Orvosi Hetilap, 1938. augusztus (82. évfolyam, 32-35. szám)
1938-08-06 / 32. szám
774 ORVOSI HETILAP 1938. 32. sz. tiós, excretiós, fermentativ, elektrostatikai, colloidchemiai, gyulladáskeltő, gyulladáscsökkentő, anyagi, physikai és biololgiai állapotváltozások halmazatát hozza létre a bőr állományában. Csak két szembeszökő példára hivatkozom. A psoriasis-góc felszívódásához elég néha a napfény és meleg fürdő társított alkalmazása, a syphilis exanthemája pedig eltűnik egy melegfürdősorozat folyamán, vagy meg sem jelenik ott, ahol meleg pakolások feküdtek a bőrön. Mi minden történik még ezek mögött a szervezet belsejében! Századunk elején, amidőn a balneotherapia mellőzése a bőrbetegségek gyógyításában mindinkább általánosul, a kolozsvári egyetem dermatológus professora, Marschalkó Tamás, aki ifjúkora óta munkás művelője volt a balneológiának, s éveken át vezető fürdőorvosa Lipiknek, nekem áldott emlékű főnököm és mesterem, határozott formában foglalt állást a bőrbetegségek balnotherapiája mellett. Engedjék meg, hogy előadásomat, amit az ő emlékére és vele lelki közösség jegyében kívántam megtartani, az ő egykori tanításához híven a balneotherapia nagy jelentőségének hangoztatásával fejezzem be. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az orrgarat tökéletes helyi érzéstelenítése. Irta: Gyergyay Árpád dr., egyetemi ny. rk. tanár, Kolozsvár. Az emberi szervezet szinte összes részén a helyi érzéstelenítés fecskendéses módjának kidolgozása sikerült és alkalmazása általánossá vált. Az orrgarat és lágyszájpad azonban kivételt képez. Vezetési érzéstelenítésének kielégítő módjára eddig a kutatók még nem jöttek rá. Cocainpor befúvásával, cocain oldatának becseppentésével, permetezésével csak a felület mérsékelt érzéscsökkenését lehetett elérni. Orron át bevezetett vagy a lágyszájpadon átszúrt tűvel a garatmandula alap, vagy pedig az ingvitorla középrészének a nyeldeklő felett egy ccm kiterjedésben novocainoldattal történő telítése, a lágyszájpad körülfecskendezése nem tudták a zavaró öklöndözéseket eléggé megszüntetni és a kellemetlen érzéseket, fájdalmakat kirekeszteni. A cocainoldattal történő ecsetelés adta még a legjobb eredményt, de míg Schadewaldt nézete uralkodott az orrgarat minden rérészének egyforma érzékenységéről, az ecsetelés nem történhetett elég céltudatossággal és legalább az első kenések kellemetlen öklöndözéssel jártak. Ecsetelő érzéstelenítés tökéletesebb módja. Közvetlen orrgarat vizsgáló módszerem bevezetése óta (1910) az érzéstelenítés kérdésével sokat foglalkoztam. Az orrgarat érzékenységére és reflexeire vonatkozó kutatásaim (1914) alapján sikerült az érzéstelenítés művi eljárásában kifejezett haladást elérnem. Csak ezóta tudjuk céltudatosan a legkevésbbé érzékeny helyen — a lágyszájpad hátsó felszínén — bevezetni az ecsetelőt, hogy azután vele a legérzékenyebb és leginkább reflexingerlékeny részeket — a hátsó- és felsőgaratfalat — érzéstelenítsük el legjobban. Az első két ecsetelést egyformán végeztem, csak a továbbiak módosultak az érzéstelenítés célja szerint. Kétféle ecsetelő kampót használok: egyiknek 22—3 cm-es körülbelül derékszögben felhajló része van, a másik a felhajló rész végén még egyszer kb. 1 cm hoszban derékszögben visszahajlik. A kampót minden esetben a lágyszájpad hátsó felszínén a hátsó garatfal érintése nélkül vezettem be. Ha az ingvitorla makacsul felhúzódott s a rendes fogásokra sem engedett, nyelvgyökre gyakorolt erőteljes nyomással kíséreltem meg ellazulásra bírni, vagy a nyelés pillanatában vittem be a cocainozót, vagy az „á” mondása közben ellazultabb nyeldöklőalapra — lágyszájpadra gyakorolt húzással csúsztattam be. Az első két alkalommal a cocainozó egész kampós