Orvosi Hetilap, 1939. március (83. évfolyam, 9-12. szám)
1939-03-04 / 9. szám
204 ORVOSI HETILAP A 28 éves I. P.-n közvetlenül a méh felmetszése előtt 10 V. e. glanduitrint fecskendeztem a méh izomzatába. A glanduitrin így alkalmazva rendkívül megbízható, olyan méhösszehúzódást szokott kiváltani, hogy a császármetszést csaknem vérzés nélkül el lehet végezni. Ebben az esetben összehúzódás sem glanduitrinra, sem az intravénásan adott ergam befecskendezésre nem következett be, — igaz, hogy a méh a nagy ikermagzatok miatt erősen ki volt tágulva, a két magzat együttes súlya 6050 g volt. A méh sebének elvarrása közben második és harmadik glanduitrin inj.-t adtunk a méh falába, kiemeltük s masszíroztuk azt, de a méh teljesen petyhüdt zsák módjára viselkedett. A méh izomzatának elernyedése olyan nagyfokú volt, hogy a kézzel öszszenyomott aorta vértelenítő hatására sem reagált s kénytelen voltam a méhet csonkolni. A beteg zavar nélkül meggyógyult. Sokáig azt reméltem, hogy mai eljárásaink és gyógyszereink mellett végzetesen lefolyó méhatoma már nem is fordul elő, ez a két eset meggyőzött arról, hogy vannak olyan alkati eltérések, amikor a különben rendkívül megbízható gyógyszerek hatására számítani nem lehet, s vannak olyan betegek is, akik már mérsékelt vérveszteséget sem tudnak elviselni. Bár az ismertetett esetben az atomának ismert okai voltak, így a méh erős kitágulása az ikermagzatok miatt, továbbá a méh gyors kiürítése, arra kell gondolni, hogy még constitutionális ok is hozzájárulhatott az atoma ilyen szokatlan mérvéhez. Nevezetesen a vérelosztás szabályozása a szervezetben annyira célirányos, hogy erős vérzés esetén a szomszédos erek kitágulnak s e vérző ér összehúzódik; ilyen módon védekezik a szervezet a nagyfokú vérveszteség ellen. Ennek a szabályozásnak itt nyomát sem láttuk, legcsekélyebb izom- és érösszehúzódás sem mutatkozott. III. Úgy látszik, hogy az ilyen esetekben nemcsak a nemzőszervek helyileg megnyilvánuló működési zavarával állunk szemben, hanem ez a jelenség a szervezet csökkent teherbíró képességével is kapcsolatos s az alkat csekélyebb értékeségét előre mutatja. A szülés utáni atomához hasonlítanak ebből a szempontból azok az esetek, melyekben a havi vérzés végzetessé válható vérveszteséggel jár. Virgok, vagy fiatal nők havi vérzését csillapítani nem ritkán csak műtéti után lehet. Munkatársam Bohra István ismertetett két ilyen esetet, (B. O. U. 1930) mikor a vörös vérsejtszám 2 millió alá sülyedt és kaparással szüntették meg a vérzést. Azóta újabb három ilyen esetünk van, melyekben a havi vérzés csaknem végzetes vérveszteségre vezetett. Ezek közül egyben a vérzés megszűnt művi beavatkozás nélkül, de a vörös vérsejtszám lesülyedt 2 millióra, a haemoglobin 40°/o-ra, s csak májkészítményekre és C vitaminra javult állapota. Egy másodikon osztályunkra felvétele előtt már tízszer végeztek méhkaparást, pedig csak 20 éves volt. Hoszszantartó erős vérzéssel került hozzánk, amelyet palliatív eljárásokkal sikerült megszüntetnünk. Pár napi szünet után újból vérezni kezdett, a vörösvérsejtszám lesülyedt 3.200.000- re, a haemoglobin 48%-ra. Újabban terhes sérummal is megpróbálkoztunk ilyeneknél, de miután minden eljárásunk eredménytelen maradt, kénytelenek voltunk magas csonkolást végezni, mert a méhkaparást a környezeti resistentia miatt tilalmasnak tartottuk. A műtét alkalmával kiderült, hogy mindkét petefészek tömlősen elfajzott, ez adta a resistentiát, a méh vastagfalú, merev volt; az egyik petefészekét meghagytuk a súlyosabban elváltozottat eltávolítottuk a méh fundusával együtt. Zavartalan gyógyulás után öt év múlva a beteg panaszmentes volt. Harmadik ilyen betegünket, akin kénytelenek voltunk hasonlóképen eljárni, a sima műtét után a második napon elvesztettük. I. E. 21 éves. Négy hét óta tartó menstruális vérzése miatt vettük fel. Hasonló erős vérzése már többször volt, mi miatt Röntgenbesugárzást is végeztek rajta. (lép?) Lelet: kis méh, baloldalt nagyobb, cysticus petefészek. Terhességi reactio negativ. Vörös vérsejtek száma 3.260.000, haemoglobin 68°/o, fehér