Orvosi Hetilap, 1938. július (82. évfolyam, 27-31. szám)

1938-07-02 / 27. szám

1938. 27. sz. ORVOSI HETILAP gipszkötés azonban a szomszédos ízületeket is magába foglalja. 2. Ha a betegség hoszúra nyúlik és a beteg általános állapota a felkelést szükségessé teszi, ak­kor ne idegen­kedjünk a tehermentesítő készülékektől. 3. A helyreállító beavatkozások közül a kíméletes ki­­egyenlítést előnyben részesítjük az erőszakossal szemben. A kíméletes javítást nyomással egyesített állandó húzása­sal vagy szakaszos helyreállítással végezzük. 4. A megmozdítás módozatai közül a véres műtét ugyan nagyobb beavatkozás, de viszont tökéletesebb eredményt ad mint a fedett­ megmozgatás. A rheumás betegségekhez csatlakozó torzulások leg­többször jellegzetes alakot vesztnek fel. Ez nem csak fel­ismerésükéit, hanem megakad­ályozásukat és kisegyenesíté­­süket is elősegíti. A zsugorodások megelőzésének és a kifejlődöttek kiegyenlítésének alapelveit röviden össze­foglalva úgy fejeztem ki magam, hogy általában a kont­­raktúrák megakadályozása és a mozgáskorlátozás mérve lehetőségig egyensúlyban legyen. Ne nyerjünk az egyik oldalon azáltal, hogy a másik oldalon többet veszítünk a szükségesnél. De a gyermekkori rheumatismus eseteiben mégis azt­ kell mondani, hogy a kontaktúra a súlyosabb tétel. A zsugorodások kérdésével tudományosan foglal­kozók nagyon jól tudják, hogy nem egyedül a lágyré­szek megrövidülése az ok, hanem rövidebb hosszabb idő elteltével a csontos váz hozzáidomul a hibás helyzethez. Hogy ez transformálódási veszély a gyermekkorban meny­­nyivel súlyosabban esik számításba, azt a növekedési idő­szak élettanilag kritikus beállítottságával fentebb érzé­­k­­­tettem. A zsugorodás elleni küzdelem azonban soha se legy­­in túl merev, a szónak valódi és átvitt értelmében véve, hanem forrjon össze teljesen a balneo- és mechano­­t­herapia azon részével, melynek célja a feszes szövetek felpuhítása és a sorvadt izmok életrekeltése. Más szóval az ízületek passiv és activ mozgásainak biztosítása az, ami­vel a balneo és mechanotherapia segítő társává válik a rheumatológiának. Tömören összege­zve a gyógyítás lehetőségeit azt mondhatjuk, hogy kémiai gyógyítás, sugaras kezelés, a balneo és mechanotherapiána­k mozdító valamint zsugo­rodás és torzulás ellenes hatása az a négyes, amelyben nincs igazi elsőhegedűs, hanem csakis az összhangolt együttműködés teszi lhetővé a rheuma és különösen a gyermekkori rhe­umatismus elleni küzdelem eredményes­ségét. Kiadványainkat olcsón kapják meg kiadóhivatalunktól hátralékban nem lévő előfizetőink. A pénz előre beküldése után azonnal, bérmentve küldjük meg az alábbi igen hasznos könyveket: Soós Aladár: Étrendi előírások III. bővített kiadás — — — 5.— P helyett 4.— P Horváth Boldizsár: A gyakorló or­vos orthopaediája 230. old., 110 ábra és 16 old. műmellé­klettel 5.— — Kunszt János: A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülő­helyei, 215 oldal — — — Vászonba kötve (8 P. h. 7 P.) Rigler Gusztáv: Közegészségtan és a járványtan tankönyve — — Orsós Ferenc: Kórboncolás vezér­fonala, 86 oldal — — — — Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés Krepuska István: A füleredetű agy­tályogok kór- és gyógytana ára 6.50 P helyett 5.50 P 25.— P helyett 5.70 P 2.50 P helyett 2.— P 8.— P helyett 6.— P 4.— P A befizetési lap hátlapján az összeg rendeltetését kérjük feltüntetni. Utánvéttel való rendelésnél a portökölséget is felszámítjuk. 