Orvosi Hetilap, 1965. március (106. évfolyam, 10-13. szám)
1965-03-21 / 12. szám - HORUS - Mihályhegyi Géza: Kossuth Lajos szembetegsége
ORVOSI HETILAP vagy jelentést elolvasott, és annak elintézése iránt intézkedett... Éjfél után három óra felé pihentünk le, ötkor már talpon volt a kormányzó, hogyazon idő alatt felszaporodott ügyeket elintézze.” Ha ezen körülményekhez még hozzávesszük az akkori rendkívüli elhelyezési viszonyokat és aCsaknem táborinak minősülő körülményeket, gyertya világítást, valóban jó szemének kellett lennie annak, aki ilyen munkát végezni tudott. Kossuth először 1872-ben panaszkodott a szemére. Egyik levelében írta, hogy „szembajban” szenved egy idő óta, amely szokott munkájában akadályozza. Pontosabban nem jelölte meg a tüneteket, amelyek akkor még nem lehettek súlyosak, s az akadályozottság is csak kisfokú lehetett, hiszen még hét évvel ezután kötött szerződést az Athenaeummal (1879. okt. 15-én) iratainak kiadására. A tíz kötetre tervezett iratok első három kötetének megjelenését meglehetősen szabályos időkhöz kötötték. Ebben az időben Kossuth már 77 éves volt. Csodálatra méltó, hogy ilyen magas életkorban ezt a hihetetlenül nagy munkát nemcsak vállalta, hanem meghatározott időre pontosan el is végezte. Csak akkor lehet fogalmunk arról a munkáról, amit magára vállalt, ha tisztában vagyunk „Iratainak” terjedelmével és a gyors egymásután elkészült kötetek megjelenési időpontjával. 1882. márciusában készen volt már a harmadik kötet is. Tehát az első három kötet nem egészen két és fél év alatt készült el. Ez az első három kötet 116 ív terjedelmű és a szokásos nyomdai számítás szerint négy és fél millió betűt tartalmaz. Az óriási munkát csak úgy végezhette el, hogy „volt olyan napja, amikor közel négy óra folyásáig írt egyhuzamban” (Eötvös Károly). Emellett igen kiterjedt magánlevelezést is folytatott. Több ezer levelét őrzik az ország minden részében becses ereklyeként. Magánlevelezését is egyedül végezte és sűrű sorokban gyöngy alakú, gömbölyű betűkkel írta. Acéltollal, jó fekete tintával miniszterpapírra írt. „Betűi aprók, de betűinek vonásai vastagok. Látása kissé gyengülni kezdett: ez is ok volt arra, hogy fekete tintát és vastag vonásokat használt” (Eötvös Károly). A harmadik kötet megírása után pihennie kellett. „Szemeinek meggyengült a látása s ő is azt hitte, orvosai is azt hitték, hogy a gyöngülést a szemeknek lámpavilágánál való megerőltetése okozza” (Eötvös Károly). Nyáry Lászlóhoz írt levelében maga is panaszkodott erről. .. szemeimet s tán öreg agyam rostjait is ez év első hónapjaiban kissé megerőltettem, megpihentetésekre volt szükségem” (1882. aug. 22.). Életének előrehaladásával egyre többet panaszkodott a szemére. 1885. október 3-i dátummal a következőket írta: „Most is, hogy egészen jól ne érezzem magam, hát mosdás közben felpattant a bal szemem felső héjában valamely erecske, s szemem környékét úgy elbontotta vérkiömléssel, mintha valamely korcsmában egy izmos kéz ökölcsapással vendégelte volna meg. E levelet is félszemmel írom, a másik be van kötve.” Nem lehet csodálkozni azon, hogy Kossuthnak előrehaladott életkorában bizonyos fokú érelmeszesedése volt, a hajszálerei elvesztették rugalmasságukat és egészen csekély erőművi behatásra szakadással válaszoltak. A következmény vérömleny lett, ami a szemhéjak laza szövetében e helyen könnyebben állhatott be. Az ősz államférfit nem zavarta volna ez a jelenség, de akkor éppen Parlaghy Vilma festőművésznő az arcmását festette, s ez „fekete karikás, dagadt” szeme miatt egy időre felakadt. A portrét később mégis sikerült befejezni. Ez volt az egyetlen, amely Kossuthra életében készült. Valóságos művészeti esemény volt, amikor a művésznő a képet turini műtermében kiállította. A szakértők is nagy elismeréssel beszéltek a műről, s „alkotóját csodálatra méltó művésznek” mondták. Kossuth később pontosabban leírta a szemére vonatkozó észrevételeit. Ezek közt már olyan adatot is említett, amiből már jobban lehet következtetni szemének betegségére: „... szemeim kifáradtak, sínylik az erőltetést, nem tudom mi történik velük, de ha a holdra nézek, egy tiszta kép helyett három zavart képet látok” (1885. szept. 3.). Látásának romlásán kívül most már polyppiára panaszkodott, ami az ő korában — lévén akkor 83 éves — kezdődő szürkehályogra utal. Ezután két évvel vizsgáltatta meg magát szemorvossal s akkor tudta meg, hogy szürkehályog fejlődik szemén. Kossuth mindég csak a közeli látásának romlására panaszkodott. Távoli látása sokáig változatlan maradt. S amikor romlani kezdett, vagy nem vette észre, vagy nem törődött vele. Polyppiás panaszai után 3 hónappal a következőkben számolt be úti élményeiről: „Szobám ablaka Nápolyban egész nap nyitva van és rendesen nyílt erkélyemen ülök és éjfél után is bámulom a nyílt tengert, melyen a sötétkék ég kárpitján szokatlanul tündöklő csillagok tükröződnek” (1886. I. 2.). Fél évvel később, a Rigi-Kaltbac-i tartózkodásáról is beszámolt: ,,Ablakomból látom azt a pompás sor havast rengeteg gletscherjeikkel, lennt pedig vagy 3600 lábnyira alattam a gyönyörű Vierwaldstätter-tó egy részét leírhatatlanul szép színváltozataival, amint a kék eget, a zöld dombpartokat, vagy komor sziklahegyeket tükrözik vissza” (1886. VI. 28.). Ekkor azonban még nem tudván, hogy mi szemének baja, azt hitte, hogy szemének kifáradása okozza a zavaró tüneteket, amelyeknek megszűnő- A nehéz nagyító, amelyet olvasáshoz használt