Orvosi Hetilap, 1937. július (81. évfolyam, 27-31. szám)

1937-07-03 / 27. szám

688 ORVOSI HETILAP 1937.27. sz. ízület rögzítését célzó, akaratlagos beidegzését. A rögzítés megóvja az ízületet a legkisebb mozgástól is s kiküszö­böli a mozgásból, mint traumáiból, származó ártalmakat a lobos szövetekre. Amíg a szervezet az ízületet izomzatá­­val igyekszik rögzíteni, addig fájdalmassága is fennáll, nem is szünhetik az meg, mert a görcsösen beidegzett izmok egyben a beteg izületi­ felszíneket is egymásra szo­rítják, ami a fájdalmasságot továbbra is fenntartja. A beteg izületi felszíneknek ezt a fájdalmas egymásra szorí­tását akarták megszüntetni, azok egymástól széjjelhúzá­­sát célzó distractióval. Ez sohasem sikerül, sőt legtöbb­ször reflectorikus izomösszehúzódást vált ki, amit a ge­rinc és ízület fájdalmassága is mutat, mely a distractio alatt továbbra is fennáll, valamint az Ízület contractú­­rája és a gerincpúp a distractio ellenére is kifejlődik. A beteg ízület töké­etes rögzítését jól alkalmazott gipszkötéssel érhetjük csak el, melyet a betegség fájdal­mas szakában nem nélkülözhetünk. A gipszkötésnek ke­vés párnázással a beteg ízületet pontosan körül kell fog­nia, azonkívül be kell foglalnia a szomszédos ízületeket is, mert csak ezáltal tudjuk az ízületet áthidaló többizületes izmok működését teljesen kikapcsolni s ezáltal a zsugoro­dások keletkezését megakadályozni, így pl. csípőizületi gyulladás esetében az époldali csípőizületet, illetve combot is be kell vennün­k a kötésbe, mert különben a medence oldalmozgásait nem tudjuk máskép kikapcsolni s ezért a fájdalmasság továbbra is fenná­l, sőt a csípő­­izület adductiós contracturája kifejlődhetik a kötésben. Sajnálattal nézzük azt a térdizületi gyulladásos beteget, akit orvosa a comb és lábszár középső harmadáig terjedő gipszkötéssel látott el, melyben éppúgy folytatódnak fáj­dalmai s kifejlődik a térdizünet zsugorodása, mintha nem is lenne rögzítve. Ha azt akarjuk, hogy a beteg ártalom nélkül járni is tudjon a gipszkötésben, úgy a rögzítés mel­lett az ízület tehermentesítéséről is kell gondoskodnunk. A tehermetesítéssel meg kell szabadítanunk a beteg he­lyet a felette levő testrész súlyának a hordozásától. A te­­herhordozás nemcsak fájdalmat okoz a betegnek, hanem a gyulladástól felpuhult izületi­ csontvégeket deformálja, elkoptatja s ezáltal az ízület pusztulását okozza. Különö­sen ártalmasan hat az izületre Finch szerint az a válta­kozó nyomás, melyt a alsó végtagok beteg izületi-csont­­végei járás közben szenvednek el. Ha az ízületet akkor vesszük gyógyításba, amikor már zsugorodása van, akkor legelső feladatunk legyen a hibás végtagállás korrigálása. Minden ízületet olyan ál­lásba kell beállítanunk, melyben a végtag rögzítve a hasz­nálatra legalkalmasabb, mert számolnunk kell vele, hogy a gümős gyulladás legtöbb esetben a beteg ízület merev­ségével gyógyul meg. Nem mindenki osztja ezt a nézetet, mert Lorenz, Lud­­loff és Finch a beteg ízületet a kóros állásban rögzítik s amennyiben a gyulladás gyógykezelése annak merevsé­gével végződik, a hibás végtagállást az ízületen végzett csontátvéséssel korrigálják. Szerencsére ez a gyógykeze­lési programm nem sok követőre talált, mert­­annak na­gyon sok hátránya van. Többek között az ízület beteg csontvégeinek a pusztulása mindig nagyobb, ha az üzlet kóros állásban van beállítva, mintha azok lehetőleg a nor­mális viszonyoknak megfelelően, egymással congruensen helyezkednek el. Az egész szervezetre sem közömbös, ha a mindig évekig tartó betegség egész lefolyása alatt kó­ros­odásban használja a beteg egyik végtagját, ami sta­tikailag a test többi részének másodlagos deformálódását okozhatja. Végül feleslegesen műtétnek tesszük ki a be­teget, melyet helyes gyógykezeléssel elkerülhetett volna, nem is szólva arról, hogy legtöbben, ha izületük meggyó­gyult, nem törődnek