, a betegmájú szervezet esetle­ges kolloid-szerkezeti változásai felé fordult figyelmünk. Annak eldöntésére, hogy a máj Head-zónájának izgatására a vér kolloidális szerkezetében tudunk-e változásokat lét­rehozni, 9 hepatocellularis ikterusban, 3 cirrhosis hepatis Laennecben szenvedő betegen, valamint ellenőrzésképpen­­ egészséges májú egyénen a következő kísérleteket végez­tük : meghatároztuk a serum complementtiterét, a vér ösz­­szes fehérjetartalmát, a plasma relativ fehérjefractióit, az albumin-globulin quotienst a máj Head-zónájának ,mus­tározással történt izgatása előtt és az izgatás után. Hogy

Next