Orvosi Hetilap, 1956. február (97. évfolyam, 6-9. szám)
1956-02-05 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Rauss Károly - Kétyi Iván: A dysenteria védőoltás eredményei
ORVOSI HETILAP 1956. 6. részével subcután egereket oltunk és 3 héttel később mucinban suspendált élő tenyészetek emelkedő adagjaival fertőzzük az állatokat. Kontrollként ugyanezen fertőző adagokkal oltott, de immunizált állatok szolgálnak, összehasonlítjuk, hogy az immunizált állatok a nem védetteknél hányszor több fertőző adagot élnek túl. A védés mértékét az egyes törzsekkel szemben a fertőző adagok LD50 értékében fejezzük ki (1. táblázat). 1. táblázat. Az 1953. és 1954. évben készített csapadékos oltóanyagok hatásosságának vizsgálata aktív egérvédési kísérletben A táblázaton az 1953. és 1954. években készített oltóanyagok egérvédő képességét mutatjuk be. Az oltási reakciókkal kapcsolatban saját megfigyeléseink nem kedvezőtlenek és megítélésünk szerint a széles körben használt csapadékos typhus oltóanyagénál nem súlyosabbak. Helyesebb azonban a véleménynyilvánítást kívül álló megfigyelőre bízni és ezért a részleteket illetően Ormay (14), az oltási reakciókat részletesen tárgyaló dolgozatára utalunk. Az oltások eredményeit ismertetjük ezután, amint azok az oltottak vérsavójával végzett passzív egérvédési kísérletek alapján megítélhetők. A vizsgálatot a következő módon végeztük. Az egyes csoportoktól oltás előtt, oltás után 3—4 héttel, egyes esetekben 2—6 hónappal később gyűjtött vérsavókat csoportonként egyenlő arányban kevertük. Az egyes csoportokból 50—70 vérminta állott rendelkezésünkre. A vérsavókkal egyrészt agglutinatiót, másrészt passzív egérvédési kísérletet végeztünk. Utóbbit olyan módon végeztük, hogy az oltás előtti vérsavó keverék 0,1, az oltás utáni keverék 0,01 ml-ével i. p. immunizáltuk az egereket, majd fél órával később mucinban suspendált élő törzsek különböző adagjait fecskendeztük az egerek hasüregébe (7). Egy vérsavó keverékkel 20 egeret immunizáltnk és négyes csoportokba rendezve 4—5 fertőző adaggal szemben vizsgáltuk a védettséget. Megfigyeltük, hogy az oltás utáni vérsavó keverékkel immunizált állatok az oltás előtti savókkal oltottakhoz képest hányszor több LD50 értékű fertőző adagot éltek túl. Ezt a védési indexet a következő képlet alapján határoztuk meg: immunsavó védőértéke _ ______ ___ 20 oltás előtti savó védőértéke A szorzószámot azért alkalmaztuk, mert az oltás előtti (kontroll) savókat 10-szer nagyobb menynyiségben (0,1 ml) vizsgáltuk, mint az immunsavókat (0,01 ml). A savók védőértéke ugyan nem halad párhuzamosan mennyiségükkel, de az alkalmazott módszerrel inkább megközelítettük a relatív titer különbséget, mintha a kontrollcsoportot is 0,01 ml savóval oltottuk volna. 0,01 ml kontrollsavó védőértéke ugyanis olyan alacsony, hogy savóval egyáltalán nem oltott — a fertőző adagok LD50 értékének meghatározására szolgáló — ún. virulentia kontroll egércsoportok túlélési arányának biológiai hibahatárán belül eső szórásába esik. A védőértékek kialakulását igen sok tényező befolyásolja, mint az egerek változó resistentiája, a fertőző törzsek virulentiájának ingadozása. A vérminták védőértékének absolut összehasonlítása csak akkor lehetséges, ha egyazon kísérleten belül végezzük el a vizsgálatot. 2. táblázat: Agglutinátiós titerek 3 héttel oltás, után Az agglutinátiós titerek alakulására vonatkozó adatokat mutatja a 2. táblázat, amely az 1952. évi oltásokból származó vérminták vizsgálatának eredményeit tünteti fel. Az egy ízben végzett oltások után általában háromszoros, kivételesen magasabb titeremelkedést észleltünk az oltás előtti vérsavakhoz képest. Megállapítható, hogy két ízben végzett oltás sem vezetett magasabb titerekhez. A védőtiterek emelkedésére a 3., 4. és 5. táblázaton mutatunk példákat. A 3. táblázat ugyanazon csoport vérmintáinak védőértékét szemlélteti, amelynek agglutinatiós titereit a 2. táblázat foglalja össze. A táblázatból megállapítható, hogy egy oltás hatására 66—75-szeres védőtizer emelkedés jött létre. Két ízben ismételt oltás után két típus esetében (1.b és Sonne) inkább csak az emelkedés tendenciájáról beszélhetünk, míg a 2.a típusnál az 3. táblázat. Oltottak vérsavóinak egérvédőképessége Fertőzésre használt típusok 1953 1954 Védettség LD50 értéke S. flexneri l.a ... 7 500 11 000 „ 2.a ... 7 500 15 000 „ 3. .... 2 500 5 000 S. sonnei................ 2 000 000 750 000 Vizsgálat ideje Átlag literek alábbi típusokkal l.b 2.a 3. 6. Sonne Oltás előtt ................ 1:100 1:20 1:40 — 1:8 Egy oltás után ........ 1:300 1:160 1:120 1:12 1:24 Oltás előtt ................ 1:100 1:30 I 1:30 — 1:10 Két oltás után ...... 1:300 , 1:120 1:90 1:24 1:120 Vérsavók adatai Fertőzéshez használt törzsek és a védettség foka Oltások vérszáma ! vétel közötti idő Vizsgált l.b 2. a Sonne savó mennyisége ml Savók védőértéke LD50Védési index Savók védőértéke LD50Védési indexSavók védőértéke LD50Védési index 1 3 hét 0,01 750 75 500 66 7500 752 1000 100 1500 196 10000 100 Oltás előtti védőtiter 0,10 1001 751 10001 143