végtagjuk hibás állásával s bár mun­kaképességük ezáltal csökken, nem is gondolnak a hibás végtagállás műtéttel korrigálására. Nevezett szerzők azzal indokolják el­járásukat, hogy a zsugorodás redresszálása közben a fájdalmaktól véde­kező beteg izomzatát méginkább megfeszíti, ami által az ízület erősen egymásra szoruló beteg csontfelszínei ká­rosan hatnak a körfolyamatra. Ez kétségkívül igaz, és azért óva intünk mindenkit a güimős ízületek durva, erő­szakos redresszálásától! Elkerülhetők azonban ezek a ká­ros behatások, ha a redresszálást mindig az ízület kóros folyamata állapotának megfelelően végezzük. Miután a zsugorodást legtöbbször csak az izomzat védekező akarat­­lagos összehúzódása okozza, az ezáltal okozott ellenlárás kikapcsolásával, az ízület a kívánt állásba könnyen be­állítható. Ez elérhető fokozatos redresszálással, gyors idő­közökben egymásután cserélt gipszkötésekké" (Dellinger sen.) vagy, mint azt én legtöbbször gyakorolni szoktam, egyűlésben, rövid aetherbódulatban. Ha azonban a hibás izületáldást nemcsak ez izomkontraktúra okozza, hanem az izületi felszínek nagyobbfokú elváltozása, egymásközti el­tolódása tartja fenn,­­ amit a mindenkor szükséges Rönti­gen-felvételből állapíthatunk meg — úgy mindig a leg­nagyobb óvatosságra van szükségünk. Az ilyenkor vég­zett erőszakos redresszálás — akár bódulatban is, — könnyen régi, megnyugodott körfolyamatok kitajulását, sőt a körfolyamat generalizálást okozhatja, ami nem egy­szer végzetes lehet, miláris gümőkór vagy agyhártya­gyulladás alakjában. Ilyenkor csak hosszabb időközökben végzett fokozatos redresszálással érhetünk célt, időt en­gedve közbe-közbe a kórfolyamat gyógyulásának a nyuga­lomba helyezés alatt. Meglepő az a változás amit a jól alkalmazott rögzítő­kötés után az ízületen észlelünk. A fájdalmasság úgy­szólván egy csapásra megszűnik. A kötés előtt a beteg fájdalmas izüetét kezeivel s másik végtagjával görcsö­­sn tartja s szenvedő arckifejezéssel félti a legkisebb meg­mozdulástól, a kötés feltétele után a beteg megnyugszik s rendesen utána következik az első nyugodt éjszakája, me­lyet felriadás nélkül átalszik. A gipszkötésben a járás csak akkor engedhető meg, ha egyúttal a beteg ízület tehermentesítése is kifogásta­lan. Do­linger­sen­ által alkalmazott rögzítő gipszkötések azonosak az ő csonttörések számára alkalmazott járóköté­seivel, melyek oly jól tehermentesítenek, hogy feltételük után a sérültek friss törésükkel is­­azonnal járásra képe­sek. Részemről a gipszkötésben járást sohasem erőltetem, sokszor, mint pl. csípőizületi gyuladáskor, az nem is le­hetséges, mert az ép oldali csípőizületet is befoglalom a kötésbe. Megelégszem vele, hogy a beteg fájdalom nélkül hordozható, ami nemcsak az ambuláns kezelésre nagyon fontos, hanem azért is, mert a szabad levegőre nehézség nélkül kihelyezhető. A gipszkötést addig hagyjuk a bete­gen — s­zükség esetén felváltva másikkal, — míg fájdal­mai teljesen megszűnnek, hőemelkedései nincsenek, ét­vágya és életkedve visszatér. Ekkor következik el az ideje, hogy a gipszkötést felcseréjük támasztókészülék­kel'. Ennek az időpontnak az eldöntése nagyon fontos, mert ha korán kerül a beteg készülékbe, úgy a már megnyugo­dott körfolyamat csakhamar ismét fellobban. Ha a készü­lékben a beteg bármikor fájdalomról panaszkodik ízüle­tében, úgy azonnal ismét gipszkötésbe kell helyezni s ki­várni míg fájdlamai ismét megszűnnek. A gipszkötéssel kezel­és tartama 6 héttől 6 hónapig tarthat. Nagyon fontos a gyógyítás zavartalan folyására a szi­gorú következetesség a rögzítésben. Ez ellen nagyon sok­szor vétenek! Gyakran volt alkalmon látni, hogy gipsz­kötés-cserélés közben vagy támasztó­készülék rendelése végett hosszabb-rövidebb ideig kötés nélkül van a beteg, sőt azzal küldik haza lakásába, hogy fű­rösszék, amikor sokszor járni is megpróbál. Mindez rendesen a hibás vég­

Next