Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)
1937-08-07 / 32. szám
81. évfolyam, 32. szám Budapest, 1937. augusztus 7. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE ELELÖS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Csapody István: A szem maródásainak korai sebészi kezelése. (809—812. oldal.). Véghi Lajos: A harmadfokú gátrepedés keletkezésének okai és megakadályozására irányuló törekvések. (812—815. oldal.). Szenthe Lajos: Calcinosis interstitialisról. (műmelléklettel). (815—817. oldal.). Szodoray Lajos: Arsenobenzolkészítmények huzamos adagolásának hatása kísérleti állatok vérképző szerveire. (817 —819. oldal.). Szép Jenő: Az aurantiasis cutis két esete. (819—821. oldal.). Mester Endre: A halfal desmoidjai. (821—824. oldal.). Mészáros Károly: Thromboangiitis obliterans szemienski elváltozásokkal. (824—825. oldal.). Kiss Pál: Érdekesebb extrasystolék arythmia diphtheriás gyermekeken. (825—826. oldal.). Rochlitz Samu: Veszfin a húgyszervi gyulladások kezelésében. (826—827. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (125—126. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet .— Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (827—829. oldal.) Könyvismertetés: (829—830. oldal.). Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (830—831. oldal.). Vegyes hírek: (831—832. oldal és a borítólap III. és IV. o.). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A székesfővárosi Uj Szent János közkórház szemosztályának közleménye. (Főorvos: Csapody István egyet. rk. tanár.). A szem maródásainak korai sebészi kezelése. Irta: Csapody István dr., egyetemi rk. tanár. Maródást szenvedett szem sorsa mindig bizonytalan. A marószer töménysége, behatásának tartama, a szem természetes védekezése, az orvosi segítség ideje és helyes kivitele döntik el, megmarad-e a szem; a kárt szenvedett rész terjedelme szerint lesz a szem többé vagy kevésbbé használható a sérülés után. Az élő szövet és a maró anyag találkozása vegyi reactio, melynek szövetelhalás a következménye. Ennek a végzetes vegyi reactiónak a megállítása az orvos feladata. Két útja alakult ki. Az óvatos és megőrző kezelés többet idíz a természetes védekezésre és chemiai ellenanyagokkal történő megismételt kimosásokkal törekszik arra, hogy a maró szert közömbösítse, kiáztassa s hogy a bomló szövetrészeket eltávolítása. Sebészi beavatkozásra ezután a kezelésmód után is sor szokott kerülni, a bekövetkező forradások okozta helyzet javítása operatív feladat, amennyiben elvégeznünk érdemes. A korai sebészi kezelés a másik út. Kevésbbé ismert és gyakorlott, bár már negyedszázados története van (Denig, 1912). A súlyosan maradott szövetrészek, főként a kötőhártya azonnal történő kimetszése erélyes és gyökeres beavatkozás, csakhogy biztosabb és kíméletesebb is. Ha a kezelésmód megválasztásába a beteg beleszólhatna, bizonyos, hogy azt választaná, operáljuk meg azonnal minden fájdalom nélkül s aztán kössük be a szemét napokra, tudva, hogy a gyógyulás útján van. A conservativ kezelés az egyre érzékenyebbé váló szemet állandó izgalomban tartja. A naponta többször és éjjel is megismételt közömbösítő becseppentések és kimosások, fenyegető összenövések szétválasztása, megannyi fájdalmas beavatkozás, ami csak akkor jogos, ha a kezelésnek egyetlen, vagy a biztosabb útja-módja. A maródott szem azonban sérült szem, melynek nyugalomba helyezése nemcsak a beteg szenvedéseinek csökkentése végett kívánatos, hanem azért is célszerű, mert a maródást szenvedett szövetek gyógyulását a megismétlődve hozzájáruló mechanikus behatások csak zavarhatják. Még inkább figyelembe veendő az, hogy nagyon távol vagyunk olyan közömbösítő szerek ismeretétől, amelyek vegyi reactióba lépnek a maró szerrel, de ugyanakkor közömbösek az élő s éppen az életéért küzdő beteg szövet iránt. Minden közömbösítő gyógyszerünk ellenméreg s azt sem klinikai, sem állatkisérleti tapasztalatok egyértelmű határozottsággal el nem döntötték, melyik az a töménység, amellyel már használunk, de legkevésbbé ártunk. Lúgot savval és savat lúggal győzni kémlelő csőben lehet, de élő szövetben alig, mert az élő szövet számaira, akár savval, akár lúggal történt a sérülés, marószer az is, ami balesetként érte, de az is, ami ennek orvoslása keretében illeti. A látást többféle módon veszélyezteti a baleset: 1. A szívhártya átlátszóságának csökkentése által, 2. a fehérburok és a szemhéjak összenövése által, — főként pedig 3. a szemteke falának következményes megnyílása útján. A korai sebészi eljárással minden szövetet, ami súlyosan maródott és eltávolítható, azonnal kiküszöbölünk és nyálkahártyával pótolunk. A szem szabad felszínének nagyobb része kötőhártyával borított inhártya. Többnyire ez szenved legtöbbet és ez a műtét területe is. A marószer rendesen alul-belül gyűlik meg. A műtéttel elvágjuk a részés mindhárom útját: a sklera nem nyílik meg, mert a vegyi anyag nem ivódik bele, összenövések és rövidítő forradások a kötőhártyában kevésbbé támadnak, mert károsodott részeit szájnyálkahártyával pótoljuk; a szamuhártya érdekében is megtesszük, ami lehetséges, biztosítjuk táplálkozását. A szaruhártya átlátszóságáért a conservativ kezelés közvetlenül többet tesz, mikor közömbösítő oldatokkal füröszti a szaruhártyát és evvel oldani, oszlatni próbálja a homályokat. Mit sem ér