Orvosi Hetilap, 1957. február (98. évfolyam, 6-8. szám)
1957-02-10 / 5-6. szám - Jeney Endre: In memoriam prof. Dabis László
6* Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 5-6. SZÁM 1957. FEBRUÁR 10. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804, ha nem felel: 122-765 Kiadóhivatal: Medicina Könyvkiadó, Budapest, VI. Magyar Ifjúság útja 82. Lapkiadás telefonja: 423-377, 223-896-tól 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915. 272-48. Történelmünk különösen nehéz napjaiban veszítettük el őt, végtisztességén sem jelenhettünk meg, azok sem mindnyájan, kik temetésére összegyűltünk. Nem lehetett jelen a kortársak és tanítványok, öregek és fiatalok serege. Nem vehettek búcsút tőle az intézmények, az egyesületek, a barátok és jó ismerősök. Legtöbben csak távollétükben sóhajtottak fel: megint kidőlt egy oszlop a sorainkból! Mert oszlop volt ő tudása, határozottsága, jelleme és lelkisége szerint. Dabis László 1891-ben született Rákospalotán. Egyetemi tanulmányait a budapesti Egyetemen végezte. Már egyetemi évei alatt megnyilvánult haladó szelleme. Haladó gondolkozása az 1848—49-i szabadságharc emlékeit ápoló családi tradíciókból származott és táplálkozott. Apai nagyapja Guyon Richárd hadtestének katonaorvosa volt, anyai nagyapja a 48-as „bujdosó honvédek” közé tartozott. Már egyetemi évei alatt bakteriológiai tanulmányokat végzett Preisz Hugóprof. intézetében. Az I. világháborúban mindvégig harctéri szolgálatot teljesített, előbb mint csapatorvos, később mint tábori laboratóriumok vezetője, 1917—18- ban mint a durazzói terület malária-felügyelője. Részt vett az albániai malária elleni küzdelem megszervezésében. 1919-ben a Liebermann Leó prof. vezetése alatt álló Közegészségtani Intézet gyakornoka lett, majd (1925—1927) mint tanársegéd működött ugyanott. Közben másfél évig (1923—1925) az ashevillei (Észak-Amerikai Egy. Államok) tuberkulózis-kutató intézetében végzett kutató munkát. Ezzel a tanulmány útjával kapcsolatban több északamerikai, angol, francia és svájci közegészségügyi intézmény munkáját több hónapon át tanulmányozta. Hazatérve a Székesfehérvári Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézetben osztályvezetői állást kapott (1928). Ugyanezen intézetnek 1931-ben helyettes igazgatója, 1945-ben pedig igazgatója lett. Elsősorban ebben a minőségében, de országos viszonylatban is számos irányban vette ki részét az egészségügyi újjáépítésben. 1948-ban megbízást kapott a Budapesti Közegészségtani Intézet vezetésére. 1950 szept. után mint kinevezett egyetemi tanár vezette ezt az intézetet. 1952-ben a MTA az „orvostudományok kandidátusa” fokozattal tüntette ki. Hazai tudományos munkássága a vízhigiéne, levegőhigiéne, tej- és élelmiszerhigiéne, a sugárbiológia, a védőoltások területén mozgott. Mint tanszékvezető professzor a megelőző orvostudományok jelentőségének tudatosítására törekedett szenvedélyesen, a közegészségügyi szemléletre való nevelés kimélyítéséért harcolt ékesszólóan. Széleskörű olvasottsága tárházára támaszkodva behatóan foglalkozott az PROF. DABIS LÁSZLÓ (1891—1956) 77 .