Orvosi Hetilap, 1951. március (92. évfolyam, 9-12. szám)
1951-03-04 / 9. szám - Petrovszkij, B. V.: A tetanus-kérdés napjainkban
17. ORVOSI HETILAP 1951. 9. Meg kell jegyezni, hogy a tetanus formáinak az incubatiós idő szerinti felosztása teljes mértékben a háborús tetanusokra vonatkozik. A háborús sebesülés utáni tetanus nem hasonlítható össze teljesen a békeidőben előforduló esetekkel. Békében olyan tetanus-eseteket is megfigyelhetünk, melyeknek rövid incubatio esetén is aránylag kedvező a lefolyása és fordítva, hosszabb incubatio ellenére is rohamos lehet a lefolyás. Ennek az a magyarázata, hogy a háborús sérültek azonnal orvoshoz kerülhetnek, viszont békeidőben a kisebb sérülésekkel, pl. tüskesérülésekkel, nem fordulnak orvoshoz. Ha pl. a tüske a talp bőrébe kerül, a beteg hosszú ideig jár ezen az idegentesten és ez a sebnek utólagos állandó traumatizálását idézi elő. A tetanus klinikai tünetei igen jellegzetesek. Bereznegovszkij, a nagy orosz sebész a következő szavakkal jellemzi: »Aki csak egyszer is látta a verejtékkel borított, de ugyanakkor siránkozó arcot, a mozdulatlan, könyörgő tekintetet, a livid arcszínt, a kínzó, de hiábavaló mély légzési kísérletet és a viharos görcsökben fetrengő testet, az sohasem felejti el a tetanus képét.« Ezek a jellemző tünetek azonban már a kifejlődött betegség késői stádiumát jelentik. Sajnos, a korai stádiumban a tetanusnak csak rejtett tünetei vannak és ezeket az orvosok gyakran félreismerik. Egyetemi hallgató koromban tanúja voltam egy orvos tévedésének, aki egy tetanust encephalitisnek diagnosztizált. Hasonló tévedésekről bőségesen olvashatunk az irodalomban. Szeretném felhívni a Magyar Népköztársaság orvosainak figyelmét arra, hogy milyen durva hibák fordulnak elő még ma is a tetanus diagnosztikája terén. Egy példát mondok el, amely nemrégiben itt történt meg. Vidéken egy mezőgazdasági munkás lórúgástól koponyáján sérült. Orvoshoz fordult, aki a sebet ellátta, bekötözte és ezzel tevékenységét befejezte. A beteg kérte, hogy adjon neki tetanusellenes savót. Az orvos azonban azt válaszolta, hogy savót nem ad, mert ennek adása nem minden sérülés esetén szükséges. Néhány nap múlva a betegen a tetanus első tünetei jelentkeztek. Ismét elment az orvoshoz azzal hogy nála már a tetanus tünetei kezdődnek és adjon neki savót, vagy küldje be kórházba. Az orvos kórházba ugyan nem küldte be, de valami felébredhetett benne, mert adott neki egy adag sórumot. Mikor ezután már harmadszor jelentkezett a beteg, mert állapota egyre súlyosbodott, az orvos jobb tanácsot nem adott neki, mint azt, hogy menjen fel Budapestre és ott kezeltesse magát tetanus ellen. Ebből az esetből azt láthatjuk, hogy a beteg jobban ismerte a tetanus tüneteit és az ellátás módját, mint az orvos. Még ma is az a helyzet, hogy klinikánkon olyan betegek jelentkeznek, akiken a tetanus első tünetei is 2—3 nappal előbb jelentkeztek, mint amikor őket a klinikára beküldték. Ilyen kifejlődött forma esetén pedig már nagyon nehéz a klinika tevékenysége. Meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi időben mintha egy másik, kedvező jelenséget észlelnénk. Ennek oka az, hogy nagyon sokat beszélünk és írunk a tetanusról, ami az orvosok figyelmét kissé felkeltette e súlyos betegség iránt. Az említett jelenség abból áll, hogy a klinikára olyan betegeket küldenek be, akiken az orvos bizonytalan jellegű tüneteket észlelt és a diagnosist kérdőjellel állította fel. A klinikán azután pontosan megállapítjuk a diagnosist. Ezt a jelenséget mindenképpen örömmel kell üdvözölnünk, mert ez nem hiba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tetanus néha helyi tünetekkel is kezdődhet, így pl. a felső végtag sérülései után a tetanus tünetei a betegség kifejlődésének korai szakában néha csak egyszerű helyi, nem állandó jellegű izomrángások, amelyek fájdalmasak lehetnek. Lövéses eredetű nyílt felkartörések némely esetében már az első kötözés rávezethet a helyes diagnózisra. Megfigyelhetjük ugyanis a törvégeknek szokatlan helyváltozását. A törvégek valósággal kiállnak a sebből és helyretevésük szinte lehetetlen. A figyelmes orvos észreveszi a sérült végtag szokatlan helyzetét is : a végtagot az egészséges krá emeli és alátámasztja. Néha a beteg oldalon levő nyakizmok összehúzódnak és így a fej is a beteg oldal felé hajlik. Ilyen helyi tüneteket az alsó végtag sérülései utáni sokkal ritkábban látunk. Itt inkább fájdalmakat és időszakos izomrángásokat észlelünk a sérülés helyének közelében. Tetanusban leggyakrabban a rágóizomzat görcsét (trismusát) és a nyelési nehézségeket észleljük. A mimikai izmok összehúzódása később jelentkezik, ekkor már mindjobban előtérbe lép a hátizmok görcsös állapota is. Amikor N. N. Burdenko, a szovjet hadsereg fősebésze meglátogatta kórházunkat, a tetanus alábbi korai tüneteit demonstrálta nekem : 1. Ha reflexkalapáccsal az orrnyerget ütögetjük, a beteg szaporán pislog és mimikai izmai összehúzódnak. 2. Ha megnyomjuk a nervus ileoinguinalis projectios helyét, — egyszerre belülről és élülről a csípőcsonton — akkor a sérült oldalon enyhén összehúzódnak a lábujjak feszítő izmai. Az említett tünetek gyakran a tetanus egész korai stádiumában megfigyelhetők. Az esetek túlnyomó részében azonban sajnos a betegek akkor kerülnek sebészhez, amikor a tetanus előrehaladt, az opisthotonus már teljesen kifejlődött és ezt már valóban nem lehet félreismerni. Megkülönböztetjük a hátizmok görcsét, amikor a beteg teste hátrahajlik (opisthotonus) és a mellizmok és hasizmok összehúzódását, amikor a test előrehajlik (emprosthotonus). Gyakoribb az opisthotonus, amely sokszor olyan nagymérvű izomrövidülést okoz, hogy ezt a gerincszalagok nem bírják el és a csigolyák eltörnek. Pityel adatai szerint csigolya-test törés az összes tetanusesetek 66%-ában fordul elő. Ritkán lokalizálódik a tetanus csak a fejre és főleg arcsérülések után láthatjuk; lefolyása a veszettséghez hasonlít. • A tetanus rendszerint magas lázzal jár (42 C fokig). A láz az izomgörcsökkel kapcsolatos 263