Orvosi Hetilap, 1953. szeptember (94. évfolyam, 36-39. szám)

1953-09-06 / 36. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga Gyula: Az otosklerosis műtéti therapiája különös tekintettel : a műtéti javallatokra és eredményekre

ORVOSI HETILAP 1953. 36. régi eljárás, valamint a műtéti therápia kezdeti kudar­cait látták. Ma az a feladat vár az orvosra, hogy még­­ kellő időben világosítsa fel betegét a műtéttől várható hallásjavulás értékéről. A referátum célja, hogy köz­tudatba vigye,, milyen tényezőktől függ a fenestrációs műtét optimális eredménye. ■ A fenestráció eddigi eredményei még nem jelentik azt, hogy a műtéti therápia kérdése véglegesen meg­oldódott volna. Ezen a téren még további javulás vár­ható. Referátumunk a therápia mai stádiumában elér­hető eredményekről óhajt határozott képet adni. Célunk elsősorban a műtéti therápia eredményei­nek ismertetése, de ez az o.­tóbbi vonatkozásainak rö­vid felemlítését is megkívánja. A műtéti eredmények igen jelentősek, de lehetőségeinknek határai is­ vannak, így nem kétséges, hogy további lényeges fejlődést csak az etiológiai tényezők pontos ismerete és a megelőzés hozhat. Ezen a téren hatalmas kutatómunka folyik, de ez eddig nem hozott gyakorlatilag hasznos eredmé­nyeiket. Az o. csak emberben keletkező megbetegedés. Kí­sérletesen Jermolajev hozott létre állatokban o.-t erő­teljes hangbehatásokkal. A betegség fiatal korban kez­dődik, fokozódó nagyothallással jár, mert a belsőfül csontállományában keletkező gócok ráterjednek az ová­lis ablakban a kengyel talpára és ennek mozgását előbb korlátozzák, később teljes rögzítődését okozzák, így­­a levegőből érkező hanghullámok az optimális vezető mechanizmus­, a dobhártya-hallócsontrend­­szer révén, csak nagy intenzitáscsökkenéssel juthat­nak a belsőfül foly­adékrendszerébe. Emellett az ese­tek jelentős részében károsodik a belsőfül is. Erről a károsodásról csak annyit tudunk biztosan, hogy kóros hangosságfokozódással (regresszió) jár. Összefoglalóan »ideglaesio«-nak fogjuk nevezni, mert még nem tudjuk klinikailag pontosabban meghatározni azt, hogy a belsőfül melyik része károsodik legerőseb­ben (Corti-szerv hám- vagy idegelemei, hallóideg vég­rostjai, vagy ducsejtjei) . A betegség kóroktana ismeretlen. Az erre vonat­kozó igen kiterjedt kutatások is csak feltevésekre vezet­tek. A sokszor hangoztatott öröklés szerepe sem tisz­tázott, így ennek a mamnesztikus hiánya semmiképpen sem szól e. ellen. Csak a betegek kisebb százalékban vannak öröklődésre utaló adatok, de az öröklődés többnyire nem mutatható ki. A saját anyagunkban i­s csak szórványosan észleltük, mert pontosabb elbírálás­nál kitűnt, hogy gyakran másféle nagyothallásról (presbyacusis, idült középfülgyulladás) volt szó. A progrediáló nagyothallást okozó gócok aktiváló­dásában szovjet szerzők vetették fel az agykéreg je­lentőségét. Chilov a pathogenesisben is valószínűnek tartja az agykéreg szerepét. Abban a gyakori jelenség­ben, hogy a nem operált fül hallása is javul műtét után, a kérgi gátlás oldódását látja. Preobrazsenszkij az ideg­­rendszer szerepe mellett a környezet, az életmód, a táplálkozás szerepének jelentőségét hangsúlyozza. A leningrádi példákra is hivatkozik, ahol az ostrom alatt a hosszantartó kedvezőtlen körülmények hatására sokkal súlyosabbá vált az ok lefolyása. Hang­súlyozza, hogy prophylaxis útján kell a káros tényezőket kiiktatni. Fowler is kiemeli a központi idegrendszer állapotának nagy jelentőségét. Mayoux és Martin pedig a központi idegrendszeri eredetből ki­indulva azt javasolja, hogy mindig az előbb megbete­gedett fület operáljuk, meg, mert a gátló hatás oldásá­val csak így várható a másik fül működésének javulása.