Orvosi Hetilap, 1936. szeptember (80. évfolyam, 36-39. szám)
1936-09-05 / 36. szám
80. évfolyam, 36. szám, Budapest, 1936. szeptember 5. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Benedek László és Hüttl Tivadar: A cerebralis stereoarteriographia jelentősége a haemangioma cerebri operativ kezelésében. (839—842. oldal.). Sereghy Emil és Marcinkievics Andor: Az ellenállóképesség jelentősége a sebészetben. (842—845. oldal.). Bodon György: A gluconsav és a gluconsavas hexamethylentetramin hatásáról. (845—849. oldal.). Vásárhelyi Béla: Periarteriitis nodosa. (849—851. oldal.). Sellei József: A hydroa vacciniforme s. aestivale keletkezése. (851—853. oldal.). Friesz Jenő és Marno Sári: A prostigmin hatása myastheniában (853—855 oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (151—154. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szemészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (855—858. oldal.). Könyvismertetés. (858—859 oldal.). Héjjá Pál: A vízellátás Buda ostroma alatt. (859—861. oldal.). Zemplényi Imre: Aktualitások. (862. oldal.). Angyal Lajos: Megjegyzés Csépai Károly dr. „Insulinshok és insulinérzékenység” című cikkéhez. (862. oldal és a borítólap III. oldalán.). Bíró Sándor: Megjegyzés Lóránth Géza és Frank László dr. cikkére. (a borítólap III. oldalán.). Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati (igazgató: Benedek László ny. r. tanári, és sebészeti klinikájának, (igazgató: Hüttl Tivadar ny. r. tanár) közleménye. A cerebralis stereoarteriographia jelentősége a haemangioma cerebri operativ kezelésében. (Műmelléklettel.), írták: Benedek László dr. és Hüttl Tivadar dr. Az angiotopographiának változásai szervi folyamatokban a kórjelzés céljaira elsősorban az agyvelő neoplasmánál hasznosíthatók. Ezen utóbbiak között is különös jelentőséget nyertek az arteriogrammok a cerebralis érdaganatok esetében, miután az ezen eljárással, előállítható positív contrastképeknek felépítésében a daganatok constituáló elemei részt vesznek. A jelen esetben a stereoskopos felvételek a háromdimensiójú érhálózatról, a racemosus arborisatióról, az utóbbiaknak vérellátási viszonyairól plastikus, testies képeket nyújtanak. Ezen észlelésünk egy nagyobb terjedelmű, jelenleg sajtó alá rendezés alatt lévő monographiának anyagából való (Benedek—Hüttl: Über die zerebrale Stereoangiographie, Berlin, 1936.). Az angioma artériáié racemosum-nak (s. cirsoideum) in vivo verificált alábbi észleletében a stereoarteriographia nemcsak a kórjelzés felállításában, hanem egyszersmind a műtétek közvetlen irányításában is tevékenyen közrejátszott. Emeli észleletünk érdekességét az a körülmény, hogy a beteget már klinikánkra történt felvétele előtt más intézetben „hemisphaerium-tumor“ diagnosisával operálták a centro-parietalis tájának feltárásával. A tumort az Operateur csak a mélyben, homályosan vélte tapintani, ezért a duracsont- és lágyrész-lebenyt visszahajtva, azokat egyesítette. A decompressiv jellegű beavatkozás után javulás csak annyiban következett be, hogy az epileptiform görcsök ritkábban jelentkeztek. A klinikánkon eszközölt arteriographia helyes irányba terelte a kórjelzést és határt, irányt szabott a sebészi eljárásnak, amennyiben egyedül célszerűbbnek látszott az arteriographia műtétének folyamán — újabb operatio nélkül — a carotis interna ligaturáját eszközölni. A műtéti beavatkozás után lassanként bekövetkezett subjectiv (az intensív fejfájás) és objectiv javulás (izomerő, járás, érzészavar) az eljárást igazolta. Pathologiai és tünettani érdekesség, hogy a haemanginoma cerebri-t mindkét oldali art. et venae temp. superficiales ektasiái kísérték, amelyek a műtét után is kifejezettek. A carotis communis és ágai az angioma oldalán fali hypertrophiával tűntek ki. A carotis-ligatura után a jobb koponyafél felett phonendoskoppal hallható edényzörej tetemesen halkult és a fejtumor is jelentékenyen csökkent. A véredény-tumorok a ritkább agydaganatféleségekhez tartoznak a Cushing által a berlini I. Nemzetközi Ideggyógyászati Congressuson előadott és 2023 agyvelődaganatra vonatkozó statistikai beszámoló szerint, (mint annak tanui voltunk) — az intracranialis tumoroknak csupán 2%-át teszik ki. A cerebralis előfordulási formák között szerepelnek: az angioma teleangiektaticum, — főleg a kitágult, kanyargós hajszálereknek és kevés praeexistáló artériának és vénának gomolyával, —, az angioma racemosum, vagy cirsoideum, — hypertrophisált falú és kitágult artériákkal, gazdag (átképzett) érelágazásokkal, amely utóbbi forma inkább az edényszövet fejlődési anomáliájának, mint valódi daganatnak fogható fel; az angioma cavernosum — főleg visszeres vért tartalmazó barlangos üregekkel és többnyire érdús sövényekkel —, csak elvétve állapítható meg. Az idetartozó daganattypusok között külön említést érdemelnek az Arvid Lindau-féle haemangiotolastomák, amelyek főleg a IV. agygyomros area postrema-jának edény-előképzetéből indulnak ki. Lindau érdeme az, hogy felismerte ezen többnyire kisagyi cysták fali növedékei *) Előadatott a Debreceni Orvosegyesület 1936. márc 19-i tudományos ülésén betegbemutatással.