Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)
1941-05-03 / 18. szám - Mező Béla: Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja
85. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1041. május 3. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Mező Béla: Az idilli izületi megbetegedések kezelésének új módja. (241—244. oldal.) Brenner József: Világrahozott teljes pitvarkamrai blokk. (244—245. oldal.) Grosz Tibor: Az izületi porc szerkezetének befolyásolása. (245—246. oldal.) Dósa András: A neosanamid hatása a patkány kísérleti blastomykosisára és aktinomykosisára. (246— 247. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Irodalmi szemle. (247—248. oldal.) Könyvismertetés. (249. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (249—250. oldal.) Lapszemle. (251. oldal.) Vegyes hírek. (251. oldal.) Hetirend. (251. oldal.) Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja.* Irta: Mező Béla dr. egy. izt. tanár. Gyógyszerkincsünk nagy fogyatékossága, hogy amíg a parasympaithicust izgató és bénító gyógyszerekkel (acetylcholin-atropin) jól el vagyunk látva, a sympathicus idegrendszert megbízhatóan csak izgatni tudjuk (adrenalin), de a bénítására szolgáló gyógyszerek (ergotamin, gynergen) hatása nem kielégítő. Mivel az átvágott symp. idegek területén az erek kitágulnak, az ereket szűkítő symp. izgalom megszüntetésére megkísérelték az erek körüli symp. hálózat átvágását (periarterialis sympathectomia) és a symp. ganglionok kiirtását (ganglionectomia). Kiderült azonban, hogy ezek a műtétek csak 55—60%ban adnak elfogadható eredményt (Leriche). Ennek a rossz, eredménynek az a magyarázata, hogy a műtét csak a symp. idegpályák egy részét szakítja meg; hogy a megmaradó symp. pályák túltengenek (Kiss); hogy a zsigerekben lévő ganglionok önálló működést fejtenek ki; s hogy a symp. pályák regenerálódnak. Ez a körülmény indított arra, hogy a veszélyes és amellett tökéletlen symp. műtétek helyében más, egyszerűbb és jobb eljárást keressek. Ezen igyekezetem eredménye az adrenalinmentes ismételt symp.hac érzéstelenítés, a cyclikus anaesthesia, amelyy az Orvosi Hetilap 1940. 2. számában már beszámoltam. Ezzel az eljárással először zsugorodott hólyagokat kezeltem. A jó eredmények alapján később a végtagok idegeredetű táplálkozási zavarainak a gyógykezelésével is megpróbálkoztam. A jó eredmény indított arra, hogy az eljárást a szokásos belorvosi kezelésre nem gyógyuló gyomorfekély gyógyítására is alkalmazzam. Az e téren elért kitűnő eredményeimről az O. H. 1940. 8. számában számoltam be s az eljárást azóta is mintegy 30 esetben sikerrel végeztem. Legújabban időszakos érzéstelenítéssel (i. e.) a szokásos kezelésre nem javuló idegzsábok és idült izületi folyamatok gyógykezelését kíséreltem meg. Az, idült izületi megbetegedéseket e kezelésére a zsugorodott hólyagokon tett észleléseim serkentettek. Feltűnt, hogy az olyan esetekben, amikor a hólyaggyulladás semmi módon sem volt befolyásolható, erre a gyógyulás megindult. Különösen a hólyagkőhöz társuló gyulladások javulása volt annyira szembeötlő, hogy az a gondolat érlelődött meg bennem, hogy a gyógyulást a gyulladásos hólyagban keletkező kóros reflex akadályozza meg. Valószínűnek tartottam, hogy idült izületi gyulladások esetén is olyan kóros reflex szerepel, ami a gyulladásos ízületből kiindulva az ízületben s annak környékén arteriola görcsöt vált ki s így a hiányos vérellátás következtében a gyógyulás előfeltételei hiányzanak. Az idült izületi folyamatok egy része fertőzésen alapuló gyulladásos (arthritises), más része pedig elfajulásos (arthrosisos) eredetű. Az arthrosisokra jellemző a lassú láztalan kezdet s hogy a megbetegedés rendszerint a nagyízületekben (csípő, térd) kezdődik s a kis ízületek később betegszenek meg. A megbetegedés az izületi porcfelszín sajátos elfajulásos elváltozásával, felrostozódásával veszi kezdetét, amelyhez csakhamar szövetburjánzás is csatlakozik, ami végül is az izület nagyfokú elváltozásához (arthrosis deformans) vezet. Ezzel ellentétben az izületi gyulladás fertőzéses eredetű lázas megbetegedés. Székhelye az izületi tok és annak a környéke és az izületi porc ési csontfelszín csak későbben betegszik meg. Súlyosabb esetekben az izületi felszín annnyira elváltozhat, hogy az arthrosis deformanshoz hasonló lesz (arthritis deformans). A gyulladásos izületi elváltozásokra a lázas kezdet mellett jellemző az, hogy a megbetegedés rendszerint a kis ízületekben indul meg és a nagy ízületek rendszerint csak később betegszenek meg. Nemcsak az idült gyulladásos (arthritises), de az elfajulásos izületi megbetegedések (arthrosisok) gyógykezelését is megkíséreltem, de csak olyan súlyos folyamatokban, melyekben a szokásos gyógymódok minden lehetőségét kimerítették, de eredménytelenül. Eddig minden esetemben feltűnő gyors javulás következett be. Ezért szükségesnek tartom, hogy észleléseimről beszámoljak. * A Bp. K.K. Orvosegyesületben 1941 jan. 10-én tartott előadás.