Orvosi Hetilap, 1938. december (82. évfolyam, 49-52. szám)

1938-12-03 / 49. szám

1176 ORVOSI HETILAP 1938. 49. sz. 15.Morphologiai arcm­agasság . . . 119 mm 16.Physiognomiai felsőarcmagasság • 123 „ 17.Morphologiai felsőarcmagasság . . 59 ., 18.Alsó arcmagasság ..................... . 53 ., 19.Orrmagasság .......................... . 36 „*) 20.Orrszélesség ............................... . 39 „*) 21.Orrmélység ............................... 17 „ 22.Szájszélesség ............................... 50 .. 23.Physiognomiai fülhosszúság . . • 58 „ 24.Physiognomiai fülszélesség . . • 30 „ 25.Morphologiai fülhosszúság . . . • 34 „ 26.Morphologiai fülszélesség . . . . 13 ., 27.Camper-féle arcszög .... . 74° 28.Horizontális fejkörfogat ... . 580 mm 29.Fej saggitalis íve ..................... . 370 30.Fej transversalis íve .... . 360 „ 31.Orrcsontok alsó távolsága 31 „*) 32.Orrcsontok hossza ..................... . 11 „*» 33.Törzshossz ............................... . 49.5 cm. 34.Karfesztávolság .......................... . 167.0„ 35.Felkarhossz ............................... . 33.0 36.Alkarhossz ............................... . 23.5 37.Kézhossz . ......................... . 17.5 38.Lábhossz . .......................... 79.5 55 39.Vállszélesség ............................... . 22.5 55 40.Csípőszélesség .......................... . 25.2­ 41.Trochanter szélesség .... . 27.6 55 42.Mellkörfogat: kilégzéskor . . . 80.5 55 középállásban 82.0 55 belégzéskor . . . 87.5 43.Nyakkörfogat .......................... . 34.5 55 44.Alkarkörfogat .......................... . 23.5 55 45.Kézkörfogat ............................... . 19.55 46.Combkörfogat .......................... 44.0­55 *') Fordított index. Fej: felülről nézve domború; hátulról nézve a nyakszirt gyengén domború. Homlok: meredeken rézsútos, arcus su­­perciliaris erősen fejlett. Arc: lapos, lefelé keskenyedő, ová­lis, erős prognathia mutatkozik. Szemszín: 13-as Martin­­séma. Hajszín: 5-ös Fischer-séma. Hajforma: szálas, ke­mény, sima. Bőrszín: 7-es Luschan-séma. Ajak: duzzadt. Az orr szembe tekintve némely anthropoidának, így a sírm­a satyrus h.-nak orrára emlékeztet (1., 2. ábra.), főleg, ha az utóbbinak arcát élülről és alulról szemléljük. Az a benyomás, mintha az orr­gerinc az apertura piriform­istól felfelé a cartilagines nasi laterales alsó széle táján végződ­nék, mintha az orrüregekbe vezető vestibulum nasi nem képződött volna ki. Orrgyök keskeny, orrhát igen széles, orrcsont lapos, orrszárnyak túlontúl szélesek, orra rövid, alapja felfelé irányul. Az orrvázban korcsosodottnak első­sorban a cartilago alaris major, a c. septi nasi, a c. alaris minor és c. nasalis lateralis mondhatók, míg a lamina per­­pendicularis ossis ethmoidalis, a vomer és a maxilláknak spina és crista nasalisa jól fejlett. Hasonlókép hibátlannak látszanak: az agger nasi, atrium n. med., a három conchae, a palatum durum, a sinus front., sinus sphenoid., a hiatus maxillaris, továbbá az ostium pharyng. tub. aud., a plicák és cioanák morphologiailag szabályszerű felépítést mutat­nak. A ductus nasolacrimalis és az apertura sinus sphenoid, átjárhatók. Koponyaröntgen: A koponyacsontok mindenütt vasta­gabbak. Az orr ürege a rendesnél tágabb. Valamennyi orr­­melléküreg igen tágas. (1., 3. ábra.): A sella szűkebb. A si­nus sphenoidalis minden irányban igen tág, a rendesnél kb. háromszorta nagyobb. (1., 4. ábra.) A basis cranii csontoza­ta compactabb. — Érdekkel bír, hogy P. Esau (Fortschr. a. d. G. d. Röntgenstr., 1908. 12. k. és 1923. 31. k.) az orrhegy „Doggenform” megkettőződésére közölt egyik esetében is az orrmelléköblök feltűnő tágak voltak. Úgy a Schüller, mint a Stenvers felvételeken hatalmasan fejlett, de ép cellarend­szer mutatkozik. Pyramis sclerotikus. Bal­antrum jóval na­gyobb, mint a jobb. Sinus lefutása normális. Perisinosus, periantralis és retrofacialis sejtrendszer erősen fejlett. (1., 5. ábra.) Ha a mastoid-szerkezet, mint ismeretes, nagy egyéni ingadozásokat mutathat is fel, úgy a processusnak nagyságát, mint a pneumatisatio kiterjedését illetőleg mégis bizonyítottnak látszik, hogy a fent vázolt lelet a nor­mális variatio felső határát elhagyja. Gége (Lénárd-klinika lelete, Dénes László dr.): fejlet­len, infantilis gégefő, kb. 15 éves gyermekeknek megfelelő w­­alakú epiglottis. A hangszalagok rövidebbek és vastagabbak, a mellső