Orvosi Hetilap, 1937. augusztus (81. évfolyam, 32-35. szám)
1937-08-07 / 32. szám
810 ORVOSI HETILAP 1937.32. sz. él azonban ez a kezelés, ha közben átfúródik a fehérburok és nagy kárt jelenthetnek az összenövések is, amiket a megóvó kezelés kevésbbé előz meg, mint a korai sebészi ellátás. Tévedés volna különben azt gondolni, hogy a korán operálok mindent a szájnyálkahártya odaültetésétől várnak. A szaruhártya hámjának részleges lekaparása, idegentestek, mészszemcsék eltávolítása megtörténik még a plasztika előtt. Annak sincs akadálya, hogy közömbösítő szereket kenőcsök alakjában a kötés alatt ne alkalmazzunk. Sőt a szaruhártya feltisztítására oldószerek alkalmazását tovább is fontos feladatunknak tekintjük.* De nem várunk mindent ezektől. A közömbösítő szerekkel történő kezelés hatása lassú és bizonytalan, ellenben bizonyosan segítünk a sérült szemen avval, hogy az elhalt és még maró hatású szövetrészeket a szaruhártya körül mielőbb eltávolítjuk és a szarut ép környezetbe helyezzük. Eseteimet abból a szempontból is figyeltem, vájjon a corneára nézve tapasztalás szerint kezdvező eredmények igazolják-e azt az elméleti alapot, hogy az odaül rejtett nyálkahártya vérkeringése átveszi a maródástól elpusztult széli hurokhálózat szaruhártyát tápláló szerepét. A nyálkahártya — hacsak nem súlyosan beolvadt inhártyára tehát elkéve ültetjük oda, könnyen megtapad. Ez régi tapasztalás. Megfigyeltük réslámpa segítségével, hogy mennyire bő összenyílások támadnak a nyálkahártya erei és a körülvevő kötőhártya erei között, valamint a szaruhártyába növő mély erekkel. Az odatapadt nyálkahártyában sűrűn egymás mellett nyúlnak meg a hajszálér-hurkok. Mint apár napja kikelt vetés, olyan a nyálkahártya hajszálereinek képe. Különösen érdekes látvány, hogy a megnyúló hajszálér-kacsok, melyeket már Kreiker megfigyelt, milyen szabályszerűséggel fordulnak a beteg, a megmentendő szaruhártya felé, mintha valami húzná sűrű pamutaikat egy irányban. Hogy ez a „Chemotaxis” javára válik a szaruhártyának, hogy táplálását szolgálja, alig vonható kétségbe. A kérdés csak az, mikor lesz hatásos. Amíg a szarukörüli erek elzáródtak és az új környezetébe került nyálkahártyának élete még bizonytalan, a szaruhártya ezúton történő táplálásáról szó sem lehet. A kedvező hatás későbbi. Nézetem szerint a szaruhártya javára csak később válik a megtapadt nyálkahártya, amikor már az anastomosisok kifejlődésére és a szaruhártya reparatív ereződésére sor került. A szaruhártya megmaradását a szövetátültetés csak közvetve biztosítja, feltisztulásában is csak a műtét utáni hetekben van szerepe. A marószer minősége szerint a korai sebészi kezelésben különbséget nem teszünk. Csupán a maródás foka dönt. Ismeretes, hogy lúgok és savak hatása különböző. A lúgok, ideértve az ammóniát is, veszedelmesebbek, mert a fehérjét oldják, elfolyósítják s elhalást okozhatnak még mielőtt a szövet szerkezete megbomlott. A savak fehérje kicsapók a maródást szenvedett terület jobban elhatárolódik, mert a sav útját pörkösödés sánca vágja el. Amikor mindent eltávolítottunk, ami a fehérburok felett elhalt vagy elhalással fenyeget és nyálkahártyával történő pótlást végzünk, közvetve siettünk a szaruhártya védelmére. Ha lúgról volt szó, egyúttal a leghatékonyabban elvágtuk a mélybeterjedés útját avval, hogy kiküszöböltük a képződött alkali -albummatot is, mert a lúggal átivódott szövet környezetére úgy hat, mint maga a marószer. Ennek a megállapításnak végre levonjuk gyakorlati tanulságát, mikor a maródott