Orvosi Hetilap, 1939. július (83. évfolyam, 26-30. szám)

1939-07-01 / 26. szám

83. évfolyam, 26. szám. Budapest, 1939 július 1. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytattak: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON, Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ Hil­VY TARTALOM: ■ Guszman József: A lábszár bántalmainak hatása a lábszár­csontokra. (633—636. oldal.) Gefferth Károly: Tapasztalatok a Heines Medin utáni bé­nulások röntgenkezelésével. (636—639. oldal.) Heller Imre: Az ólommérgezés megelőzése és gyógyítása. (639—641. oldal.) Móritz Dénes és Wollek Béla: A vér liquorgáz áteresztő­­képessége gümős agyhártyagyulladásban. (641—643. o.) Kőváry István: Nyelvgyöki lymphosarkoma műtéttel és besugárzással kezelt esete. (643—644. oldal.) Orbán Gy­örgy: Colloid-labilitási reactio a thrombosishajlam kimutatására. (644—645. oldal.) Benderek István: Gyógymasszázs és mechanoterápia. (645—­ 647. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (105—108. oldal.) Irodalmi szemle. Könyvismertetés. Egyesületek ülésjegyző­könyvei. (647—653. oldal) Zemplényi Imre: A Szegedi Orvosi Kamara tagértekezlete Rozsnyón, 1939. június 17-én. (653—655. oldal.) Lapszemle. Vegyes hírek. (655—656. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A lábszár bőrbántalmainak hatása a lábszárcsontokra.* Irta: Guszman József dr. egyet. c. rk. tanár. Mintegy két éve annak, hogy e kérdéssel kapcsolatos vizsgálataimról az O. H. hasábjain már beszámoltam. Vizsgálataim abból a megfigyelésből indultak ki, hogy a lábszárfekély eseteinek egy jelentékeny részében, de néha más, főként coccusos bántalmak esetén is a betegek lábszárcsontjai ütögetésre ott is érzékenyek, ahol a közvetlen közelben a bőrön és az alatta lévő lágyrésze­ken bajt nem találunk. Hogy ennek a jelenségnek a végére járjak az osztályomon nagyszámban előforduló lábszárfekélyes betegeken rendszeres röntgenátvilágí­tást végeztem.­­ De vizsgálataim nem egyedül ilyen anyagra terjedtek ki, hanem mintegy ellenőrzésképen a nem fekélyes, de varixos tünetcsoporthoz tartozó idült pjangásos dermatosis-eseteket is foglaltam ezekbe a vizsgálatokba. Párhuzamosan e csontvizsgálatokkal min­denféle egyéb, a lábszár bőrén, esetleg a bőraljában le­folyó bántalmat is vetettem röntgenvizsgálat alá. Ter­mészetes, hogy a késői lvesnek a lábszáron mutatkozó nyilvánulásai nyomán támadó csontelváltozásokat —, mint ahogy azt már évek óta kivétel nélkül tesszük, — ugyancsak tanulmányoztuk. Mindezeket az utóbb em­lített eseteket azonban az alább közölt vizsgálati so­rozatba nem iktattam. A vizsgálatokból kiderült, hogy a lábszár bőrén hosz­­szasan fennálló gyulladások, pangásos állapotok, me­lyekhez genykeltő coccusok szegődnek, méginkább és jóval gyakrabban idült anyaghiányok (lábszárfekélyek), különösen, ha azok másodlagos elephantiasissal szövő­­döttek, a tibián és a fibulán elváltozásokat idéznek elő. A csontelváltozások elsősorban periostealis felrakodá­sok, egyenetlenségek képében mutatkoznak, de súlyo­sabb esetben a velőüreg beszűkülésével járó corticalis megvastagodást, sőt ritkábban osteomyelitist és osteo­­periostitist is sikerült kimutatni. Kétségtelen, hogy a kisebb csontelváltozások ki­mutatása élőben csakis a röntgenogramm segélyével sikerül. Ezekről azelőtt alig tudtak. A ritkább súlyo­sabb esetekről inkább a kórbonctani irodalomban talá­lunk említést. E. Ziegler pl. már évtizedek előtt leírja és ábrázolja, hogy kivételesen a bőrön előforduló idült gyulladások és fekélyesedések nyomán súlyos csont­­hártyamegvastagodások és hyperostosisok mutathatók ki. Az orvosi köztudatban mindezek alig mentek át s még az ulcus crurisról, a súlyosabb varixos tünetcsoport­ról és az elephantiasisról szóló dermatológiai nagy gyűjtőmunkák is alig vagy egyáltalán nem tesznek e csontelváltozásokról említést. Pedig a kérdés igen fontos, hiszen a röntgenátvilágítás alkalmával nem egyszer a lábszár lágyrészein, elsősorban a bőrön lévő idült és nagyrészt coccusokkal fertőzött bántalmak következté­ben a csontelváltozások olyan képet tárhatnak a vizs­gáló orvos szeme elé, mely alig különböztethető meg a csontok bizonyos lueses elváltozásaitól. Már akkoriban közölt vizsgálataimból kiderült, hogy ulcus crurisban szenvedő nemlueses egyének csontjai, főként súlyosabb esetekben, teljesen azt a képet nyújthatják a röntgeno­­grammon, mint aminőt eleddig csak syphilis esetén véltünk láthatni. Nem is tartott vissza semmi annak kijelentésétől, hogy egynéhány súlyosabb, a lueses csontelváltozásokhoz alakilag nagymértékben hasonló csontfolyamat coccusos fertőzés hatására is létrejöhet, mert bizonyos körülmények között az idült irritatív gyulladásos csontfolyamatokat ezek a mikrobák éppen úgy kiválthatják, mint a syphilis-spirochaeták. Itt kell felemlítenem, hogy Zinnser és Philipp az ulcus cruris eseteknek igen jelentékeny részében a láb­szár csontjain lueses elváltozást vélt kimutatni és azt állította, hogy klinikailag kórismézett lábszárfekélyek igen gyakran burkoltan lueses fekélyek. Persze meg­meglepő volt, hogy eseteikben a megindított antilueses kezelés csak elvétve járt némi therápiás eredménnyel, amit ők úgy magyaráznak, hogy a fekélyes folyamat már évek óta tartott(!) A lueses aetiologia felvételével, mely náluk egyedül a Wa.­r. positivitásán nyugszik, azonban egyedül állnak. Mindenesetre egyetlen vizsgá­­ t) A Magyar Dermatológiai Társulat 1938. okt. 14—15—i nagygyűlésén tartott előadás.

Next