Orvosi Hetilap, 1951. március (92. évfolyam, 9-12. szám)

1951-03-04 / 9. szám - Petrovszkij, B. V.: A tetanus-kérdés napjainkban

17. ORVOSI HETILAP 1951. 9. Meg kell jegyezni, hogy a tetanus formáinak az incubatiós idő szerinti felosztása teljes mérték­ben a háborús tetanusokra vonatkozik. A háborús sebesülés utáni tetanus nem hasonlítható össze teljesen a békeidőben előforduló esetekkel. Béké­ben olyan tetanus-eseteket is megfigyelhetünk, melyeknek rövid incubatio esetén is aránylag kedvező a lefolyása és fordítva, hosszabb incu­batio ellenére is rohamos lehet a lefolyás. Ennek az a magyarázata, hogy a háborús sérültek azon­nal orvoshoz kerülhetnek, viszont békeidőben a kisebb sérülésekkel, pl. tüskesérülésekkel, nem for­dulnak orvoshoz. Ha pl. a tüske a talp bőrébe ke­rül, a beteg hosszú ideig jár ezen az idegentesten és ez a sebnek utólagos állandó traumatizálását idézi elő. A tetanus klinikai tünetei igen jellegzetesek. Bereznegovszkij, a nagy orosz sebész a következő szavakkal jellemzi: »Aki csak egyszer is látta a verejtékkel borított, de ugyanakkor siránkozó arcot, a mozdulatlan, könyörgő tekintetet, a livid arcszínt, a kínzó, de hiábavaló mély légzési kísér­letet és a viharos görcsökben fetrengő testet, az sohasem felejti el a tetanus képét.« Ezek a jellemző tünetek azonban már a kifej­lődött betegség késői stádiumát jelentik. Sajnos, a korai stádiumban a tetanusnak csak rejtett tünetei vannak és ezeket az orvosok gyakran félre­ismerik. Egyetemi hallgató koromban tanúja voltam egy orvos tévedésének, aki egy tetanust encephalitisnek diagnosztizált. Hasonló tévedé­sekről bőségesen olvashatunk az irodalomban. Szeretném felhívni a Magyar Népköztársaság orvosainak figyelmét arra, hogy milyen durva hibák fordulnak elő még ma is a tetanus diagnosz­tikája terén. Egy példát mondok el, amely nem­régiben itt történt meg. Vidéken egy mezőgazda­­sági munkás lórúgástól koponyáján sérült. Orvos­hoz fordult, aki a sebet ellátta, bekötözte és ezzel tevékenységét befejezte. A beteg kérte, hogy adjon neki tetanusellenes savót. Az orvos azonban azt válaszolta, hogy savót nem ad, mert ennek adása nem minden sérülés esetén szükséges. Néhány nap múlva a betegen a tetanus első tünetei jelentkez­tek. Ismét elment az orvoshoz azzal hogy nála már a tetanus tünetei kezdődnek és adjon neki savót, vagy küldje be kórházba. Az orvos kórházba ugyan nem küldte be, de valami felébredhetett benne, mert adott neki egy adag sórumot. Mikor ezután már harmadszor jelentkezett a beteg, mert állapota egyre súlyosbodott, az orvos jobb taná­csot nem adott neki, mint azt, hogy menjen fel Budapestre és ott kezeltesse magát tetanus ellen. Ebből az esetből azt láthatjuk, hogy a beteg jobban ismerte a tetanus tüneteit és az ellátás módját, mint az orvos. Még ma is az a helyzet, hogy klinikánkon olyan betegek jelentkeznek, akiken a tetanus első tünetei is 2—3 nappal előbb jelentkeztek, mint amikor őket a klinikára be­­küldték. Ilyen kifejlődött forma esetén pedig már nagyon nehéz a klinika tevékenysége. Meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi időben mintha egy másik, kedvező jelenséget észlelnénk. Ennek oka az, hogy nagyon sokat beszélünk és írunk a tetanusról, ami az orvosok figyelmét kissé felkeltette e súlyos betegség iránt. Az említett jelenség abból áll, hogy a klinikára olyan betege­ket küldenek be, akiken az orvos bizonytalan jel­legű tüneteket észlelt és a diagnosist kérdőjellel állította fel. A klinikán azután pontosan megálla­pítjuk a diagnosist. Ezt a jelenséget mindenképpen örömmel kell üdvözölnünk, mert ez nem hiba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tetanus néha helyi tünetekkel is kezdődhet, így pl. a felső végtag sérülései után a tetanus tünetei a betegség kifejlődésének korai szakában néha csak egyszerű helyi, nem állandó jellegű izomrángások, amelyek fájdalmasak lehetnek. Lövéses eredetű nyílt felkartörések némely esetében már az első kötözés rávezethet a helyes diagnózisra. Megfigyel­hetjük ugyanis a törvégeknek szokatlan helyvál­­tozását. A törvégek valósággal kiállnak a sebből és helyretevésük szinte lehetetlen. A figyelmes orvos észreveszi a sérült végtag szokatlan hely­zetét is : a végtagot az egészséges krá emeli és alátámasztja. Néha a beteg oldalon levő nyak­izmok összehúzódnak és így a fej is a beteg oldal felé hajlik. Ilyen helyi tüneteket az alsó végtag sérülései utáni sokkal ritkábban látunk. Itt inkább fájdal­makat és időszakos izomrángásokat észlelünk a sérülés helyének közelében. Tetanusban leggyakrabban a rágóizomzat görcsét (trismusát) és a nyelési nehézségeket ész­leljük. A mimikai izmok összehúzódása később jelentkezik, ekkor már mindjobban előtérbe lép a hátizmok görcsös állapota is. Amikor N. N. Burdenko, a szovjet hadsereg fősebésze meglátogatta kórházunkat, a­­ tetanus alábbi korai tüneteit demonstrálta nekem : 1. Ha reflexkalapáccsal az orrnyerget ütögetjük, a beteg szaporán pislog és mimikai izmai összehúzódnak. 2. Ha megnyomjuk a nervus ileoinguinalis pro­­jectios helyét, — egyszerre belülről és élülről a csípőcsonton — akkor a sérült oldalon enyhén összehúzódnak a lábujjak feszítő izmai. Az említett tünetek gyakran a tetanus egész korai stádiumá­ban megfigyelhetők. Az esetek túlnyomó részében azonban saj­nos a betegek akkor kerülnek sebészhez, amikor a tetanus előrehaladt, az opisthotonus már teljesen kifejlődött és ezt már valóban nem lehet félre­ismerni. Megkülönböztetjük a hátizmok görcsét, amikor a beteg teste hátrahajlik (opisthotonus) és a mellizmok és hasizmok összehúzódását, amikor a test előrehajlik (emprosthotonus). Gya­koribb az opisthotonus, amely sokszor olyan nagymérvű izomrövidülést okoz, hogy ezt a gerinc­szalagok nem bírják el és a csigolyák eltörnek. Pityel adatai szerint csigolya-test törés az összes tetanusesetek 66%-ában fordul elő. Ritkán lokalizálódik a tetanus csak a fejre és főleg arcsérülések után láthatjuk; lefolyása a veszettséghez hasonlít. • A tetanus rendszerint magas lázzal jár (42 C fokig). A láz az izomgörcsökkel kapcsolatos 263

Next