Orvosi Hetilap, 1962. május (103. évfolyam, 18-21. szám)
1962-05-06 / 18. szám - Hámori Artúr: A nephritis és a nephrosis gyógyításának újabb lehetőségei
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PAL D R. * FISCHER ANTAL DR • HIRSCHLER IMRE D R. LENÁRT GYÖRGY DR . SÓS JÓZSEF DR . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1962. MÁJUS 6 Pécsi Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika A nephritis és a nephrosis gyógyításának újabb lehetőségei Hámori Artúr dr. Az elmúlt évtizedben jelentős haladást értünk el a vesebetegségek aetiológiájának és pathogenesisének kutatásában. Ennek természetszerűleg therapiás konzekvenciái is vannak. A therapia kritikája a legnehezebb orvosi feladatok közé tartozik. Nem áll még elegendő adat rendelkezésünkre, hogy az újabb ajánlatok értékét tudományos felelősséggel megállapíthassuk, de programot adhatunk. Nephritis. Acut stadium. Mindenekelőtt hangoztatni kívánom, hogy a modern gyógyszerek nem tették feleslegessé a fekvést és a diétát. Sőt, a diétás rendszabályok az elméleti kutatások fényében talán új értelmet nyernek. Volhard (98) az éheztetést és a szomjaztatást még az első világháború során azért vezette be, hogy ezzel elhárítsa a fenyegető agyoedemát, amely az acut nephritis minden tizedik esetében halálos volt. Sarre (79) ma is hangsúlyozza, hogy nem vesegyógymód a Volhard-kúra. Ezzel nem érthetünk egyet, az eredmények immunológiai magyarázatot kívánnak. A glomerulonephritis antigen antitest reakció alapján keletkezik. Márpedig tudjuk, hogy antitestképzés és fehérjebevitel között összefüggés van. Egyértelmű adatok különösen azt igazolják, hogy a fokozott fehérjebevitel előmozdítja az antitestképzést. Farr és Smadel (20), majd Dutz (17) bebizonyította, hogy a fehérjében gazdag étrend súlyosbítja az experimentális Masuginephritist, amelynek immunológiai háttere vitathatatlan. Cservjakovszkij és Kovaljov (14) Leningrad ostroma közben gyűjtött klinikai tapasztalatokból kiindulva megállapította, hogy az éhezés kedvezően befolyásolja a Maluginephritis kórfolyamatát. Ezért klinikánkon, abban a reményben, hogy gátoljuk a pathogén antitestképzést, addig tartjuk gyü- 52 mölcsdiétán az acut nephritises betegeket, amíg türelmüket el nem veszítik. A lázadás általában a 8—10. napon következik be. De azután is szigorúan fehérjeszegény, vegetáriánus étrendet nyújtunk lehetőleg mindaddig, amíg a körfolyamat aktivitásának klinikai és immunológiai jelei kimutathatók (haematuria, complementzuhanás). Kivétel az uraemia. Az uraemiás állapot természetesen kontraindikálja a gyümölcsdiétát a hyperkaliaemia veszélye miatt. A glomerulonephritis allergiás betegség, és így elvileg lehetséges az aetiológiai kezelés az antigen eliminatiójával. Rammelkamp és Weaver (70) 1953- ban azt állította, hogy vesegyulladást keltő, ún. „nephritogen” streptococcus törzsek léteznek. Ilyenek a 4-es, a 12-es, a 25-ös típusú törzsek és a Red Lake (69), vagyis a Minnesota államban levő Red Lake melletti Indián Reservatióban kitört scarlat-, illetve nephritisjárvány kórokozója, amelyet nem lehetett azonosítani az ismert típusokkal. Újabban 49-es típusnak jelzik. Rammelkamp és Weaver elméletét földrajzilag távol eső helyekről származó modern bakteriológiai leletek megerősítették (72, 76, 85, 99). A therápia szempontjából az utánvizsgálók közül kiemelkedik az angol kutatócsoport eredménye. Wilmers és társai (100) kimutatták, hogy Anglia és Wales különböző kórházaiba felvett 31 klinikailag acut glomerulonepritises beteg torkából vagy orrából 28 esetben (több, mint 90%) kitenyésztett a 12-es típusú streptococcus. Ennek alapján az acut nephritises betegek „nephritogen” streptococcus-hordozóknak tekinthetők, és ajánlatos késedelem nélkül penicillin kezelésben részesíteni őket, függetlenül a bakteriológiai vizsgálat kimenetelétől. Anyagunkban az acut esetek mintegy felében tenyészett ki béta-haemolyticus streptococcus a torokból, bár nem tettünk különösebb erőfeszítést a siker érdekében.