Orvosi Hetilap, 1964. május (105. évfolyam, 18-22. szám)
1964-05-03 / 18. szám - Soltész Lajos: A recanalisatio kérdése chronikus és akut verőérelzáródások esetén
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-beli Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatárs: PAPP MIKLÓS DR. 105. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1964. MÁJUS 3 Budapesti Orvostudományi Egyetem, IV. Sebészeti Klinika (Igazgató: Kudász József dr.) A recanalisatio kérdése chronicus és acut verőérelzáródások esetén Soltész Lajos dr. Balassa János születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A keringés útjának teljes anatómiai helyreállítása az obliteralt arteria műtéti recanalisatiója útján a modern sebészet törekvéseinek egyik aktuális célkitűzése mind chronicus, mind acut verőérelzáródások esetén. Tisztában vagyunk vele, hogy ezen eljárásaink palliatív jellegűek, az alapbetegséget nem befolyásolják. Nem is egyedül álló eszközeink az obliteratio okozta ischaemia veszélyeinek elhárítására. Az elzáródott verőérszakasz átjárhatóságának helyreállítása a keringés zavartalanságának biztosítására olyan megoldás, mely felé mindig törekednünk kell. Mégsem folyamodunk mindig ehhez az eljáráshoz. Egyrészt nem minden esetben szükséges, hogy a keringés pályájának anatómiai értelemben vett reconstructioját erőszakoljuk, másrészt a műtétek javallati körét határozott feltételek erősen korlátozzák. I. A compensatio alapelvei verőérelzáródások után. A szervezet az ischaemia veszélyeinek elhárítására kialakítja a collateralis keringés pályáját, melyen keresztül az esetek egy részében az elzáródás alatti tájékra annyi vért tud áramoltatni, amennyi elegendő a szövetek bizonyos mértékig korlátolt szükségletének ellátására (1. ábra). A spontán compensatiónak megvannak a morphologiai és functionális feltételei. Ha egy régiót két vagy több artériás törzs lát el, s ezek közül egyik elzáródik, a többiek biztosítani tudják a tájék keringését. Magasabb elzáródás esetén (aorta bifurcatio, arteria iliaca, arteria subclavia, stb.), jól fejlett izomzat 52 dús érhálózatból kialakulhat olyan működőképes collateralis hálózat, mely elegendő vért szállíthat a peripheriára, és azt megmentheti az üszkösödéstől. E morphologiai feltételek csak akkor szolgálhatnak kielégítő compensatio alapjául, ha az érrendszer teljesen vagy viszonylag ép, és az elzáródás folyamatának a vasomotóriumra kifejtett hatása bizonyos mértéket nem lép túl. Acut emboliás verőérelzáródás esetén az artériában fennakadt vérrög olyan intenzív regionális érspasmust válthat ki, mely megfelelő anatómiai adottságok mellett is megakadályozhatja functioképes collateralis keringés kialakulását. Mind acut, mind chronicus verőérelzáródások esetén a következményeket morphologiai és functionalis tényezők együttesen szabják meg. A modern neurovascularis szemlélet mind acut, mind chronicus verőérelzáródások esetén számol az érrendszer különböző mértékű spasmus készségével és az ebből ténylegesen származó különböző súlyosságú spasmussal. A spontán compensatiora irányuló törekvéseket a vegetativumot, vasomotoriumot befolyásoló neuro- és sympathicophlegicus hatású gyógyszerekkel, célzottan sympathicus blokádokkal, sebészileg a sympathicus idegrendszeri műtétekkel elő tudjuk segíteni. Ezekre az alapvető pathophysiologiás ismeretekre épülnek az ischaemia veszélyeinek elhárítására szolgáló therápiás lehetőségek, bármilyen obliteratióról van szó. A recanalisatiós műtétek feltételei ebben a szemléletben másként határolhatók körül az elzáródás pathophysiologiájának különbözősége miatt chronicus és acut verőérelzáródásokban.