commissurában összenőttek. (Rajz mellékelve: Fejes dr., I.: 6 ábra.) Gégeröntgen: Fejletlen, infantilis gyűrű- és pajzsporcot mutat, nagyfokú ebben a korban elő nem for­duló, elmeszesedéssel (1., 7. ábra.) A rendellenes mozgások: akaratlanok és nyugalmi helyzetben is jelentkeznek. Két típusban nyilvánulnak meg: 1. Főleg proximálisan a széles lapos izmokban (trape­zius, delta, rectus abdominalis, stb.) hirtelen, gyors lezajlá­­sú, rhythmus nélküli összehúzódások észlelhetők, melyek vagy csak az izom egyik-másik pamatára szorítkoznak, vagy az egész izomra kiterjednek. Ilyenkor az összehúzó­dás következtében az egész izom plastikusan kirajzolódik. Végtagelmozdulás előidézéséhez az összehúzódás nem elég erős, úgy hogy tagkimozdulás, vagy törzselmozdulás nem történik. A mozgásokban rendszer nem lelhető fel, külön­leges synergismusok sem. Ha az antagonistát sikerül meg­figyelnünk, az mozgás közben nem lazul el. 2. A nyak­ váll- és hátizomzatban ezen itt is megnyilvá­nuló izomrángásokon kívül még olyanok is mutatkoznak, amelyek nyak- és törzsbillentéssel, oldalrahúzással, csavarás­sal, hátrafeszítéssel, vagyis szelvényelmozdulással vannak egybekötve, tehát részben mozgást eredményeznek. (1.: 8. ábra.) Az összehúzódás e helyeken tartósabb, a rángásos (tices) hirtelen elmozdulás után beálló fixálás hosszabb. (1.: 9. ábra.) Az antagonisták ezen mozgássorozatban sem la­zulnak el. Szabályos menet a mozgáscombinatióban nem észlel­hető. A legkülönbözőbb variatiókban fordulnak elő. A moz­gásjáték egy testrészen sem monoton. Mindezek a járást és más automatismusokat csapkodó, szakadozott lökésekkel tarkítják. A testhelyzet különleges hajlamosító vagy szabályozó ha­tással nem bír. Bármely testhelyzetben (ülés, állás, stb.) megjelennek a mozgások. Egyesek azonban bizonyos test­helyzetben könnyebben bontakoznak ki és a teljes kifejlő­désig eljutnak, így a csavaró mozgásokat a felső végtagok­ban inkább a járás élettani együttmozgásai élénkítik. A tónus­­eredetű lordosis variábilis a járáskor, kevésb­é az állásban nyilvánul meg és részaránytalan, mert a domborulat gyak­ran járás közben kissé jobbra is irányul. Viszont ugyan­azon izomban, ha az izom akaratlagosan is beidegződött, akkor a rendellenes mozgás kisebb,­­ mintegy reá-lengés (rángás superpositio) alakjában mutatkozik. Cél- és iránymozgások a mozgásjátékot akaratos (in­tendált) mozgás alatt elnyomják, azonban helyette hatal­mas, durva intenziós tremor lép fel. A járásban van olyan színezet, amely az idült enke­­phalitiseseknek elemi nyugtalanságára emlékeztet, amely miatt a beteg elveszti nyugalomra való képességét és első­leges késztetések hatása alatt testrészeinek nyugalmi álla­potát, illetve a járásphasishoz igazodó helyzetét hirtelen változtatja. E kilendülések a törzs, fej és végtagok részé­ről oldalra, előre-hátra törő szabálytalan tremorhoz, vagy járási tricekhez hasonlítanak és a csavaró mozgásokba éles határ nélkül mennek át.­­ Ha erősségükben ingadoznak is, mégis a nagyfokú készenlét irreguláris kisérő mozgások­ra mindig jelen van (hasonlóan a parkinsonistikus bete­geknek Runge-féle tremor-készenlétéhez.) Úgy az állás coordinatio, mint a járás vizsgálatakor a járásban feltűnő, hogy a spontan ticszerű csavaró mozgá­sokon kívül, (kiindulási nyugalmi helyzetekben) a végtag és törzsizomzatnak gyakran talált hypotoniája mellett azo­kon szabálytalan lökésszerű tonus-indítások jelentkeznek, így tehát a tonus-változás a hyperkinetikus megnyilvánu­lásokkal együtt indul és halad, noha szabályos antagonista ellazulások hiányzanak, amely körülmény a mozgásterve­zetet nem mindig követő furcsa mozgáslezajlásban érvé­nyesül. Alváskor a rendellenes mozgások szünetelnek. A röntgen­­felvételek megejtése céljából szükségessé vált altatásban az evipan narkosis nem szüntette meg teljesen a rendellenes mozgásokat, úgy hogy másnap közepes erősségű aether­­narkosisra volt szükség, hogy a mozgások teljesen meg­szűnjenek. Először tűntek el az altatás folyamán a nagyobb torsiós mozgások és csak később a myocloniás rángások. A mozgásanalysis alapján, (amit a lassított film­felvétel is igazol) a mozgás­ rendellenességet, torsiós myocloniának kell classifikálnunk.­­A myorhythmiával közös a kis- vagy egyáltalán nem mutatkozó mozgás­­effectus. Ettől differentiálja az arhythmiás volta. Vi­szont tiszta myocloniában nincs meg a véghelyzeti meg-

Next