Orvosi Hetilap, 1953. szeptember (94. évfolyam, 36-39. szám)
1953-09-06 / 36. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga Gyula: Az otosklerosis műtéti therapiája különös tekintettel : a műtéti javallatokra és eredményekre
ORVOSI HETILAP 1953. 36. régi eljárás, valamint a műtéti therápia kezdeti kudarcait látták. Ma az a feladat vár az orvosra, hogy még kellő időben világosítsa fel betegét a műtéttől várható hallásjavulás értékéről. A referátum célja, hogy köztudatba vigye,, milyen tényezőktől függ a fenestrációs műtét optimális eredménye. ■ A fenestráció eddigi eredményei még nem jelentik azt, hogy a műtéti therápia kérdése véglegesen megoldódott volna. Ezen a téren még további javulás várható. Referátumunk a therápia mai stádiumában elérhető eredményekről óhajt határozott képet adni. Célunk elsősorban a műtéti therápia eredményeinek ismertetése, de ez az o.tóbbi vonatkozásainak rövid felemlítését is megkívánja. A műtéti eredmények igen jelentősek, de lehetőségeinknek határai is vannak, így nem kétséges, hogy további lényeges fejlődést csak az etiológiai tényezők pontos ismerete és a megelőzés hozhat. Ezen a téren hatalmas kutatómunka folyik, de ez eddig nem hozott gyakorlatilag hasznos eredményeiket. Az o. csak emberben keletkező megbetegedés. Kísérletesen Jermolajev hozott létre állatokban o.-t erőteljes hangbehatásokkal. A betegség fiatal korban kezdődik, fokozódó nagyothallással jár, mert a belsőfül csontállományában keletkező gócok ráterjednek az ovális ablakban a kengyel talpára és ennek mozgását előbb korlátozzák, később teljes rögzítődését okozzák, ígya levegőből érkező hanghullámok az optimális vezető mechanizmus, a dobhártya-hallócsontrendszer révén, csak nagy intenzitáscsökkenéssel juthatnak a belsőfül folyadékrendszerébe. Emellett az esetek jelentős részében károsodik a belsőfül is. Erről a károsodásról csak annyit tudunk biztosan, hogy kóros hangosságfokozódással (regresszió) jár. Összefoglalóan »ideglaesio«-nak fogjuk nevezni, mert még nem tudjuk klinikailag pontosabban meghatározni azt, hogy a belsőfül melyik része károsodik legerősebben (Corti-szerv hám- vagy idegelemei, hallóideg végrostjai, vagy ducsejtjei) . A betegség kóroktana ismeretlen. Az erre vonatkozó igen kiterjedt kutatások is csak feltevésekre vezettek. A sokszor hangoztatott öröklés szerepe sem tisztázott, így ennek a mamnesztikus hiánya semmiképpen sem szól e. ellen. Csak a betegek kisebb százalékban vannak öröklődésre utaló adatok, de az öröklődés többnyire nem mutatható ki. A saját anyagunkban is csak szórványosan észleltük, mert pontosabb elbírálásnál kitűnt, hogy gyakran másféle nagyothallásról (presbyacusis, idült középfülgyulladás) volt szó. A progrediáló nagyothallást okozó gócok aktiválódásában szovjet szerzők vetették fel az agykéreg jelentőségét. Chilov a pathogenesisben is valószínűnek tartja az agykéreg szerepét. Abban a gyakori jelenségben, hogy a nem operált fül hallása is javul műtét után, a kérgi gátlás oldódását látja. Preobrazsenszkij az idegrendszer szerepe mellett a környezet, az életmód, a táplálkozás szerepének jelentőségét hangsúlyozza. A leningrádi példákra is hivatkozik, ahol az ostrom alatt a hosszantartó kedvezőtlen körülmények hatására sokkal súlyosabbá vált az ok lefolyása. Hangsúlyozza, hogy prophylaxis útján kell a káros tényezőket kiiktatni. Fowler is kiemeli a központi idegrendszer állapotának nagy jelentőségét. Mayoux és Martin pedig a központi idegrendszeri eredetből kiindulva azt javasolja, hogy mindig az előbb megbetegedett fület operáljuk, meg, mert a gátló hatás oldásával csak így várható a másik fül