részét és még öt—1 cm-nyire a tövét is becsavartam vattával. Első ecseteléskor a nyeldeklő egyik, másodiknál másik oldalán helyeztem el, csúcsával az ellenoldali orrüreg felé irányítva. A bevezetett érzéstelenítőt 2—5 percig a beteg rögzítette fogai között. Közvetlen orrgaratvizsgálathoz a további érzéstelenítést visszahajló ecsetelő végére tett vattával végeztem, hogy főképen a műszer támpontja — a kemény és lágyszájpad egymásba menő része — érzéstelenítődjék. Ha kampóval húztam elő a lágyszájpadot a vizsgáló műszer bevezetésekor, a hátsófal külön érzéstelenítése felesleges volt. Lógó fej esetén azonban a lágyszájpad már súlyánál fogva is hátra esik s különösen, ha az előhúzásra ujjamat használtam, a hátsófal érintése elkerülhetetlen volt. Ezenkívül sok más esetben is szükségessé vált a hátsó garatfal érzéstelenítése. Ilyenkor a visszahajló kampó egész garatbajutó részét fedtem be cocainos vattával. Ha már be volt vezetve, a lágyszájpad mozgásával együtt engedtem a hátsófalra ráfeküdni, vagy ilyenszerű mozdulattal helyeztem rá magam. Egyébként minden más mozgáskor, kampóbevezetés, kiverés esetén kerültem a hátsófal érintését. Garatmandula műtéthez legnagyobb gonddal garattetőn a mandula csúcsát, illetve a közvetlen előtte levő részt érzéstelenítettem. Ebből a célból hosszabb kampójú, egy hajlású horgom végére tett cocainos vattát vittem a garattetőzetén a választófal egyik és másik oldalára. Ezután kicsire méreteztem a vattákat és cocainoldattal áztatva még külön tiszta cocainporba is bemártottam és így csúsztattam a választófal egyik oldalára és a másikra, míg teljes érzéstelenséget észleltem. Ezeket a területeket inkább akkor szoktam az orron át is ecsetelni, ha az orrot más célból — például alsó orrkagyló túltengés miatt — amúgy is kellett érzéstelenítenem. Az eljárás különösen gyermekek esetében kissé körülményes. Egyes fogásokat is szükségessé tesz, de könynyen begyakorolható, ügyelettel a kezdeti öklöndözés is elkerülhető és a fájdalom nagyfokú csökkentését mindig el lehetett vele érni. Azonban bármennyire is sikerült a nyálkahártya felületén az öklöndözés és fájdalomérzés keletkezését megszüntetnem, a lágyszájpaddal történő műveletekkor az izmok felől még mindig aránylag könnyen váltódott ki öklöndözés, aminek fellépését a lágyszájpademelő izmok túlfeszített helyzetben történő rögzítésével sikerült azután megakadályoznom (1917). Magam már több mint két évtizede az összes orrgaratori beavatkozásokat, a közvetlen vizsgálatot, garatmandula műtétet — még 22 éves gyermeken is — ezzel az ecsetelő érzéstelenítéssel, szükség szerint izom túlfeszítéssel kiegészítve végeztem egészen a legújabb ideig. Ecsetelő érzéstelenítés kiegésztése izombénítással. Az öklöndözés izom eredete a túlfeszítés alkalmazásán kívül még arra a gondolatra is vezetett, hogy kíséreljem meg a lágyszájpad emelő izmok (m. levator véli palatini) izomérzését és működését teljesen kirekeszteni. Már 1917-ben bénítottam a lágyszájpad emelő izmokat mozgató idegei köré fecskendezett novocainnal. Készítményeken pontosan megállapítottam a mozgató ideg behatolási helyét az emelőizomba. Betegeken cocain ecseteléssel az orrgaratot jól érzéstelenítettem s a lágyszájpadba hosszú, vékony fecskendőtűt szúrtam be a száj felől s az emelőizom oldal felszíne mentén a fülkürtnyilásig vezettem úgy, hogy az orrgaratban a fülkürtnyilásra helyezett ujjam vége és a tű hegye közt érezzem az egész emelőizomnyalábot. Majd mikor a tűt kél% cm-rel még mélyebben beszúrtam s körülbelül elértem a mozgatóideg behatolásának a helyét az izomba, fecskendeztem be kb. % ccm novocain-adrenalin oldatot (1. a 2-ik ábrát). Ha a fecskendezés sikerült, azaz hangadáskor a lágyszájpad ellenkező