Orvosi Hetilap, 1938. augusztus (82. évfolyam, 32-35. szám)
1938-08-06 / 32. szám
82. évfolyam, 2. szám. Budapest, 1938 augusztus 6. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Vitéz Berde Károly: Újabb fürdőhatástani nézőpontok a dermatologiában. (771—774. oldal.) Gyergyay Árpád: Az orrgarat tökéletes helyi érzéstelenítése. (774—776. oldal.) Dobszay László: A terhességi hormonális reactiók. (777— 781. oldal) Tóbl Pál: Többszörös műtéttel meggyógyított bulbus thrombosis. (781—784. oldal.) Kiss Pál és Romhányi József: Vörheny alatti extrasystoles arhythmia. (784—786. oldal.) Engel Rudolf: Tej okozta csoportos febris undulans Rangesetek. (786—787. oldal.) Mosonyi László: Alkaptonuriás család. (787—788. oldal.) Fazekas I. Gyula és Dömösi Pál: Strychninmérgezés kimutatása ismeretlen halálok esetében. (789—790. oldal.) B. Hatz Ella: Összehasonlító vizsgálatok a „Titrator G” vércukormeghatározó reagenssel. (790. oldal.) ifj. Barla-Szabó József: A lenyelt idegentestek. (791—792. o.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései (125—128. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (792—794. oldal.) Vegyes hírek. (794. oldal és a borítólap II., III. és IV. oldalán.) Újabb fürdőhatástani nézőpontok a dermatologiában.* (Klinikai előadás) Irta: vitéz Berde Károly dr., egyet. ny. r. tanár. A balneotherápiás beavatkozások minden szervünk közül elsősorban a köztakarót érik, és abban valamint annak felszínén olyan fizikai, vegyi és biológiai állapotváltozásokat hoznak létre, amilyeneket más szervekben ilyen mértékben előidézni nem tudnak. A fürdők hatása alatt az állapotváltozásoknak valóságos halmazata lép fel a bőrben, amelyeket ősidők óta igyekszik kihasználni, de mai napig sem ismer eléggé az orvoslás tudománya. Ezeknek az állapotváltozásoknak egy része a maga további kihatásaiban később is pusztán csak magát a bőrt illeti, s így elsősorban a dermatológus témája marad. A másik azonban a szervezet egészét, vagy távoli szervek működését befolyásolja, gyakran igen mélyreható mértékig, s ezáltal a bőr munkáját minden balneológus és balneotherapeuta érdeklődésének homlokterébe állítja. A balneológia egyik legfontosabb ősi kapocs, ami a szervezet életének egységes szemléletére kényszeríti az orvost még akkor is, amidőn, mint napjainkban, az orvoslás tudományának gyakorlati alkalmazóiban olyan nagy a hajlam az elszigetelt „szervgyógyászat” űzésére. A fürdők hatásának energetikai tényezői és a szervezet egésze közé a bőr hármas működéssel kapcsolódik be, éspedig mint ezek felvevője (receptor), átalakítója (transformátor) és továbbítója (expeditor). E tevékenység következményeit néha szemmel láthatóan és kézzelfoghatóan érzékelhetjük, máskor finom laboratóriumi, vagy gondos klinikai észlelés vezet reájuk, de anatómiai és élettani alapjait csak lépésről-lépésre sikerül feltárni. A felvevő tevékenység részben az idegrendszer végkészülékeinek működésén át, részben azoktól függetlenül zajlik le. Az utolsó két évtized kutatásai, főképen a Kadanoff, Boeke és Abraham vizsgálatai, s a magyar Istók János praeparatumai kétségtelenné tették, hogy a cerebrospinalis idegrendszer a bőrben nem pusztán az irha idegvégkészülékeinek rétegéig terjed, hanem mint Hoyer már 1866-ban reámutatott, kilép a bőr kötőszöveti rétegéből, felhatol a hámba, s rendkívül finom fő- és mellékrostjaival csaknem a szarurétegig ér. Masson szerint a dendritsejtek sem egyebek, mint a hámba kihelyezett idegkészülékek. A receptorok ezáltal oly magas rétegekig helyeződnek ki, ahol a legkisebb hőingadozás, enyhe mértékű fény, a felszín nyomásviszonyainak változása, s a fürdőkben amúgy is átbocsátóvá váló szarurétegen áthatoló minden vegyi inger már bizonyos hatások kifejtésére nyerhet alkalmat. E rostok azonban nemcsak, hogy szabadon végződnek a hámsejtek köreiben, de közülük némelyek belépnek a hám egyes sejtjeibe is. A szemlélődőnek önkéntelenül arra kell gondolnia e kapcsolat láttán, hogy ezek a fibrillumok nem csupán a bőrt kívülről érő ingerek egyszerű felvevői és továbbítói, hanem a külső hatások alatt a hámsejtekben magukban keletkező vegyi és fizikai változásoknak is finom megérzői, s így a bőr transformatív tevékenységének is közvetítői. Épigy továbbfejlődtek ismereteink a nagy energiákat felszabadító Sympathikus rendszer viszonyai felől is a bőrben, kiváltképen a Stöhr és tanítványai, Reiser és Seto, valamint Boeke vizsgálatai alapján. A Sympathikus rostoknak csak egy része érkezik a bőrbe a vérerek falában, nagyrészük a rami communicantes útján a spinalis rostok közé keverten jut a köztakaróba. Rendkívül nehezen kimutatható végkészülékei, a „nervosus terminális reticulum”, finom idegfibrillumokkal ellátott, karcsú plasmakötegekből áll, amelyekből kilépő vékony nyúlványocskák részint fátyolszerűen veszik körül az illető munkakészülék sejtjeit, részint behatolnak azok testébe. Az egyes bőrszerveket beidegző terminális reticulumok között kibogozhatatlanul sűrű és szövevényes összeköttetések állanak fenn, miáltal az erek, faggyú- és verejtékmirigyek, a mm. arrectorok sőt a bőraljának zsírsejtjei is egyetlen Sympathikus complexumba foglaltatnak, egymásra közvetlenül kiható mű *) A Magyar Balneologiai Egyesület 1938. évi nagygyűlésén, Harkányfürdőn május hó 6.-án tartott előadás.