Orvosi Hetilap, 1939. március (83. évfolyam, 9-12. szám)

1939-03-04 / 9. szám

83. évfolyam. 8. szám. Budapest, 1939 február 25. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUS­OVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Fekete Sándor: Adatok a constitutio jelentőségéhez. (201— 206. oldal.) Móritz Dénes és Illényi Andor: „Leptospirosis typhosa” ese­tek Magyarországon. (206—209. oldal.) Bajkay Tibor: Gégepapilloma az öregkorban. (209—210. o.) Juba Adolf: Myelitis necrotisans (Foix-Alajouaniae) esete (210—213. oldal.) Szinegh Béla: Elektyl a szemkankó gyógyításában. (213— 215. oldal.) Benderek István: Gyógymasszázs és mechanotherapia. (215 —217. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (37—40. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. Egyesületek ülésjegyző­könyvei. (218—221. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek és hetirend. (221—224. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) A Gróf Apponyi Albert Poliklinika szülészeti osztályának közleménye. (Főorvos: Fekete Sándor egyet. magántanár.) Adatok a constitutio jelentőségéhez. Irta: Fekete Sándor dr., egyetemi magántanár. (Klinikai előadás.) Három évtized szülészeti és nőgyógyászati beavat­kozásainak eredményeit áttekintve, meg lehet állapíta­­nunk, hogy eljárásaink életbiztonsága növekedett. Ez időszakban gyógytényezőinek a sugár- és hormonkezelés­sel gyarapodtak, műtéti beavatkozásaink azonban jó­részt a régiek maradtak s azok jobb eredményét más tényezőknek köszönhetjük. Ezek között nagy jelentőségű a javallatok megváltozása és a szervezeti elváltozások behatóbb felismerése és gyógyítási lehetősége. A javal­latok felállítása főleg a szülészetben az aktívabb, se­bészi eljárások felé terelte működésünket, mely így bi­zonyos praeventiv jelleget nyert. A méhrepedés, pla­centa praevia, atonia végzetessége egyre ritkább, mert megelőzzük idejében végzett császármetszéssel, a méh eltávolításával. Kevés a javulás az eklampsia s a sepsis gyógyításában. A nőgyógyászati műtétek terén a szerve­zet beható átvizsgálása, az előkészítés, érzéstelenítés, utó­kezelés tökéletesedése azok a tényezők, amelyeknek mű­téti eredményeink javulását köszönjük. Ennek ellenére, mind a szülészetben, mind a nő­­gyógyászati műtétek során is fordulnak elő váratlan, előre nem látható szövődmények, amelyek olykor vég­zetes fordulatot adnak a beteg sorsának. Az utóbbi évek ilyen eseteit áttekintve, azt kell mondanom, hogy sok­szor a szervezetnek előre nem sejthető constitutionális sajátsága hozza magával a veszedelmet. Különösen nagy jelentőségű a cardio-vascularis rendszer működési zavara. Éppen erre szeretném felhívni a figyelmet. A cardio-vascularis rendszer kielégítő működése nagymértékben függ a constitutiótól, a szív és érrend­szer fejlettségétől, a vegetatív idegrendszer és belső el­­választású mirigyek működésétől. Ezek beható vizsgá­lata nem egyszer is felismerhetővé teszi a várható ve­szélyeket s így mód nyílik azok elkerülésére. Eseteim kapcsán szeretnék rámutatni arra, hogy az alkat meny­nyire befolyásolhatja az atom­ás vérzés veszélyét, a műtéti terhelbírást, a szülési és műtéti ohok esélyeit, az agyi véredények görcshajlam­át. I. Egyik tragikusan végződött esetünk azt mutatja, hogy látszólag csekély alkati zavar is végzetessé teheti a nem is oly súlyos arom­ás vérzést. 26 éves, másodszor terhes nő, aki egy év előtt vetélt, megindult szüléssel jött be d. u. 6 órakor intézetünkbe fá­jások nélkül, a magzatvír felvétel előtt fél órával folyt el. Elmondta, hogy terhessége elején megkérdezte orvosát, ki viselheti-e a terhességet, mert testsúlya csak 41—42 kg. között mozog. Orvosa megnyugtatására a terhességet ki is viselte. Felvételkor a 156 cm magas, mérsékelten fejlett és táplált nő testsúlya 48 kg volt. Kisfokú strumát észle­lünk. Láztalan; vizeletében fehérjét találunk, vérnyomása 165/95 Hg mm. Fájásai nem voltak. Nagy vérnyomása miatt éjjel koplaltattuk, fájáskeltőt nem adtunk. Másnap reggel vérnyomása 150 mm-re szállott le, ekkor ricinussal s chi­­ninnel igyekektünk fájásokat kelteni. Ez sikerült és és éjjel Val 2-kor ismételt aterothym és a 5 e. glandustrin befecsken­dezésre episiotomia mellett expressiora megszületik a 3300 g súlyú finmagzat algid asphyxiában; feléleszteni nem sike­rült. A magzat boncolása golyvát mutatott ki. A lepény 10 perc múlva önként távozott, ép volt. Az episiotomia sebét 0.5°/o-os neotonocain érzéstelenítésben bevarrták. Közben az anya igen nyugtalan ,gyermekét követeli, erősen tachy­­kardiás. Vérzés nincs, a méh jól összehúzódott. Hogy nyu­galmát biztosítsuk, ergam injectiót adunk és 0.01 mg mor­­phint. Egy fél óra múlva a méhet ellenőrző szülésznő jelen­ti, hogy az asszony vérzik. Újabb ergam-oltást adunk, de a méh nem keményedik meg s állandóan mérsékelt vérzés mutatkozik, amely glandustrinre sem szűnik. Ekkor feltűnik, hogy pulsusa bradykardiás (60/70). Hogy a vérzés okát tisz­tázzuk, betapintunk a méhűrbe, ott azonban lepényrészt nem találunk; feltáráskor sérülést nem látunk, mire Dührsen­­tömést végzünk, hypodermoklysist s izgatókat­ adunk. Bár sok vért nem vesztett, az asszony állapota egyre romlik, vérátömlesztéshez készülünk, de közben, három órával a szülés után meghal. A boncoláskor a vérszegénységen kívül mérsékelt strumát találtunk, a szív súlya 270 g, tehát ren­des, a felszálló aorta körfogata 56 mm., a rendes 65 mm. helyett.

Next