működésének javulása.A belső secréciós mirigyeknek befolyása már régóta ismeretes; jelentőségére mutat, hogy a tünetek főleg a pubertás után lépnek fel és a betegség gyakran aktiválódik, vagy súlyosbodik a terhességgel, a szoptatással, a klimaxszal kapcsolatban. Számos egyébtényező, szerepét is kutatták. A csontrendszer betegségeivel némi szövettani hasonlatosság fannál ugyan,de nem olyan mértékben, hogy pl. Paget-kórról, vagy osteopsatyosisról, vagy a csontrendszer más körfolyamatáról beszélhetnénk. Megemlítjük az avitaminosist, anyagcserezavarokat, a vér calcium-, kálium-, cklór-, maradék nitrogén tartalmának változásait, a szervezetben egyebütt fellépő gyulladásos megbetegedéseket, a gócfertőzést, a hallószerv vazomotoros mechanizmusának megváltozását, a peri- és endolympha fokozott nyomását, a labyrinthuszok töréseit stb. Mindezek jelentőségét eddigi ismereteink nem bizonyítják. Aközponti idegrendszer és a belső recréciós mirigyek hatásának kétségtelen jelentősége van. De mindeddig sikertelenek maradtak próbálkozásaink, hogy a betegséget ezeken az utakon befolyásolhassuk. Véleményünk szerint a kutatások fontos tárgya lenne az az törekvés, hogy a tünetmentes csontszöveti gócokat klinikailag is kimutassuk. Ilyen esetekben alkalmazott gyógyeljárásokkal lehetne előrevinni a megelőzés kérdését. Mert akkor, amikor a szövettani elváltozás már terjedőben van, a kengyel rögzítődött, amikor ideglaesio jelentkezett, már nehezebben képzelhető el ezeknek oki therápiája. A kórszövettani elváltozások ismeretesek. Az o, a csontos labyrinthuszok endhondrális rétegének elsőleges megbetegedése. Az esetek nagy részében kétoldali, gyakran csaknem szimmetrikus az elváltozás. Az eredeti csontállomány felszívódik, helyét gócokban szivacsos csont foglalja el, mely később részben keményebb, lemezes szerkezetű struktúrává alakul át. Ismételt felszívódás és csontlerakódás következtében a két,folyamat vegyesen is jelentkezhet a gócban, amely így mozaikszerű képet ad. A környezet felé a határok élesek. A szövettani elváltozások nagysága 0,1 mm és 20 mm közt váltakozik, esetleg az egész csontos tok nagy részére kiterjed. Gyakran több góc keletkezik. Roncstatisztikák szerint a strukturális elváltozást a lakosság 8—12%-ában megtaláljuk. Elhelyezkedésük Nylon adatai szerint: ovális ablak környéke 90%, kerek ablak környéke 40%, belső hallójárat 30%, ívjáratok 15%. Az elváltozások már gyermekkorban is felléphetnek, de a gócok túlnyomó része az egész életen át csak a labyrinthus ú. n. néma terülteire szorítkozik és nem terjed. Klinikai tüneteket csak akkor észlelünk, ha az aktiválódott folyamat a hallásban is szereplő képletek működését akadályozza, így legtöbbször az ovális ablak környékéről ráterjed a kengyel talpára és szalagjára s a kengyel csontosan rögzül. A kerek ablak csontos záródása csak elvétve fordul elő. O.-ban a csontelváltozás mellett, mely a kengyel rögzítésével a hiányvezetés akadályát okozza, gyakran észleljük a belsőfül laesióját is. Ennek a folyamatnak oka ép úgy ismeretlen, mint a csontelváltozásoké. Vannak feltevések, hogy a gócnak a labyrinthus folyadékba futó anyagcsere-terméke idézné ezt elő (Liebemann, Shambaugh); ez azonban nem bizonyosodott be. Füzetek: A labyrinthus néma területein fellépő, csak »szövettani p.«-t élőben semmiféle vizsgálattal megállapítani nem lehet. Amikor a góc ráterjed a hallásban is szereplő képletekre, akkor is csak következtethetünk a megbetegedésre. Ezért a klinikai tünetek gondos megfigyelése és mérlegelése, a kórismének minden lehető eszközzel való biztosítása -az o megállapításakor nagyon fontos feladat, különösen olyan