Orvosi Hetilap, 1938. július (82. évfolyam, 27-31. szám)
1938-07-02 / 27. szám
1938. 27. sz. ORVOSI HETILAP gipszkötés azonban a szomszédos ízületeket is magába foglalja. 2. Ha a betegség hoszúra nyúlik és a beteg általános állapota a felkelést szükségessé teszi, akkor ne idegenkedjünk a tehermentesítő készülékektől. 3. A helyreállító beavatkozások közül a kíméletes kiegyenlítést előnyben részesítjük az erőszakossal szemben. A kíméletes javítást nyomással egyesített állandó húzásasal vagy szakaszos helyreállítással végezzük. 4. A megmozdítás módozatai közül a véres műtét ugyan nagyobb beavatkozás, de viszont tökéletesebb eredményt ad mint a fedett megmozgatás. A rheumás betegségekhez csatlakozó torzulások legtöbbször jellegzetes alakot vesztnek fel. Ez nem csak felismerésükéit, hanem megakadályozásukat és kisegyenesítésüket is elősegíti. A zsugorodások megelőzésének és a kifejlődöttek kiegyenlítésének alapelveit röviden összefoglalva úgy fejeztem ki magam, hogy általában a kontraktúrák megakadályozása és a mozgáskorlátozás mérve lehetőségig egyensúlyban legyen. Ne nyerjünk az egyik oldalon azáltal, hogy a másik oldalon többet veszítünk a szükségesnél. De a gyermekkori rheumatismus eseteiben mégis azt kell mondani, hogy a kontaktúra a súlyosabb tétel. A zsugorodások kérdésével tudományosan foglalkozók nagyon jól tudják, hogy nem egyedül a lágyrészek megrövidülése az ok, hanem rövidebb hosszabb idő elteltével a csontos váz hozzáidomul a hibás helyzethez. Hogy ez transformálódási veszély a gyermekkorban menynyivel súlyosabban esik számításba, azt a növekedési időszak élettanilag kritikus beállítottságával fentebb érzéktettem. A zsugorodás elleni küzdelem azonban soha se legyin túl merev, a szónak valódi és átvitt értelmében véve, hanem forrjon össze teljesen a balneo- és mechanotherapia azon részével, melynek célja a feszes szövetek felpuhítása és a sorvadt izmok életrekeltése. Más szóval az ízületek passiv és activ mozgásainak biztosítása az, amivel a balneo és mechanotherapia segítő társává válik a rheumatológiának. Tömören összegezve a gyógyítás lehetőségeit azt mondhatjuk, hogy kémiai gyógyítás, sugaras kezelés, a balneo és mechanotherapiának mozdító valamint zsugorodás és torzulás ellenes hatása az a négyes, amelyben nincs igazi elsőhegedűs, hanem csakis az összhangolt együttműködés teszi lhetővé a rheuma és különösen a gyermekkori rheumatismus elleni küzdelem eredményességét. Kiadványainkat olcsón kapják meg kiadóhivatalunktól hátralékban nem lévő előfizetőink. A pénz előre beküldése után azonnal, bérmentve küldjük meg az alábbi igen hasznos könyveket: Soós Aladár: Étrendi előírások III. bővített kiadás — — — 5.— P helyett 4.— P Horváth Boldizsár: A gyakorló orvos orthopaediája 230. old., 110 ábra és 16 old. műmelléklettel 5.— — Kunszt János: A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőhelyei, 215 oldal — — — Vászonba kötve (8 P. h. 7 P.) Rigler Gusztáv: Közegészségtan és a járványtan tankönyve — — Orsós Ferenc: Kórboncolás vezérfonala, 86 oldal — — — — Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés Krepuska István: A füleredetű agytályogok kór- és gyógytana ára 6.50 P helyett 5.50 P 25.— P helyett 5.70 P 2.50 P helyett 2.— P 8.— P helyett 6.— P 4.— P A befizetési lap hátlapján az összeg rendeltetését kérjük feltüntetni. Utánvéttel való rendelésnél a portökölséget is felszámítjuk. 