Orvosi Hetilap, 1956. február (97. évfolyam, 6-9. szám)

1956-02-05 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Rauss Károly - Kétyi Iván: A dysenteria védőoltás eredményei

ORVOSI HETILAP 1956. 6. részével subcután egereket oltunk és 3 héttel ké­sőbb mucinban suspendált élő tenyészetek emel­kedő adagjaival fertőzzük az állatokat. Kontroll­ként ugyanezen fertőző adagokkal oltott, de im­munizált állatok szolgálnak, összehasonlítjuk, hogy az immunizált állatok a nem védetteknél hányszor több fertőző adagot élnek túl. A védés mértékét az egyes törzsekkel szemben a fertőző adagok LD50 értékében fejezzük ki (1. táblázat). 1. táblázat. Az 1953. és 1954. évben készített csapadékos oltó­anyagok hatásosságának vizsgálata aktív egérvédési kísérletben A táblázaton az 1953. és 1954. években készí­tett oltóanyagok egérvédő képességét mutatjuk be. Az oltási reakciókkal kapcsolatban saját meg­figyeléseink nem kedvezőtlenek és megítélésünk szerint a széles körben használt csapadékos typhus oltóanyagénál nem súlyosabbak. Helyesebb azon­ban a véleménynyilvánítást kívül álló megfigyelőre bízni és ezért a részleteket illetően Ormay (14), az oltási reakciókat részletesen tárgyaló dolgozatára utalunk. Az oltások eredményeit ismertetjük ezután, amint azok az oltottak vérsavójával végzett passzív egérvédési kísérletek alapján megítélhetők. A vizs­gálatot a következő módon végeztük. Az egyes cso­portoktól oltás előtt, oltás után 3—4 héttel, egyes esetekben 2—6 hónappal később gyűjtött vérsavó­kat csoportonként egyenlő arányban kevertük. Az egyes csoportokból 50—70 vérminta állott rendel­kezésünkre. A vérsavókkal egyrészt agglutinatiót, másrészt passzív egérvédési kísérletet végeztünk. Utóbbit olyan módon végeztük, hogy az oltás előtti vérsavó keverék 0,1, az oltás utáni keverék 0,01 ml-ével i. p. immunizáltuk az egereket, majd fél órával később mucinban suspendált élő törzsek kü­lönböző adagjait fecskendeztük az egerek hasüre­gébe (7). Egy vérsavó keverékkel 20 egeret immu­­nizált­­nk és négyes csoportokba rendezve 4—5 fertőző adaggal szemben vizsgáltuk a védettséget. Megfigyeltük, hogy az oltás utáni vérsavó keverék­kel immunizált állatok az oltás előtti savókkal ol­­tottakhoz képest hányszor több LD50 értékű fertőző adagot éltek túl. Ezt a védési indexet a következő képlet alapján határoztuk meg: immunsavó védőértéke _ ______ ___ 20 oltás előtti savó védőértéke A szorzószámot azért alkalmaztuk, mert az ol­tás előtti (kontroll) savókat 10-szer nagyobb meny­­nyiségben (0,1 ml) vizsgáltuk, mint az immunsavó­kat (0,01 ml). A savók védőértéke ugyan nem ha­lad párhuzamosan mennyiségükkel, de az alkalma­zott módszerrel inkább megközelítettük a relatív titer különbséget, mintha a kontroll­csoportot is 0,01 ml savóval oltottuk volna. 0,01 ml kontroll­savó védőértéke ugyanis olyan alacsony, hogy savó­val egyáltalán nem oltott — a fertőző adagok LD50 értékének meghatározására szolgáló — ún. viru­lentia kontroll egércsoportok túlélési arányának biológiai hibahatárán belül eső szórásába esik. A védőértékek kialakulását igen sok tényező befolyásolja, mint az egerek változó resistentiája, a fertőző törzsek virulentiájának ingadozása. A vér­minták védőértékének absolut összehasonlítása csak akkor lehetséges, ha egyazon kísérleten belül végezzük el a vizsgálatot. 2. táblázat: Agglutinátiós titerek 3 héttel oltás, után Az agglutinátiós titerek alakulására vonatkozó adatokat mutatja a 2. táblázat, amely az 1952. évi oltásokból származó vérminták vizsgálatának ered­ményeit tünteti fel. Az egy ízben végzett oltások után általában háromszoros, kivételesen magasabb titeremelkedést észleltünk az oltás előtti vérsavak­hoz képest. Megállapítható, hogy két ízben végzett oltás sem vezetett magasabb titerekhez. A védőtiterek emelkedésére a 3., 4. és 5. táblá­zaton mutatunk példákat. A 3. táblázat ugyanazon csoport vérmintáinak védőértékét szemlélteti, amelynek agglutinatiós titereit a 2. táblázat fog­lalja össze. A táblázatból megállapítható, hogy egy oltás hatására 66—75-szeres védőtizer emelkedés jött létre. Két ízben ismételt oltás után két típus ese­tében (1.b és Sonne) inkább csak az emelkedés tendenciájáról beszélhetünk, míg a 2.a típusnál az 3. táblázat. Oltottak vérsavóinak egérvédőképessége Fertőzésre használt típusok 1953 1954 Védettség LD50 értéke S. flexneri l.a ... 7 500 11 000 „ 2.a ... 7 500 15 000 „ 3. .... 2 500 5 000 S. sonnei................ 2 000 000 750 000 Vizsgálat ideje Átlag literek alábbi típusokkal l.b 2.a 3. 6. Sonne Oltás előtt ................ 1:100 1:20 1:40 — 1:8 Egy oltás után ........ 1:300 1:160 1:120 1:12 1:24 Oltás előtt ................ 1:100­­ 1:30 I 1:30 — 1:10 Két oltás után ...... 1:300 , 1:120 1:90 1:24 1:120 Vérsavók adatai Fertőzéshez használt törzsek és a védettség foka Oltások vér­száma ! vétel közötti idő Vizsgált l.b 2. a Sonne savó mennyi­sége ml Savók védő­­értéke LD50Védési index Savók védő­értéke LD50Védési indexSavók védő­értéke LD50Védési index 1 3 hét 0,01 750 75 500 66 7500 752 1000 100 1500 196 10000 100 Oltás előtti védőtiter 0,10 1001 751 10001 143

Next