Orvosi Hetilap, 1938. július (82. évfolyam, 27-31. szám)
1938-07-02 / 27. szám
15 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE »1 * •» \ \ FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR- SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 1 — M ....... 82. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1938 július 2 ORVOSI HETILAP TARTALOM: Horváth Boldizsár: A gyermekkori rheuma kezelése és orthopaed vonatkozásai. (651—653. oldal.) 662. oldal.) • Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (105—108. oldal.) Klimkó Dezső: Adatok a „nyaki borda-syndroma'’ kérdéséhez. (653—657. oldal.) Kerpel-Fronius Ödön: A szomjaztatás és a sóhiány hatása a szervezet vízraktáraira. (657—658. oldal.) Pap Károly: Ajakrákot utánzó ajakgümőkóros esetek. (658— 660. oldal.) N. Modrovich Emil: A tüdőgümőkór és asthmatikus állapotok. (660—661. oldal.) Orsós Ferenc: A köldök-ütőerek visszahúzódása. (661— Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészek. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Orr-, torok-,gégagyógyászat. — Bőrgyógyászat. (663—686. oldal.) Könyvismertetés. (666. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (666—667. oldal.) Nékám Lajos: Jean Darier. (667—668. oldal.) Sz.: Két felsőházi beszéd. (668—672. oldal.) Vegyes hírek. (673—674. oldal és a borítólap III. és IV. él- A gyermekkori rheuma kezelése és orthopaediai vonatkozásai.* (Klinikai előadás.) Horváth Boldizsár dr. egyetemi magántanár, közkórházi főorvos A Nemzetközi Rheumaellenes Liga immár másodízben tűz ki olyan vitakérdést, amely a szigorúan vett rheumatologiai szempontokat egyéb határkérdések segítségével is igyekszik megvilágítani. A legutolsó lund-stockholmi kongresszuson olyan figyelem kísérte a felkért orthopaed szakemberek előadásait, hogy méltán örömmel üdvözölhetjük azt az óhajt, hogy a gyermekkor a rheuma kezelésének vitakérdésében az orthopaedia is kivegyi az őt megillető részt. A rheumatológiának és az orthoipaediának t. i. olyan széles érintkezési felületei vannak, hogy a közös vitatémák szinte kimeríthetetlenek. A gyermekkori rheumatismus kérdését azonban nem fogom tisztára az én szakmám szemszögéből nézve megvilágítani. A magyar bizottság kérésére, röviden összefoglalom a kérdésnek rheumatológiai-gyermekgyógyászati vonatkozásait is a magyar viszonyoknak megfelelően. Magyarországon a rheumatismus korántsem olyan rettegett és elterjedt betegség, mint Európának északi és nyugati országaiban. Míg régebbi külföldi statisztikák átlagban 3—10 %-ban jelzik a rheumás betegek arányszámát, addig a budapesti gyermekklinika évekelőtti statistikája az utolsó 20 év betegforgalmában csak 1% rheumás gyermeket tudott kimutatni. Szinte furcsának tűnik mindnyájunk előtt az a paradox természeti jelenség, hogy éppen nálunk kevesebb a rheumás megbetegedések száma, ahol a természet oly bőven nyújtja a szenvedő embereknek a rheuma gyógyításának természeti kincseit. Ez a megállapítás azonban csak a múltra vonatkozik, mert ma már sajnos, pozitív adataink vannak arra, hogy a rheumás megbetegedések száma nemcsak felnőttek, hanem gyermekek között is emelkedő irányt mutat. A szegedi gyermekklinika legutóbbi közlése szerint (prof. Kramar) az utóbbi 3—4 évben ötször annyi rheumás beteget kezeltek, mint azelőtt. De nemcsak számszerűleg rosszabbodott a helyzet, hanem a betegség lefolyása is súlyosbbodott. A betegség időtartama megnyúlt, a szívtünetek mind jobban előtérbe kerültek olyannyira, hogy teljesen igazat kell adni neves gyermekgyógyászok ama megállapításainak, hogy a gyermekkori rheumatismus „premier plan”-ában kifejezetten a szív kóros elváltozásai állanak. Egyre több eset szövődött súlyos vérszegénységgel és a régebben ritkaságba menő rheumás csomó és az erythema anulare ma már egyre gyakrabban észlelhető. Mint különleges szövődményt kell említeni a többször észlelt hepatitist. Ez a májelváltozás nem sorozható a szív eredetű úgynevezett cyanotikus ikterusok közé, hanem úgy látszik az elsődleges rheumás betegséggel szoros összefüggésben áll hepatitis simplex. A gyermekkori rheumatismus magyarországi viszonyainak rövid összefoglalása után áttérek előadásom tulajdonképpeni tárgyára, a kezelés irányelveire. Tiszta képet csak akkor alkothatunk valamely vitakérdésről, ha a feldolgozott anyagot világos csoportokba foglaljuk. Ezen az alapon elindulva, mi a gyermekkori rheumatismus, de általában minden rheumás megbetegedés gyógyítását négy csoportba osztjuk: 1. kémiai (gyógyszeres), 2. sugaras, 3. balneológiai, 4 mechanikai gyógyeljárásokra. Az első csoporttal ortthopaed sebész létemre nem vagyok hivatva foglalkozni. De ez nem is szükséges, hiszen az előttem szólók ezt a témát oly részletesen megvilágították, hogy ismétlésekbe bocsátkozni teljesen felesleges. Talán csak annyit szeretnék kiemelni, hogy nemesfémekkel (különösen arany készítményeikkel) történő kezdés nagy haladást jelent a rheumás megbetegedések gyógyítása terén, azonban éppen a gyermekkorban az aranykezelés nagyon megfontolt óvatosságot igényel. A gyógyszeres kezelés mellett az ismételt apró vérátömlesztések feltűnő jó hatását a mi gyermekgyógyászaink nagyon hangsúlyozzák. A sugaras gyógyítások közül elsősorban a Röntgen kezeléseket emelem ki, amelyeket idült folyamatoknál szívesen alkalmazunk. Az erythema adagot ritkán lépjük túl, de nyugodtan megismételjük pár hét múlva, különösen *) A Nemzetközi Rheuma és Hydrologiai Társaság londoni—oxfordi congressusán tartott referátum.