853 EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Uj Szent János közkórház fertőző sebészeti osztályának közleménye. (Főorvos: I­limkó Dezső egyet. magántanár.) Adatok a „nyaki borda-syndroma” kérdéséhez. Irta: Klimkó Dezső dr. A nyaki bordára vonatkozó ismereteink régi kele­tűek. Először Hunalds írta le (1740), élén Cooper ész­lelte 1818-ban és Coote 1861-ben már el is távolította. A kérdéssel magyar szerzők közül elsősorban Benedek foglalkozott (1924), majd Thurzó, Orsós, Loessl, Marx, Nagy, Strauss, Baron, Keller ismertették. A nyaki borda által előidézett betegségi állapot mint a sokféleképű „nyaki borda syndroma” ismeretes. A kérdés azonban egyáltalában nincs nyugvóponton azon észleletek óta, hogy nyaki borda syndroma elő­­fordulhat nyaki borda nélkül is. Amidőn pedig Adson- Coffey szellemes műtéti eljárásukat, a scalenus anticus átvágását ajánlották a panaszok megszüntetésére, azóta a scalenus anticusnak szerepe van előtérben e beteg­ségi állapotban; legújabban Wanke a scalenus anticus mellett fontos szerepet tulajdonít a scalenus mediusnak is, így a régi „nyaki borda syndroma” mellett újabban a „scalenus anticus syndroma” (Naffziger, Ochsner) és „scalenus syndroma” (Wanke) mind gyakrabban sze­repel az irodalomban. Az általam észlelt és operált, majd utóvizsgált be­teg kortörténetében olyan körülmények szerepelnek, amelyek alkalmasak arra, hogy ebben a kérdésben né­hány fontos szempontot ismertethessek. A 38 éves férfibeteg elmondta, hogy 2 évvel ezelőtt kezdte észrevenni, hogy jobb karja napjában többször el­zsibbad, majd szúró-hasogató fájdalom támadt a jobb al­karjában, főként annak singcsonti oldalán. "A év eltelte után egész jobb karja kezdett fájni. Ugyanekkor észrevette, hogy jobbkezével alig tud emelni és szorítani. Az utóbbi időkben karja teljesen erőtlen, munkaképtelen és elvisel­hetetlen fájdalmai vannak úgyszólván szünet nélkül. Sokat köhög, 3 éve lázas, ritkán vért is köp. Utóbbi időben több­ször nagyobb mennyiségű friss, piros színű, habos vért hányt. Jelen állapota: Közepesen fejlett, rosszul táplált, bőre és nyálkahártyái halványak. Szíve balra megnagyobbodott, szívhangok tiszták. Veséje rendben. A tüdőfelvételen lát­ható, hogy a jobb felső lebeny infiltrált, alsó széle elhatá­rolt, benne tojásnyi üreg. A felső lebeny alatt 3 kétpengős­­nyi caverna. Az alsó lebenyben kölesnyi-lencsényi szétszórt gócok. Baloldalt sklerosusos hilus, bal felső lebeny ár­nyékolt. A mellkas felső nyílásán a következőket látjuk: a VII-ik nyaki csigolya jobboldali processus transversusa két részre oszlik: a széles és rendesnél hosszabb hátsó rész ízü­leti felszínben végződik, amelyhez a bordává kialakult elülső rész tuberculuma ízesült. Elülső része keskeny és jól felismerhető csökevényes bordává alakult át, amelyen bor­­dafejecset, nyakat, tuberculumot és testet lehet megkülön­böztetni. A fejecs keskeny, egyenetlen felszínű ízülettel kapcsolódik a VII-ik nyaki csigolya testének középső ré­széhez. A keskeny nyak oldalfelé haladva vaskos tubercu­­lummá alakul át, amely a harántnyúlvány végével szabá­lyos ízületet alkot. Az ugyanolyan széles test meredeken le- és előre halad, mintegy felezve az apertura thoracis superiort. A test középső részét egy áttűnő harántsáv két részre osztja, amelyet valószínűleg porcbetét vagy ízület okoz. A test vége széjjeltörve és szerkezetileg felrostozódva tapad az I. borda csontos végéhez. A VII-ik nyaki csigolya baloldali harántnyúlványa egységes, szélesebb és hosszabb a rendesnél, úgy hogy az I-ső háti csigolya harántnyúlvá­nyán is túlér és vége kissé kihegyezett (1. 1. ábra). Megállapítva, hogy jobboldalon nyaki borda van, az egész gerincoszlopot megvizsgáljuk és az ágyéki gerincről készült röntgenfelvétel szerint: enyhe, balra domború sco­liosis állapítható meg a csigolyatestek mérsékelt fokú tor-

Next