­­A belső secréciós mirigyeknek befolyása már régóta ismeretes; jelentőségére mutat, hogy a tünetek főleg a pu­bertás után lépnek fel és a betegség gyakran aktiválódik, vagy súlyosbodik a terhességgel, a szoptatással, a klimax­szal kapcsolatban. Számos egyéb­­tényező, szerepét is kutatták. A csont­­rendszer betegségeivel némi szövettani hasonlatosság fann­ál­ ugyan,de nem olyan mértékben, hogy pl. Paget-kórról, vagy osteopsatyosisról, vagy a csontrendszer más kör­folyamatáról beszélhetnénk. Megemlítjük az avitamino­­sist, anyagcserezavarokat, a vér calcium­-, kálium-, cklór-, maradék nitrogén tartalmának változásait, a szervezetben egyebütt fellépő gyulladásos megbetegedéseket, a gócfer­tőzést, a hallószerv vazomotoros mechanizmusának meg­változását, a peri- és endolympha fokozott nyomását, a labyrinthuszok töréseit stb. Mindezek jelentőségét eddigi ismereteink nem bizonyítják. A­­központi idegrendszer és a belső recréciós mi­rigyek hatásának kétségtelen jelentősége van. De mind­eddig sikertelenek maradtak próbálkozásaink, hogy a betegséget ezeken az utakon befolyásolhassuk. Véle­ményünk szerint a kutatások­ fontos tárgya lenne az az törekvés, hogy a tünetmentes csontszöveti gócokat klinikailag is kimutassuk. Ilyen esetekben alkalmazott gyógyeljárásokkal lehetne előrevinni a megelőzés kér­dését. Mert akkor, amikor a szövettani elváltozás már terjedőben van, a kengyel rögzítődött, amikor ideg­­laesio jelentkezett, már nehezebben képzelhető el ezek­nek oki therápiája. A kórszövettani elváltozások ismeretesek. Az o, a csontos labyrinthuszok endhondrális rétegének elsőleges megbetegedése. Az esetek nagy részében kétoldali, gyakran csaknem szimmetrikus az elváltozás. Az eredeti csontállo­­mány felszívódik, helyét gócokban szivacsos csont­ foglalja el, mely később részben keményebb, lemezes szerkezetű struktúrává alakul át. Ismételt felszívódás és csontlerakó­­dás következtében a két,folyamat vegyesen is jelentkezhet a gócban, amely így mozaikszerű képet ad. A környezet felé a határok élesek. A szövettani elváltozások nagysága 0,1 mm és 20 mm közt váltakozik, esetleg az egész cson­tos tok nagy részére kiterjed. Gyakran több góc keletke­zik. Roncstatisztikák szerint a strukturális elváltozást a lakosság 8—12%-ában megtaláljuk. Elhelyezkedésük Nylon adatai szerint: ovális ablak környéke 90%, kerek ablak környéke 40%, belső hallójárat 30%, ívjáratok 15%. Az elváltozások már gyermekkorban is fel­léphetnek, de a gócok túlnyomó része az egész életen át csak a labyrinthus ú. n. néma terülteire szorítkozik és nem terjed. Klinikai tüneteket­ csak akkor észlelünk, ha az aktiválódott folyamat a hallásban is szereplő képletek mű­ködését akadályozza, így legtöbbször az ovális ablak kör­nyékéről ráterjed a kengyel talpára és szalagjára s a kengyel csontosan rögzül. A kerek ablak csontos záródása csak elvétve fordul elő. O.-ban a csontel­változás mellett, mely a kengyel rög­zítésével a hiányvezetés akadályát okozza, gyakran észlel­jük a belsőfül laesióját is. Ennek a folyamatnak oka ép úgy ismeretlen, mint a­ csontelváltozásoké. Vannak feltevé­sek, hogy a gócnak a labyrinthus folyadékba futó anyag­csere-terméke idézné ezt elő (Liebemann, Shambaugh); ez azonban nem bizonyosodott be. Füz­etek: A labyrinthus­ néma területein fellépő, cs­ak »szövettani p.«-t élőben semmiféle vizsgálattal megállapítani nem lehet. Amikor a góc ráterjed a hal­lásban is szereplő képletekre, akkor is csak következ­tethetünk a megbetegedésre. Ezért a klinikai tünetek gondos megfigyelése és mérlegelése, a kórismének minden lehető eszközzel való biztosítása -az o­ meg­állapításakor nagyon fontos feladat, különösen olyan

Next