Orvosi Hetilap, 1959. május (100. évfolyam, 18-22. szám)

1959-05-03 / 18. szám - Lénárt György: Ferencz Pál dr. (1892-1959)

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. C. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1­959. MÁJUS 3. FERENCZ PÁL dr. (1892 - 1959) 1959. április 4-én hősiesen viselt hosszú szen­vedés után meghalt Ferencz Pál dr., az Orvostudo­mányok Kandidátusa, a Munka Érdemrend tulaj­donosa, a László-kórház igazgató-főorvosa. Élete példamutató. Tanulmányai során hosszabb időt töltött Wien­­ben, Paltauf professzor, a neves pathológus inté­zetében. Gyermekgyógyászatot Pirquet-től tanult. Landsteiner, korának másik legnagyobb orvosi el­méje nemcsak megkedveltette vele a szerológiát és bakteriológiát, hanem megtanította azok művelé­sére is. A mikrobiológiai kutatásokhoz fűződő, egy egész életen át tartó vonzalom és a publikációk hosszú sora tanúskodnak erről. Hazatérése után a külső körülmények semmi­ben sem segítik a tudományok fiatal kedvelőjét. Éppen ellenkezőleg: orvosi rutinmunka a sivár Gyermekmenhely segédorvosi állásában, majd (még ha a hivatali ranglétrán magasabban is) többé­­kevésbé adminisztratív taposómalom az OTI-ban — ez várja itthon és tartja fogva egészen 1944-ig. De az új megismerésekre való törekvés, a tudomá­nyos búvárkodás szeretete, a gyógyító munkával való szorosabb kapcsolat fenntartásának vágya éle­tének ebben a szakaszában is győzedelmeskedik a fejlődését gátló mostoha körülményeken. Figyelme már ekkor azon terület felé fordul, amelyen később legnagyobb sikereit aratja: a fertőző betegségek felé. Ott találkoznak egymással kedvenc discipli­­nái, a bakteriológia, a szerológia, az immunitástan és a pediátria. Gyors egymásutánban jelennek meg e körbe vágó tanulmányai. 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt kórházát szervezi meg Budán. Mint ennek igazgató-főorvosa az ostrom alatt nemcsak a sebesültek istápolója, hanem az üldözöttek harcos védelmezője is. Sze­mélyes bátorságának köszönheti sok-sok egyszerű ember, de nem egy közéleti kiválóságunk is életét. A felszabadulással elhárultak útjából az aka­dályok, amelyek képességeinek teljes kibontakozá­sát oly sokáig gátolták. Először Pesterzsébet egy elhanyagolt, elhagyott csendőrlaktanyájából (még annak is rossz volt) csecsemő- és gyermekkórházat teremt, amely bázisa és központja e munkások lakta városrész mintaszerű gyermekegészségügyi ellátásának ma is. Amikor ezzel kész, amikor él­vezhetné a szakmai vonatkozásban élvonalba emelt kórház zökkenésmentes működését és könnyíthetne saját munkáján, akkor enged a Főváros vezetősé­gének, mely az elért eredmények láttán új, még felelősségteljesebb posztra hívja. Vállalja a László­­kórház igazgató-főorvosi tisztjét. Aki ismerte a László-kórházat ebben az idő­ben, az tudja csak felmérni, hogy a hivatás milyen önzetlen szeretete, a segíteni­, alkotni­ akarás mi­lyen belső tüze kellett ehhez az elhatározáshoz. A felettes hatóságok részéről az anyagi és erkölcsi támogatás hiánya, folyton változó vezetés, ezek következtében — dicséretes kivételektől eltekintve — munkája iránt kevés érdeklődést tanúsító, ked­vetlen orvosi kar és rosszul képzett, fegyelmezet­len ápolószemélyzet, korszerűtlen épületek és hiá­nyos felszerelés, tehát rossz tárgyi adottságok és nem jó szellem: ezt a csődtömeget vette át az igazgató. Rövidesen megváltozik minden. Most mutatko­zik meg, hogy kedvező körülmények között, az egészségügyi kormányzat bizalmának és támogatá­ 53 633

Next