Orvosi Hetilap, 1939. október (83. évfolyam, 40-43. szám)

1939-10-07 / 40. szám

83. évfolyam, 40. szám, Budapest, 1939 október 7. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNA TARTALOM: Bálint Gyula: Still—Chauffard—Felty symptomacomplexumról két eset kapcsán. (917—920. oldal.) Szendi Balázs: Féloldali méhfüggelékhiány öncsonkulásos esetei. (920—922. oldal.) Kibédi Varga Aladár: Gyomorbéleredetű seborrhoeás kórképek gyógyítása. (923—924. oldal.) Torday Árpád: Cukorvizelés alacsony vércukorérték mellett. (924—925. oldal.) Irodalmi szemle: (925—927. oldal.) Könyvismertetés: (927. oldal.) Medina László: Megjegyzések Petrovich Ferenc dr. cikkére: A schizophrenia görcskezelésének három évi tapasztalata. (928. oldal és a borítólap III. oldalán.) Lapszemle: (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek és hetirend: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati ,diagnostikai klinikájának közleménye. (Igazgató: Purjesz Béla hy. r. tanár.) Still - Chauffard - Felty symptomacomplexumról két eset kapcsán. Irta: Bálint Gyula dr. Still 1897-ben Londonban 12 gyermeken észlelt betegségről számolt be, melyet chronikus deformáló arthritis, multiplex nyirokmirigymegnagyobbodások és lépmegnagyobbodás jellemeztek, amellett majdnem mindig kisfokú vérszegénységet, leromlott állapotot, hyperpigmentatiót, polyserositist és lázat talált. 1896-ban Chauffard és Ramon Párisban tőle függetlenül 7 felnőttön észlelt hasonló betegséget s azóta az ismertetett elváltozásokkal járó betegség az európai irodalomban általában Still—Chauffard-kór néven szerepel. Amerikában ezt a tünetcsoportot felnőtteken Felty ismertette először 1924-ben. Az európai irodalomban 1914-ben Pollitzer (Chauffard-kór néven), 1917-ben Schmidt (Still-Chauffad kórnak nevezi. Az esetében elvégzett bakteriológiás vérvizsgálat negatív volt, 1926-ban Goldstein, 1930-ban Steinitz és Casper—Fürstenheim, 1933- ban Moltke közlik egy-egy betegre vonatkozó megfigyeléseiket. Amerikában Felty közlése után 1932-ben ismertet Hanrahan és Miller egy, 1933-ban H. A. Singer két, 1934-ben B. Craven egy (kinek esetében az eltávolított nyirokmirigyből streptococcus viridans tenyészett ki), ugyancsak 1934-ben Price és Schönfeld (az első teljes boncolati leletet közlik), 1936-ban Williams egy beteget, 1936-ban H. A. Singer és Levy két (pathologiásan és bakteriológiailag is lenta-sepsis képét mutatták), 1937- ben Bloem és munkatársai két, végül 1938-ban Breu és Fleischhacker négy beteget ismertetnek Felty-syndroma néven. Az elmúlt év folyamán két hasonló tüneteket mutató beteget észleltünk a klinikán s minthogy a magyar orvosi irodalom eddig ezt a kórképet nem ismertette, annál is inkább megokoltnak tartjuk észleléseink közlését. I. eset: Sz. J. 28 éves férfi, napszámos. Négy éve fájnak az ízületei, hol az egyik, hol a másik megduzzad. Az utóbbi időben sokat fogyott, állandó hőemelkedése van. Gyermekkorában tüdőgyulladása volt. Más betegségre nem emlékszik. Nemi bajt tagad. Jelen állapot: Közepesen fejlett, lesoványodott férfi. Bőre sötétebb, különösen a lágyékhajlatokban és a kéz hátán, ahol éles határral megy át a pigmentben szegény tenyéri bőrbe. Nyálkahártyái eléggé vértelenek. A nyirokmirigyek mindkét lágyékhajlatban borsónyi-babnyi nagyságúak, közepesen tömöttek, rugalmasak, elmozdíthatók. Kisebb számban hasonló mirigyek tapinthatók a hónaljárkokban és a kulcscsont feletti árkokban is. Mindkét belső boka duzzadt. Az ujjperecízületek mindkét kézen orsószerűen duzzadtak. A mozgás egyébként minden ízületen szabad és fájdalmatlan. A jobboldali musculus pectoralis major és minor teljesen elsorvadt. Reflexeiben eltérés nincs. A tüdő felett sem physikálisan, sem röntgennel eltérés nem tapasztalható. A szívtompulat balfelé kismértékben megnagyobbodott. A szívcsúcson fúvó systolés zörej. Igen neves lachykardia. Nyelve bevont. Gararmandulák rendes nagyságúak. A has eléggé feszes. A máj egy harántujjal, a lép két harántujjal tapintható a bordaív alatt, sima felszínű, tömött, nem érzékeny. Vizeletében kisfokú albuminuria, erősen felszaporodott urobilinogén, üledékben semmi kóros. A Wassermann-reactio negativ. A bacteriológiás vérvizsgálat negativ. Felvételkor: Hb. 68°/o, vs. szám 4.100 000, festékül atató 0.83, fvs. szám 7.900, a vérkép rendes. Vérsüllyedés Welegreen szerint 89 mm. Vércukor 103 mg0/o, a myelogramm lényeges eltérést nem mutat. Röntgenfelvétel az ízületekről: A kezek dorsoventralis átvilágítása rendes tágasságú izületi réseket mutat, absolut éles izületi felszínek. A job negyedik ujj első percének distalis fejecsében lencsényi tömörült csontállomány. Mindkét kézen a csontok inactivitás jeleit mutatják. A nyaki csigolyákon semmi kóros. A lágyékhajlatból kimetszett nyirokmirigyek vizsgálata azt mutatta, hogy a sinusok tágabbak s a nagyszámban levált endothelsejt mellett kevés leukocytát is tartalmaznak. Kórlefolyás: A tízhónapi megfigyelés első hónapjaiban a beteg általános állapota és testsúlya fokozatosan romlott, hőmérséklete szakaszosan septikus intermittáló-remittáló volt. Az anaemia fokozódott, a fehérvérsejtszám kezdeti csökkenés után 14.000-ig növekedett, a tachykardia fokozódott. Intermittáló izületi duzzanatok és fájdalmak jelentkeztek a boka, térd és ujjperecizületekben. A lép- és májduzzanat növekedett. Az észlelés harmadik hónapjában erélyes solganat-Boleosum, perhepar és vas-kurátkedtünk, melyre az általános állapot fokozatosan javult, a beteg hetenként egy, egy és fél kg-ot hízott, fokozatosan előbb subfebrilissé, majd láztalanná lett. A ízületek duzzanatai részben visszafejlődtek. Az anaemia eltűnt. A fehérvérsejtszám és a vérkép rendessé vált és a beteg jó erőben állapotban hagyta el a klinikát. II. eset: J. G. 21 éves joghallgató. Első betegségi tünetei 1937 júliusában kezdődtek, kezének kis ízületei meg-