vérsejt 4.400.57°/o, segmentált és 34°/o lymphocytával, vérnyomás 100/60 Hg mm, vérsejtsüllyedés lassult, thrombocyta 440.000. Subfebrilis, időnként lázas, 38.4° körül, feltűnően aluszékony. Megvizsgálta belgyógyász, szemész, idegorvos, fülész. Utóbbinak viszgálata: spontan nystagmus, Romberg +, járáskor dőlési hajlam oldal felé; calorikus gyenge ingerre változékony reactio, emiatt sclerosis polyinsularisra is kell gondolni. A legkülönbözőbb szereket alkalmazva a vérzés kb. 3 hétre — valószínűleg magától — megszűnt. Roborálás után kibocsátottuk. Két hét múlva azonban újból fel kellett vennünk; ekkor már annyira anaemiás volt, hogy collabális vérátömlesztést, intravénás cukoriirusokat kellett végeznünk. Minthogy a vérzést nem sikerült megszüntetni, hasműtétre határoztuk el magunkat. Eltávolítottuk a baloldali jó tojásnyi petefészket s a letapadt jobb lubát. A méh kicsiny volt; a beteg fiatal korára való tekintettel megtartottuk. A has megnyitásakor véres savót találtunk a hasban, bár tüszőrepedésnek nyomát sem láttuk, corpus luteum sem volt. A műtét zavar nélkül, percek alatt megtörtént. Utána újabb vértransfusiót végeztünk, izgatókat adtunk. Utána 38°, majd másnap reggel 39° hőmérséklet, haemoglobin 28°/o, vörösvérsejt 2.200.000. Újabb transfusiót végeztünk, de a beteg 26 órával a műtét után meghalt. Boncoláskor a hypophysis 45 cgm. thymus 50 g, agyvelő vizenyős, szívtörékeny. Status thymicolymphatikus. Ez az esetünk rámutat arra, hogy a petefészek működésének elégtelen volta milyen súlyos következményekkel jár. Ki kell emelnünk, hogy a petefészek nagyfokú vagy teljes hiánya az életet egyáltalán nem veszélyezteti; a baj akkor kezdődik, amikor a többi szervrendszer nem képes ellensúlyozni a petefészek hiányos működése által megindított, de automatice nem szabályozott folyamatot, a vérzést. A dolog úgy áll, hogy a nemi infantilismussal más szervrendszerek (circulatio, vegetativ systema, endokrin rendszer) csökkent fejlettsége szokott együtt járni. Ha a nemi fejlődés megindul s a többi szervrendszer fejlődése ezt nem követi vagy csak lassan követi, zavar következik be, amely végzetes következményekkel járhat. A genitális folyamatok (havi vérzés, terhesség) csak akkor mennek végbe baj nélkül, ha a többi szervrendszer működése kielégítő. Ha a teleologikus gondolkodást megengedhetőnek tartjuk, azt mondhatjuk, nagyon célszerű berendezkedés az, hogy a genitalis rendszer már igen korán megérzi a szervműködések zavarait s ilyenkor működését beszünteti. Ahol hypovarismust sejtünk, ott szorgosan kell kutatni egyéb infantilis jelek után. Infantilismus esetén számolhatunk a fokozott shock hajlammal. Ez nemcsak a collapsus előidézésében nyilvánul meg, hanem — amint már előbb is ismertettük — anyagforgalmi zavarokban s az erek fokozott áteresztőképességében is. Erre kell visszavezetnünk, hogy tragikusan végződött esetünkben határozott idegrendszeri tünetek is mutatkoztak s hogy a műtétkor a hasüregben véres savót, a boncoláskor pedig az agyban vizenyőt lehetett kimutatni. Előbbi eseteinkkel egybevetve ezeket, azt kell mondanunk, hogy alkati mikrosomia mellett még a részleges infantilismusnak van nagy jelentősége s így ennek tüneteit (cseppszív, szűk aorta, hypovarismus, thymus persistens, vagotonia, alacsony vérnyomás, fokozott permeabilitás) keresnünk kell. IV. Van azután az eseteknek egy csoportja, mikor hasonló zavarok állanak be anélkül, hogy az alkat anatómiai szempontból feltűnő elváltozást mutatna. Némelyeknél azonban sikerül megtalálni a hajlam olyan alakulását, amely a szervezet teherbírásának szerzett csökkenését megmagyarázza. A következő eseteink olyanok, hogy az anatómiai alkat feltűnő eltérést nem mutatott, s a működésben mutatkozó súlyos zavart annak kellett tulajdonítanunk, hogy a szervezetet a gyors egymásutánban bekövetkező szülések vagy a szülés túl nehéz munkája módfölött igénybe vette. Nőgyógyászati műtétek során szereztük ezt a tapasztalatot, hogy az agyondolgoztatott vagy idegileg leromlott betegek a tipikus beavatkozásokat is rosszul tűrik. Az ilyeneket ló előbb 1939. 9. sz.