Orvosi Hetilap, 1950. június (91. évfolyam, 23-26. szám)
1950-06-04 / 23. szám - Angyal Lajos: Az elmebetegség műtéti kezelésével kapcsolatban nyert hazai tapasztalatok
XCI. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM, 1950. JÚNIUS 4. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Az Orvosi Hetilap ideiglenes szerkesztőbizottsága Arató Emil dr., Braun Pál dr., Csapody István dr., Dabis László dr., Fekete Sándor dr., Fischer Antal dr., Gömöri Pál dr., Havas András dr., Hedri Endre dr., Issekutz Béla dr., Káló Andor dr., Kálló Antal dr., Kassay Dezső dr., Lehoczky Tibor dr., Milkó Vilmos dr., Móczár László dr., Raikó Odfin dr., Ratkóczy Nándor dr., Rusznyák István dr., Surányi Gyula dr., Trencséni Tibor dr., Vukán Jenő dr. és Zinner Nándor dr. Felelős kiadó: A Tudományos Folyóiratkiadó N. V. vezérigazgatója. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: Tudományos Folyóiratkiadó N. V. V., Szalay utca 4. Telefon : 112-674, 112-671, 122-299, 312-545. Magyar Nemzeti Bank egy számlászára : 936.513. Az elmebetegség műtéti kezelésével kapcsolatban nyert hazai tapasztalatok Irtak ANGYAL LAJOS dr. két csoportba sorolhatjuk, ezek a következők : 1. a concentratio hiánya, az új benyomások megőrzésének súlyos zavara, az események időrendbe sorolásának nagyfokú megnehezülése, a logikai gondolkodásra való képtelenség és 2. túlzott önértékelés, kritikátlan dicsekvési hajlam és egy sajátságos ellenséges magatartás a környezettel szemben. Tehát az egyik részről bizonyos, a felnőtt ember magatartására jellemző princípiumok kiesése vagy legalább is igen nagyfokú fellazulása, mint kiesési tünet és a másik részről kóros hangulati és indulati reactiók megjelenése, mint felszabadulási tünet. Kétoldali homlokagyi laesio esetében a tüneteknek ezt a kettősségét úgy kísérleti állatokon, mint emberen csaknem mindig feltalálhatjuk. A mindkét homlokagyától megfosztott csimpánz pl. nyughatatlan, szórakozott, a részegek kedélyes típusára emlékeztetően együgyűen emelkedett hangulatú (Jacobsen 1936). Ehhez hasonlít az idegorvosok előtt jól ismert moriás beteg magatartása. Igaz ugyan, hogy a moria nem mindig közvetlen homlokagyi bántalom következménye, de mindenesetre jelentős az a tény, hogy Feuchtwanger a moriát homlokagyi laesiókban 9-szer gyakrabban találta, mint más kérgi területek bánhalmaiban. A homlokagycsúcsi regio szerepére vonatkozóan fontos adatokat szolgáltattak saját kutatásaim is. 1936-ban az insulinshock motoros és tónusos jelenségeinek vizsgálata alapján a shocknak 6 phasisát különítettem el. Megállapítottam, hogy az egyes phasisok szabályszerű egymásutánbankövetkeznek és mindegyikük jól körülírt motoros tünetcsoporttal van jellemezve, amely? a,shock mélységét bármikor felismerhetővé teszi! ifj. Ármány Péter W.Egyetemes szebészti klinika 70S.5 A Tudományos Tanács által elfogadott orvosi tudományos munkaterv egyik pontja »Az elmebetegségek műtéti kérdésében nyert eddigi tapasztalatok kiértékelése«. Ennek a kérdésnek vitathatatlanul igen nagy gazdasági, még nagyobb szociális és szinte felmérhetetlen tudományos jelentősége van, ezért indokoltnak tartom, hogy az eddigi eredményekről és az azokból levonható tapasztalatokról röviden beszámoljak. Hazánkban tudományos szempontból értékesíthető anyag eddig csupán a leukotomiára vagy praefrontalis lobotomiára vonatkozóan áll rendelkezésünkre. Ez a műtét, mint ismeretes, Egas Moniz-tól származik (1936). A budapesti ideg- és elmekórtani klinika 3 esetben a topoctomia (bizonyos homloki kéregmezők symmetrikus kimetszése) javallatát is felállította ugyan (a műtétet Matuschek dr. főorvos végezte), azonban a műtét technikája még további csiszolásra szorul és az esetek csekély száma sem engedi meg, hogy belőlük bármiféle következtetést vonjunk. Mielőtt anyagunkat ismertetném, vessünk egy pillantást a leukotomia műtétének, tehát a homloklebeny velősugárzása átmetszésének elméleti alapjaira. Minthogy a regiektomiás állatműtétek és az agykórtani esetek kétségtelenül igazolták, hogy a környezet ingereire válaszképpen begyakorolt viselkedési formák szerkezeti alapját képező facilitált synaptikus összeköttetések elsősorban az ú. n. praefrontalis régióban foglalnak helyet, kézenfekvő volt a gondolat, hogy az elmebetegek egyes megmerevedett viselkedési formáinak a működési mezejét is itt keressük. Brickner (1936) kétoldali homlokagyi lobektomizált esetének tünetei közül a legjellemzőbbeket D..J.