Orvosi Hetilap, 1936. augusztus (80. évfolyam, 31-35. szám)

1936-08-02 / 31. szám

1936. 31. sz. ORVOSI HETILAP lett mirigyet találjuk, tehát testovariumban ovariumot, orotestisben tesist, vagy a túloldalon is ugyanoly kevert mirigy van. *­­ A hermaphoditismus keletkezése mai napig sem tisz­tázott. A legmagasabb rendű emlősök és így az ember ébrényének nemiszervei is kezdetben még nem különültek el és csak bizonyos idő múlva fejlődnek az egyik meg­határozott nem irányában, de a másik nem egyes szervei csökevényes állapotban megmaradnak (letriculus prosta­­ticus, parovarium, stb.) és bizonyítják, hogy a kiindulási alap kétnemű volt. Az ivarszervek fejlődésének bonyolult volta alkalmilag lehetővé teszi a fejlődés ezen menetének megzavarását és oly egyén keletkezését, kiben a két nem­beli nemiszerveket és a másodlagos nemi jelleget a fejlődés különböző fokán összekeveredve találjuk. A kétneműség, illetve kétes neműség keletkezésének oka tehát az ivar­szervek fejlődése közben keletkezett zavar, de hogy ezt a zavart mi idézi elő, ma még nem tudjuk. Kermanner meg­figyelte, hogy kétes nemű egyének ivarszervének fejlő­dési rendellenessége gyakran párosul a szomszédos szer­vek fejlődési rendellenességével (pl. hólyaggardély, ket­tős ureter, vesedystopia, stb.) és ebből azt a következ­tetést vonja le, hogy a hermaphroditismus keletkezésé­nek nincs egységes oka, amit az észlelt esetek változatos képe látszólag igazol. Csökevényes fejlődés az egyik olda­lon, óriásnövés a másikon a legváltozatosabb sokszerűség­ben találhatók. Halban, Kolisko, Meixner azt állítják, hogy a meg­termékenyítés­­pillanatában a nem már meghatározott, legyen az hím, nő, vagy kétes nem. A legújabb élettani kutatások ezt látszólag igazolják is. Pneisel szerint az anyai hormonális befolyás a hermaphorditismus kelet­kezésekor feltételenül érvényesül, különösen az ébrényi élet első heteiben. A hermaphrodita általában alacsony termetű, test­­magassága felnőtt korban többnyire 140—150 cm. Eu­nuchoid magasnövést csak egy-két esetben észleltek. A hermaphroditák nagyobb része többé-kevésbbé nőies jellegű. A nőies jelleget a másodlagos nemi jellegek, a csontrendszer, zsírelosztódás, szőrzet, emlők, gége és hang adják. Ezen másodlagos nemi jellegek fejlődését oly öröklési tényezők irányítják, melyek a nemi tényezők mellett önállóan jelentkeznek és csak teljes értékű ivar­sejtek jelenlétében állanak azok hatása alatt, ha azonban csökevényesek az ivarsejtek, akkor azoktól függetlenül, teljesen önállóan léphetnek működésbe. Ezzel magyaráz­zák például, hogy női hermaphroditán szakátnövést és férfias testszőrzetet találunk. Néha azonban a termet teljesen férfias, az ivarmirigy here, a másodlagos nemi jellegek férfiasak és csak a nemiszervek fejlődtek rend­ellenesen. Férfias jellegű egyének nemi működése gyakran alig korlátozott. A külső nemiszervek kisebbfokú elváltozásai esetén a közösülés, sőt néha még a termékenyítés is lehet­séges. Orvosi vizsgálatra a hermaphrodita rendesen a nemi ösztönök ébredésekor kerül, mikor a valódi nem megállapításra kerül. De előfordult már, hogy a fel nem ismert hermaphrodita házasságot is kötött és csak halála után derült ki valódi neme. Ezek a házasságok néha jól végződnek, nagyobb részük azonban hamar felbomlik. A nemiszervek fejlődési rendellenességei néha vizelet­­retentiót, vagy incontinentiát okoznak. Az erősen görbült hímvessző merevedése sokszor oly fájdalmas, hogy a be­ 2/a. 2/b. 2/c. 3/a. 3/b. 721

Next