Orvosi Hetilap, 1943. november (87. évfolyam, 45-48. szám)
1943-11-06 / 45. szám - Steiger-Kazal Dezső: Néhány gyermekkori gümős bőrbaj alakváltozatainak jelentősége
87. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1943. november 6. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM Steiger-Kamal Dezső: Néhány gyermekkori gümős bőrbaj alakváltozatainak jelentőség© (541—543. oldal.) Purolffy-Szabó Béla: Többszörös égetés után végzett proktiatektomiák. (543—544. oldal.) Rex-Kiss Béla és Szilágyi Tibor: Megváltoztatik a tőke az emberi vér csoporttulajdonágai ? (544—546. oldal.) Szirmai Frigyes: Gyermekkori spontán légmell gyógyult esete. (546—548. oldal.) A Fehér Kereszt-kórház bőrgyógyászati osztályának közleménye. Néhány gyermekkori gümős bőrbaj alakváltozatainak jelentősége. Irta : Steiger-Kazal Dezső dr. kórházi főorvos. A bőr gümős megnyilvánulásai és a belső szervek tuberculosisa közötti összefüggés gyakorisága (Rávnay a rendelkezésére álló hazai adatokból 27%-ot számított ki) kifejezője annak, hogy a gümős bőrbajok felismerése, elkülönítése más bőrbajoktól, értékelése a gümőkórral, kapcsolatban és megfelelő klinikai megítélése adott körülmények között milyen fontos lehet. A gümős bőrjelenségeknek a gyermekkorban észlelhető ismert gazdagsága és e jelenségeknek a teljes kialakulását még el nem ért gyermeki bőrön sokszor tapasztalható, egészen egymásba folyó, nehezen elkülöníthető morphológiai megnyilvánulásai és nem kismértékben azok a különbségek is, amelyek azokat a felnőttek gümős bőrtüneteitől elkülönítik, indokolttá teszik, hogy a gyermekkori gümős bőrbajok egynémelyikével, azok formai jellegzetességeivel és a gyakorlat számára felhasználható jelentőségével külön is foglalkozzunk. A gyermeki szervezet, amely állandóan fejlődésben, növekedésben van, tehát soha sincs nyugalmi állapotban, kétségtelenül meglehetősen könnyen billen ki egyensúlyi állapotából; könnyebben reagál ártalmas, elsősorban fertőző behatásokra, ami legyengülést, az ellenállóképesség csökkenését és az immunbiológiai védekezőberendezkedés kimerülését jelentheti. Ezek az állapotok okozzák a gümős bőrtüneteknek ama zajos, szétszóródó és általánosodó formáit, amelyek felnőtteken úgyszólván sohasem észlelhetők. Négy, a gyermekkorban elég gyakran előforduló gümős bőrbaj klinikai morphológiájával szeretnék foglalkozni, ezek : a tuberculosis lichenoides cutis (lichen scrophulosorum), a tuberculosis papulonecrotica cutis, a tuberculosis miliaris cutis és az ektema tuberculoticum. Minél fiatalabb a gyermek, annál gyakrabban fordulnak elő Irodalmi szemle. (548—552. oldal.) Könyvismertetés. (552. oldal.) Bíró László: A jeleni háború tuberculosis problémája Angliában. (553. oldal.) Lapszemle. (554. oldal.) Vegyes hírek. (554. oldal.) Heti rend. (554. oldal.) nála e bőrgümős kórformák; ez alól kivétel az eczema tuberculoticum, amely inkább a kisiskolás korban észlelhető. Ha e bajokat abba a sorrendbe állítjuk, amint jelentőségük fokozódik, akkor első helyen az ekzema tuberculoticum tárgyalandó, amely a legjobb indulatú, egészen ártatlan megbetegedés. E bajt sem a bőrgyógyászati tankönyvek, sem az atlaszok nem igen szokták megemlíteni és e diagnosis inkább a gyermekgyógyászok nomenklatúrájában fordul elő nagyritkán, »ektema scropmilosorum« néven. Éppen ezért helyénvaló, hogy dermatológiai fórum előtt e fogalmat körülhatárolni próbáljuk. Többnyire iskolásgyermekek arcán ott, ahol a bőr a hámba átmegy (száj, orr, szem, fül körül), gyakran conjunctivitis scrophulosával és phlyktenával egyidőben szoktak ezek az ekzémára emlékeztető, néha kissé szederjes, körülírt, többé-kevésbbé ugyanazon a helyen megmaradó, nem nagyobbodó területek jelentkezni. Igen ritkán a nyakon és a mellkason is előfordulnak, ilyenkor nagyobb, de szintén körülírt foltokban jelentkeznek. Felnőtteken sohasem észlelhetők. Igen emlékeztetnek azokra a körülírt, szárazhámlásra hajlamos foltokra, amineket gyermekeken tél végén és tavasszal figyelhetünk meg és amelyeket egyszerűen »ekzematoid« diagnosissal szokás elkönyvelni. Valószínűleg eme hasonlatosság alapján használja Schmidt az »ekzematoid tuberculide megjelölést. Én évek óta észlelem gümősen terhelt és ú. n. hitusos gyermekbetegeimen e jelenségeket, mégpedig nemcsak az ekzematoidra fent említett jellemző évszakban, hanem az év bármelyik szakában. Alig viszketnek, az ekzemakezelésre nem reagálnak, ellenben csukamájolajnak belső és helyi alkalmazására, diaetás, gyógyszeres és általános roborálásra, sőt néha spontán is gyógyulnak. A nagyon ritkán positív tuberculin-reactiók legfeljebb annyiban mutatnak némi szabályszerűséget, hogy annál gyakrabban positívak, minél idősebb a gyermek, ami fedi az életkorral összefüggő, erre vonatkozó általános megfigyelést, t. i. hogy minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbbé volt még alkalma átesni gümős fertőzésen; ilyetén diagnostikailag különösen nem értékesíthető. Tuberculinnal néha sikerül gyenge gócreactiót kiváltani, de ez természetesen nem döntő érv e bőrbaj specifikussága mellett.