Orvosi Hetilap, 1963. április (104. évfolyam, 14-17. szám)
1963-04-07 / 14. szám - Châtel Andor: A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése
ORVOSI HETILAP V AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. » Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1963. ÁPRILIS 7 Fővárosi Fürdőigazgatóság A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése Chatel Andor dr. A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése az ■elmúlt 13 év folyamán nagymértékben haladt előre, a rendelkezésünkre álló készítmények száma régió és mégis azt kell mondanom, hogy az orvos ma nehezebb helyzetben van, mint elődeink voltak, amikor a betegágynál a követendő therápia felett döntenie kell. Végigolvasva az elmúlt évi római rheumakongresszus előadásait, a therápiás symposiumból kiviláglik, milyen kemény küzdelem folyik corticosteroidok és arany, corticosteroidok és aspirin, arany és chloroquin, végül a különböző corticosteroidok és butazolidin stb. között. Ebbe a harcba mint mérséklő csendül bele egy-egy közlemény, mely a placebo kísérletekről számol be és lényegében azt mondja: kár versengeni, egyetlen igazi gyógyulás a spontán remisszió. Ez nagyon kedvetlenítőleg hat, de nem lehet tagadni, hogy bizonyos igazság van benne. Szinte kézenfekvő tehát az a törekvés, hogy az előttünk fekvő nemzetközi irodalom adataira, valamint tapasztalatainkra építve, bizonyos fokig standardizáljuk a rheumás betegek gyógykezelését. Ne legyen tehát olyan nagyon igaza a Nemzetközi Rheumaellenes Liga alapításakor elhangzott jeligének, miszerint: minden rheumás beteg új és egyéni problémát jelent orvosának. A moderator Coste kongresszusi összefoglaló előadásához nem sok újat fűzhetnénk, különösen azért, mert hazánkban kevés tapasztalatunk van a legújabb corticosteroidokkal, melyek hozzánk rendszerint — és talán mondhatjuk, hogy szerencsére — csak 1—2 évvel bevezetésük után jutnak el. Érdemesnek látszik azonban szemügyre venni, miképp folyik hazánkban a gyakorlatban és a szakrendeléseken a rheumás betegek gyógyítása. Miként reagálnak az orvosok, akik elsőknek kapják kézbe a beteget, a tudományos kutatások újabb eredményényeire és a gyógyszeripar új produktumaira. Arra is rá kívánok térni, milyen hatással voltak a világszerte oly kiterjedten folyamatban levő serológiai vizsgálatok a diagnosztika és ezen keresztül a therápia fejlődésére. Röviden szólok az antirheumaticumok hatásmódjának kérdéséről is, bár e téren nagy haladásról nem számolhatunk be. A diagnosis tisztázásakor, 25 év előtt megelégedtünk, ha eldöntöttük, hogy gyulladásos vagy degeneratív kórképpel állunk-e szemben és ebben jól segített a vérsejtsüllyedési sebesség vizsgálata. Ma számos, sok ezer betegen kitapasztalt serológiai reakció áll rendelkezésünkre, de ha közelebbről megnézzük, hogy azoknak eredménye mennyiben dönti el a gyakorlatban követendő therápia menetét, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek az immunológia, serológia és a vérfehérjék analízisének terén oly sok érdekes adatot eredményező vizsgálatok egyelőre a beteg gyógyítása szempontjából nem sokat jelentenek. Annyit azonban valóban megtudtunk saját és külföldi szerzők megfigyeléseiből (Duthie, 1961. 7), hogy a pozitív haemagglutinatiós reakciót adó rheumatoid arthritises betegek prognózisa feltétlenül rosszabb, mint a negatívoké. Ezt az adatot, melyre majdnem 10 éves klinikai megfigyelések vezettek rá, döntőnek kell tekinteni a kezdődő chronicus polyarthritises beteg gyógyszeres kezelésének elhatározásánál. Kiterjedt vizsgálatok alapján, melyek közül West és mtsainak (24), valamint Lawrence és Ball (1, 16) közleményeit említeném, az is kiderült, hogy a Rose-pozitív polyarthritisesek egészséges családtagjai között is több a Rose-pozitív egyén, mint az átlag lakosság soraiban. Mindebből nyilvánvaló, hogy a rheumatoid faktor megjelenése a vérben az exogén tényezők mellett endogén adottságnak is köszönhető, tehát friss, tünetszegény vagy prodro-