Orvosi Hetilap, 1938. augusztus (82. évfolyam, 32-35. szám)

1938-08-06 / 32. szám

82. évfolyam, 2. szám. Budapest, 1938 augusztus 6. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Vitéz Berde Károly: Újabb fürdőhatástani nézőpontok a dermatologiában. (771—774. oldal.) Gyergyay Árpád: Az orrgarat tökéletes helyi érzéstelení­tése. (774—776. oldal.) Dobszay László: A terhességi hormonális reactiók. (777— 781. oldal) Tóbl Pál: Többszörös műtéttel meggyógyított bulbus throm­bosis. (781—784. oldal.) Kiss Pál és Romhányi József: Vörheny alatti extrasystoles arhythmia. (784—786. oldal.) Engel Rudolf: Tej okozta csoportos febris undulans Rang­­esetek. (786—787. oldal.) Mosonyi László: Alkaptonuriás család. (787—788. oldal.) Fazekas I. Gyula és Dömösi Pál: Strychninmérgezés ki­mutatása ismeretlen halálok esetében. (789—790. oldal.) B. Hatz Ella: Összehasonlító vizsgálatok a „Titrator G” vércukormeghatározó reagenssel. (790. oldal.) ifj. Barla-Szabó József: A lenyelt idegentestek. (791—792. o.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései (125—128. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyer­mekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (792—794. oldal.) Vegyes hírek. (794. oldal és a borítólap II., III. és IV. oldalán.) Újabb fürdőhatástani nézőpontok a dermatologiában.* (Klinikai előadás) Irta: vitéz Berde Károly dr., egyet. ny. r. tanár. A balneotherápiás beavatkozások minden szervünk közül elsősorban a köztakarót érik, és abban valamint annak felszínén olyan fizikai, vegyi és biológiai állapot­­változásokat hoznak létre, amilyeneket más szervekben ilyen mértékben előidézni nem tudn­ak. A fürdők hatása alatt az állapotváltozásoknak valóságos halmazata lép fel a bőrben, amelyeket ősidők óta igyekszik kihasz­nálni, de mai napig sem ismer eléggé az orvoslás tudo­mánya. Ezeknek az állapotváltozásoknak egy része a maga további kihatásaiban később is pusztán csak magát a bőrt illeti, s így elsősorban a dermatológus témája ma­rad. A másik azonban a szervezet egészét, vagy távoli szervek működését befolyásolja, gyakran igen mélyre­ható mértékig, s ezáltal a bőr munkáját minden bal­­neológus és balneotherapeuta érdeklődésének homlokte­rébe állítja. A balneológia egyik legfontosabb ősi ka­pocs, ami a szervezet életének egységes szemléletére kényszeríti az orvost még akkor is, amidőn, mint nap­jainkban, az orvoslás tudományának gyakorlati alkal­mazóiban olyan nagy a hajlam az elszigetelt „szerv­gyógyászat” űzésére. A fürdők hatásának energetikai tényezői és a szer­vezet egésze közé a bőr hármas működéssel kapcsolódik be, éspedig mint ezek felvevője (receptor), átalakítója (transformátor) és továbbítója (expeditor). E tevékeny­ség következményeit néha szemmel láthatóan és kézzel­foghatóan érzékelhetjük, máskor finom laboratóriumi, vagy gondos klinikai észlelés vezet reájuk, de anató­miai és élettani alapjait csak lépésről-lépésre sikerül feltárni. A felvevő tevékenység részben az idegrendszer vég­készülékeinek működésén át, részben azoktól függetle­nül zajlik le. Az utolsó két évtized kutatásai, főképen a Kadanoff, Boeke és Abraham vizsgálatai, s a magyar Istók János praeparatumai kétségtelenné tették, hogy a cerebrospinalis idegrendszer a bőrben nem pusztán az irha idegvégkészülékeinek rétegéig terjed, hanem mint Hoyer már 1866-ban reámutatott, kilép a bőr kötőszö­veti rétegéből, felhatol a hámba, s rendkívül finom fő- és mellékrostjaival csaknem a szarurétegig ér. Masson szerint a dendritsejtek sem egyebek, mint a hámba ki­helyezett idegkészülékek. A receptorok ezáltal oly ma­gas rétegekig helyeződnek ki, ahol a legkisebb hőinga­­dozás, enyhe mértékű fény, a felszín nyomásviszonyai­nak változása, s a fürdőkben amúgy is átbocsátóv­á váló szarurétegen áthatoló minden vegyi inger már bizonyos hatások kifejtésére nyerhet alkalmat. E rostok azonban nemcsak, hogy szabadon végződnek a hámsejtek körei­ben, de közülük némelyek belépnek a hám egyes sejt­jeibe is. A szemlélődőnek önkéntelenül arra kell gondol­nia e kapcsolat láttán, hogy ezek a fibrillumok nem csupán a bőrt kívülről érő ingerek egyszerű felvevői és továbbítói, hanem a külső hatások alatt a hámsejtekben magukban keletkező vegyi és fizikai változásoknak is finom megérzői, s így a bőr transformatív tevékenysé­gének is közvetítői. Épigy továbbfejlődtek ismereteink a nagy energiá­kat felszabadító Sympathikus rendszer viszonyai felől is a bőrben, kiváltképen a Stöhr és tanítványai, Reiser és Seto, valamint Boeke vizsgálatai alapján. A Sympat­hikus rostoknak csak egy része érkezik a bőrbe a vér­erek falában, nagyrészük a rami communicantes útján a spinalis rostok közé keverten jut a köztakaróba. Rend­kívül nehezen kimutatható végkészülékei, a „nervosus terminális reticulum”, finom idegfibrillumokkal ellá­tott, karcsú plasmakötegekből áll, amelyekből kilépő vékony nyúlványocskák részint fátyolszerűen veszik kö­rül az illető munkakészülék sejtjeit, részint behatolnak azok testébe. Az egyes bőrszerveket beidegző terminális reticulumok között kibogozhatatlanul sűrű és szöve­vényes összeköttetések állanak fenn, miáltal az erek, faggyú- és verejtékmirigyek, a mm. arrector­ok sőt a bőraljának zsírsejtjei is egyetlen Sympathikus comp­­lexumba foglaltatnak, egymásra közvetlenül kiható mű­ *) A Magyar Balneologiai Egyesület 1938. évi nagy­gyűlésén, Harkányfürdőn május hó 6.-án tartott előadás.

Next