szemet megoperáljuk. Ez az új ebben az eljárásban. A korai műtét minden súlyos maródásban, sőt bizonyos égési sérülésekben is elvégzendő, de ha lúgról volt szó, még sürgősebb. Tudjuk, milyen szomorú meglepetés, ha a megtartó kezelés során, miután a kötőhártya tűrhetően kiheverte a marószer hatását és vérrel teltebbé vált, egyszer csak kezd átszürkülni az érhártya, mert a kötőhártya alatt elpusztult az inhártya s enged a szem nyomásának. Néha nem tudjuk, mi volt a marószer. Talán másutt végzett közömbösítő kimosások tévedésbe ejtenek a kötőhártya lakmussal történő vizsgálatában. De ha a marószer természetétől függetlenül korán operáltunk, használtunk, ha savról volt szó és hogyha lúgról volt szó, lehet hogy csupán a műtét által menekül meg a szem. Végre is nem képzelhető, hogy bármely eljárással jobbat tehetnénk, mintha azt a lúggal átivódott szövetrészt kiemelem. Ez még akkor is bizonyosabb módja volna a segítésnek, ha ismernénk olyan szert, ami újabb szövetkárosodás nélkül közömbösíteni tudná az inhárttyáig jutott lúgot. A közömbösítőszer a szóba jöhető töménységben bizonyára a késnél később és elkésve jutna célhoz, jutna el ahhoz, hogy a fehérburok épen maradjon. Neumann kísérletei szerint ugyanis hét órával a maródás után a fehérburok már felszínesen beszűrődött, 24 óra múlva pedig már egész vastagságában. * A múlt év folyamán osztályomon ellátott 21 maródásos esetről számolok be. Eredményeinkkel nagyon meg voltunk elégedve, mégpedig a látási eredmény és az ápolási idő megrövidülése miatt is. Százalékban nem beszélhetek eredményeimről, ahhoz kevés esetem volt. De elég volt ahhoz, hogy az eljárás értékéről meggyőződjem. Miután magunk is láttuk, hogy a műtéttel nem árthatunk, inkább operáltunk, mint nem. Hiszen a műtét elkésett, ha az inhártya már beivódott, ezt azonban előre nem is tudhatjuk. Nem vártuk meg a megtámadott terület elhatárolódását, hanem az elhalást mutató kötőhártyát rögtön eltávolítottuk. Kivételes esetben a kötőhártya hiánya összehúzó varratokkal volt pótolható és átültetést végeznünk nem kellett. Kétes esetekben segítségünkre volt a réslámpa. Rögösödött erek, mint súlyosabb szöveti károsodás jelei, műtét mellett szülottak. Ilyenkor a szabaddá tett inhártya nem vérzik, igazolva a beavatkozás szükségességét; az eredmény szempontjából ez még nem kedvezőtlen jel. Sürgeti az operálást, ha a különben enyhe maródást szenvedett számuhártyán érzéstelenség következik be.** Operáltunk könnyebb eseteket, melyek súlyosabb következmény nélkül talán műtét hijján is meggyógyultak volna. Másrészt azonban elvégeztük a műtétet a magunk és betegünk megnyugtatására eleve elveszettnek látszó két esetünkben is. Egy 15 hónapos, félszemén lúggal sérült gyermek szemteker kötőhártyája egész terjedelmében elszürkült, a szaruhártya és a szabaddá tett fehér burok mindenütt maradott. A nyálkhártya elhalt, a szem megnyílt és el kellett távolítani. Emlékezetes esetünk egy 11 hónapos csecsemő, akit arcára is kiterjedő mész okozta súlyos égésekkel hoztak. A szaruhártya közepén lencsényi hámhiány, körülötte, főként alul, elhalt kötőhártya. Műtét a sérülés napján, a szaruhártya alsó fele köré ültetünk nyálkahártyát beszegő varratokkal (Mészár dr.) chioroform-ibódításban. A műtét közvetlen eredménye kitűnő volt, a nyálkaház *) Gross J.: A szem mészsérüléseiről. (Szemészet jub. szám. 1935.). *) Thiers: Die frühplastik. (A. I. O. G. 19329. 123. k. 165. o.). ** Rötth: Ueber die Indikation der Frühplastik. (Klin. Mikl. 1929. 82. k. 669. o.).