Orvosi Hetilap, 1963. március (104. évfolyam, 9-13. szám)
1963-03-03 / 9. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Keszler Pál - Papolczy Antal - Kozma Andor - Fister Tiborc: A spontán légmellről 125 eset kapcsán
ORVOSI HETILAP - AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR-104. ÉVFOLYAM 9. SZÁM, 1963. MÁRCIUS 3 klinikai Tanulmányok Az ún. idiopatikus spontán légmell nem tartóik a ritka megbetegedések közé. Bár a kórkép másfél évszázada ismert és azóta a közlések nagyzáma foglalkozott vele, napjainkban újra fokozott érdeklődéssel fordult felé az orvosi irodalom, ennek okát az alábbiakban látjuk. 1. Az esetek száma szaporodik és minthogy a betegség rendszerint a fiatal férfiakat érinti, jeentősége a termeléskiesés szempontjából is egyre nagyobb. 2. Az aetiologiát illetően az utolsó évtizedben szemlélet jelentős változáson ment át. 3. A kezelés kérdésében vita folyik a konzeratív, félsebészeti és aktív sebészeti irányzatok kzött. A kórkép kórbonctani leírása Itardtól (15)zármazik (1803), aki keletkezését tbc.-nek tulajdonítja. Klinikai ismertetése Laennec (18) nevéhez sződik (1819), aki felveti az emphysema kóroktai szerepének lehetőségét. Fontos adatokkal jáulnak hozzá a kóroktanhoz Hayashi (12) (1914) és ischer—Wasels (10) (1922), akik rámutatnak a thpleurális bulláknak, csúcsidegek körüli lokális mphysémának, valamint a hörgő elzáródás okozta telepes mechanizmusnak jelentőségére. Kjaeraard (16) nagyobb klinikai és kórbonctani tapaszolat alapján hasonló nézeteket képvisel (1932). A spontán légmell aktív szívásos kezelését tgyes (14) kezdeményezte (1951). Már azt megézően, de azután is számos próbálkozás történtémiai pleurodézissel. Dextrosót és jódos olajat 3), taliumot (3), carbamidot (21) alkalmaznak váltakozó sikerrel főleg a recidív esetekben. A thoracoscopia diagnosztikus és therapiás jelentőségére spontán légmell eseteiben Brock (4) mutatott rá. Meyer és társai (19), Dendher (7), nálunk Miskovits (21) szintén kedvező tapasztalatokról számolnak be pleuroscopiával. A műtéti kezelést Clagett (5) kezdeményezte (1949). Azóta számosan propagálják a műtéti kezelést (Crenshaw — 6, Meade és Blades — 20, Gaensler — 11, Thomas — 27, Monod — 22, Santy — 24, Bernard — 2.) Nálunk Kulka (17) 24 beteg közül 19-et megoperált, de ezek között csak 5-nél volt szó recidiváról. Osztályunkról Papolczy és Kollár (23) számoltak be az eddigi legnagyobb hazai anyagról. 87 eset közül csak 4- ben végeztek műtétet. A spontán légmell 5—8-szor gyakrabban fordul elő férfiakon, mint nőkön. Schneider és Reissmann (26) szerint minden 500 fiatal férfira esik egy spontán légmell. Driscoll és Aronstam (9) anyagában az átlagos életkor 25,8 év. Meyer és társai (19) 53 esetében a férfiak,nők aránya 47,6 és az átlagos életkor 20—30 év közé esik. Osztályunk a fővárosban és környékén előforduló spontán légmell esetek legnagyobb gyűjtőhelye. Ez a magyarázata annak, hogy az évek során közel 500 beteget volt alkalmunk észlelni és kezelni. Az egész beteganyagról részletesen más alkalommal számolunk be. Ezúttal az 1960 december és 1962 június között — egyöntetű elvek alapján — kezelt 125 esetünkről lesz szó. Betegeink életkor szerinti megoszlása: 10—20 év között: 13, 20—30 év között: 45, 30— 40 év között: 27, 40—50 év között: 11, 50—60 év János Kórház és Rendelőintézet, Mellkassebészeti Osztály A spontán légmellről 125 eset kapcsán Keszler Pál dr. Papolczy Antal dr. Kozma Andor dr. és Fister Tiborc dr.