853 EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Uj Szent János közkórház fertőző sebészeti osztályának közleménye. (Főorvos: Ilimkó Dezső egyet. magántanár.) Adatok a „nyaki borda-syndroma” kérdéséhez. Irta: Klimkó Dezső dr. A nyaki bordára vonatkozó ismereteink régi keletűek. Először Hunalds írta le (1740), élén Cooper észlelte 1818-ban és Coote 1861-ben már el is távolította. A kérdéssel magyar szerzők közül elsősorban Benedek foglalkozott (1924), majd Thurzó, Orsós, Loessl, Marx, Nagy, Strauss, Baron, Keller ismertették. A nyaki borda által előidézett betegségi állapot mint a sokféleképű „nyaki borda syndroma” ismeretes. A kérdés azonban egyáltalában nincs nyugvóponton azon észleletek óta, hogy nyaki borda syndroma előfordulhat nyaki borda nélkül is. Amidőn pedig Adson- Coffey szellemes műtéti eljárásukat, a scalenus anticus átvágását ajánlották a panaszok megszüntetésére, azóta a scalenus anticusnak szerepe van előtérben e betegségi állapotban; legújabban Wanke a scalenus anticus mellett fontos szerepet tulajdonít a scalenus mediusnak is, így a régi „nyaki borda syndroma” mellett újabban a „scalenus anticus syndroma” (Naffziger, Ochsner) és „scalenus syndroma” (Wanke) mind gyakrabban szerepel az irodalomban. Az általam észlelt és operált, majd utóvizsgált beteg kortörténetében olyan körülmények szerepelnek, amelyek alkalmasak arra, hogy ebben a kérdésben néhány fontos szempontot ismertethessek. A 38 éves férfibeteg elmondta, hogy 2 évvel ezelőtt kezdte észrevenni, hogy jobb karja napjában többször elzsibbad, majd szúró-hasogató fájdalom támadt a jobb alkarjában, főként annak singcsonti oldalán. "A év eltelte után egész jobb karja kezdett fájni. Ugyanekkor észrevette, hogy jobbkezével alig tud emelni és szorítani. Az utóbbi időkben karja teljesen erőtlen, munkaképtelen és elviselhetetlen fájdalmai vannak úgyszólván szünet nélkül. Sokat köhög, 3 éve lázas, ritkán vért is köp. Utóbbi időben többször nagyobb mennyiségű friss, piros színű, habos vért hányt. Jelen állapota: Közepesen fejlett, rosszul táplált, bőre és nyálkahártyái halványak. Szíve balra megnagyobbodott, szívhangok tiszták. Veséje rendben. A tüdőfelvételen látható, hogy a jobb felső lebeny infiltrált, alsó széle elhatárolt, benne tojásnyi üreg. A felső lebeny alatt 3 kétpengősnyi caverna. Az alsó lebenyben kölesnyi-lencsényi szétszórt gócok. Baloldalt sklerosusos hilus, bal felső lebeny árnyékolt. A mellkas felső nyílásán a következőket látjuk: a VII-ik nyaki csigolya jobboldali processus transversusa két részre oszlik: a széles és rendesnél hosszabb hátsó rész ízületi felszínben végződik, amelyhez a bordává kialakult elülső rész tuberculuma ízesült. Elülső része keskeny és jól felismerhető csökevényes bordává alakult át, amelyen bordafejecset, nyakat, tuberculumot és testet lehet megkülönböztetni. A fejecs keskeny, egyenetlen felszínű ízülettel kapcsolódik a VII-ik nyaki csigolya testének középső részéhez. A keskeny nyak oldalfelé haladva vaskos tuberculummá alakul át, amely a harántnyúlvány végével szabályos ízületet alkot. Az ugyanolyan széles test meredeken le- és előre halad, mintegy felezve az apertura thoracis superiort. A test középső részét egy áttűnő harántsáv két részre osztja, amelyet valószínűleg porcbetét vagy ízület okoz. A test vége széjjeltörve és szerkezetileg felrostozódva tapad az I. borda csontos végéhez. A VII-ik nyaki csigolya baloldali harántnyúlványa egységes, szélesebb és hosszabb a rendesnél, úgy hogy az I-ső háti csigolya harántnyúlványán is túlér és vége kissé kihegyezett (1. 1. ábra). Megállapítva, hogy jobboldalon nyaki borda van, az egész gerincoszlopot megvizsgáljuk és az ágyéki gerincről készült röntgenfelvétel szerint: enyhe, balra domború scoliosis állapítható meg a csigolyatestek mérsékelt fokú tor-