Orvosi Hetilap, 1943. november (87. évfolyam, 45-48. szám)

1943-11-06 / 45. szám - Steiger-Kazal Dezső: Néhány gyermekkori gümős bőrbaj alakváltozatainak jelentősége

87. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1943. november 6. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM­ Steiger-Kamal Dezső: Néhány gyermekkori gümős bőr­­baj alakváltozatainak jelentőség© (541—543. oldal.) Pu­rolffy-Szabó Béla: Többszörös égetés után végzett proktiatektomiák. (543—544. oldal.) Rex-Kiss Béla és Szilágyi Tibor: M­eg­v­ált­ozta­tik­ a tők­­­e az emberi vér csoporttu­la­jdonága­i ? (544—546. oldal.) Szirmai Frigyes: Gyermekkori spontán légmell­ gyó­gyult esete. (546—548. oldal.) A Fehér Kereszt-kórház bőrgyógyászati osztályának közle­ménye. Néhány gyermekkori gümős bőrbaj alakváltozatainak jelentősége. Irta : Steiger-Kazal Dezső dr. kórházi főorvos. A bőr gümős megnyilvánulásai és a belső szervek tuberculosisa közötti összefüggés gyakorisága (Rávnay a rendelkezésére álló hazai adatokból 27%-ot számított ki) kifejezője annak, hogy a gümős bőrbajok felismerése, elkülönítése más bőr­baj­októl, értékelése a gümőkórral, kapcsolatban és megfelelő klinikai megítélése adott körül­mények között milyen fontos lehet. A gümős bőrjelensé­geknek a gyermekkorban észlelhető ismert gazdagsága és e jelenségeknek a teljes kialakulását még el nem ért gyermeki bőrön sokszor tapasztalható, egészen egymásba folyó, nehezen elkülöníthető morphológiai megnyilvánulásai és nem kismértékben azok a különbségek is, amelyek azokat a felnőttek gümős bőrtüneteitől elkülönítik, indokolttá teszik, hogy a gyermekkori gümős bőrbajok egy­némelyi­kével, azok formai jellegzetességeivel és a gyakorlat számára felhasználható jelentőségével külön is foglalkoz­zunk. A gyermeki szervezet, amely állandóan fejlődésben, növekedésben van, tehát soha sincs nyugalmi állapotban, kétségtelenül meglehetősen könnyen billen ki egyensúlyi állapotából; könnyebben reagál ártalmas, elsősorban fertőző behatásokra, ami legyengü­lést, az ellenállóképesség csökkenését és az immunbiológiai védekezőberendezkedés kimerülését jelentheti. Ezek az állapotok okozzák a gümős bőrtüneteknek ama zajos, szétszóródó és általánosodó formáit, amelyek felnőtteken úgyszólván sohasem ész­lelhetők. Négy, a gyermekkorban elég gyakran előforduló gümős bőrbaj klinikai morphológiájával szeretnék foglal­kozni, ezek : a tuberculosis lichenoides cutis (lichen scro­­ph­ulosorum), a tuberculosis papulonecrotica cutis, a tuber­culosis miliaris cutis és az ektema tuberculoticum. Minél fiatalabb a gyermek, annál gyakrabban fordulnak elő Irodalmi szemle. (548—552. oldal.) Könyvismertetés. (552. oldal.) Bíró László: A jeleni háború tuberculosis problémája Angliában. (553. oldal.) Lapszemle. (554. oldal.) Vegyes hírek. (554. oldal.) Heti rend. (554. oldal.) nála e bőrgümős kórformák; ez alól kivétel az eczema tuberculoticum, amely inkább a kisiskolás korban észlel­hető. Ha e bajokat abba a sorrendbe állítjuk, amint jelentő­ségük fokozódik, akkor első helyen az ekzema tuberculoti­­cum tárgyalandó, amely a legjobb indulatú, egészen ártat­lan megbetegedés. E bajt sem a bőrgyógyászati tankönyvek, sem az atlaszok nem igen szokták megemlíteni és e dia­gnosis inkább a gyermekgyógyászok nomenklatúrájában fordul elő nagyritkán, »ektema scropm­ilosorum« néven. Éppen ezért helyénvaló, hogy dermatológiai fórum előtt e fogalmat körülhatárolni próbáljuk. Többnyire iskolásgyermekek arcán ott, ahol a bőr a hámba átmegy (száj, orr, szem, fül körül), gyakran con­junctivitis scroph­ulosával és phlyktenával egyidőben szok­tak ezek az ekzémára emlékeztető, néha kissé szederjes, körülírt, többé-kevésbbé ugyanazon a helyen megmaradó, nem nagyobbodó területek jelentkezni. Igen ritkán a nyakon és a mellkason is előfordulnak, ilyenkor nagyobb, de szintén körülírt foltokban jelentkeznek. Felnőtteken soha­sem észlelhetők. Igen emlékeztetnek azokra a körülírt, szárazhámlásra hajlamos foltokra, amineket gyermekeken tél végén és tavasszal figyelhetünk meg és amelyeket egy­szerűen »ekzematoid« diagnosissal szokás elkönyvelni. Valószínűleg eme hasonlatosság alapján használja Schmidt az »ekzematoid tuberculide megjelölést. Én évek óta észlelem gümősen terhelt és ú. n. hitusos gyermekbetegeimen e jelenségeket, mégpedig nemcsak az ekzematoidra fent említett jellemző évszakban, hanem az év bármelyik szakában. Alig viszketnek, az ekzema­­kezelésre nem reagálnak, ellenben csukamájolajnak belső és helyi alkalmazására, diaetás, gyógyszeres és általános roborálásra, sőt néha spontán is gyógyulnak. A nagyon ritkán positív tuberculin-reactiók legfeljebb annyiban mutatnak némi szabályszerűséget, hogy annál gyakrabban positívak, minél idősebb a gyermek, ami fedi az életkorral összefüggő, erre vonatkozó általános megfigyelést, t. i. hogy minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbbé volt még alkalma átesni gümős fertőzésen; ilyetén diagnostikailag különösen nem értékesíthető. Tuberculinnal néh­a sikerül gyenge gócreactiót kiváltani, de ez természetesen nem döntő érv e bőrbaj specifikussága mellett.

Next