Orvosi Hetilap, 1966. április (107. évfolyam, 14-17. szám)

1966-04-10 / 15. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: Palaeographiai és a palaeopathologiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez

HORUS Palaeographiai és palaeopathologiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez­­. A ragályos betegségek történeti kutatása sok nehézségbe ütközik. Az orvostan korai szakaszában a tünet és a betegség azonos fogalom, s Korányi Sándor („A tudományos orvostan fejlődésének út­jai”, Gyógyászat, 1935, 75, 1) méltán hangsúlyozza, hogy még Hippokratés is voltaképpen diagnózis­nélküli gyógyászatot írt. Voltak azonban olyan ész­lelések is, amelyek a kórlényeg és prognózis szem­pontjából igen jó megfigyelőképességről tettek bi­zonyságot. Kitűnő leírás pl. az exanthema („Aphor”. IV. 9.), az exanthesies helkedés („Aphor”. III. 20.), a phlyktaniai hólyagcsár („Epid”. IV. c. 23.), a herpetés („Epid”. III. c. 7.), a furunculust jelentő dothién („Peri pathon”. c. 35.), a nomai („Progg”. II. c. 13.), vagy a phago­­daina („Epid”. VI. 3. c. 23.). A tisztánlátást azonban az is megzavarja, hogy az ókori orvosi művekben, az azonos tünet miatt, különböző betegségek mint egységes kórkép kerül­nek összevonásra, sőt az sem ritkaság, hogy a le­folyás egyes szakaszai önálló megbetegedésként szerepelnek. A középkorban sem volt más a hely­zet. Amikor i. sz. 900 táján Rhazes a himlőtől (bo­tkor) elkülönítette a kanyarót (könyvének latin for­dítása: „Liber de pestilentiae”), még arra a felfo­gásra hajlott, hogy a kanyaró a himlőnek enyhébb megjelenési formája (blacciae). A himlő eredetét a következőképpen gondolta el: „A himlőt minden gyermek megkapja, mert ez a terhesség folyamán az anyai testben visszatartott menstruációs vér er­jedéséből származik, amely átterjed a gyermekre.” A betegségek egykori elnevezése sem azonos mindig a mai nomenclaturával. Scabies nemcsak rühöt, hanem syphilist is jelentett. A himlő angol és francia elnevezése (smallpox, petit vér­öle) ismét a syphilisszel van kapcsolatban (pox, véröle, német: böse Blattern). Az ókori orvosi könyvek általában nem külö­nítik el egymástól a különböző ragályos betegsége­ket, hanem a dögvész, járvány elnevezést használ­ják. Ezt jelenti a görög ho­loimos, vagy a latin pes­tilentia (pestilens: vészes; contagio: ragály). A ba­­bylóniai liptu, sennu, sélu hasonló értelműek, bár ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 1966. 8. szám Bezold nyelvtani analysis alapján a lepra lehető­ségét is felveti („Babylonisch-assyrisches Glossar”, Heidelberg, 1926). A mütanu (nyugatszemita dibu­­ru) és a namtarru szavak értelme ugyancsak ra­gály, de a pestisdaemonnak tekintett Namtarru miatt többen ezeknek a pestis fogalmát tulajdonít­ják. A babylóniai orvosi osztrakon­ szövegek azon­ban említenek bizigtu és hala elnevezésű elváltozá­sokat. Az előbbi fekélyes pustulával azonos, az utóbbi pedig megfeketedett fekélyt és pustulát je­lent, s így nem kizárt, hogy variolával is kapcso­latban lehet. Biztos adataink természetesen nem lehetnek, hiszen a Western Asia Inscription — Rawlinson-féle — IX. táblájának 2. sorában az asszír szöveg is csak a végbélnél és a testen levő gennyhólyagokról ír, a 3. sor asszír szövegében gennyes kiütésről, az akkád változatban pedig gyulladásos kiütésről olvashatunk. A „gennyes hó­lyagok” kétségtelenül felkeltik a variola gyanúját, de ennél messzemenőbb megállapításra a szűkszavú osztrákon nem ad lehetőséget. 2. Az óegyiptomi orvosi papyrusok közül — témánk szempontjából — az Ebers és a Smith-féle könyvek bírnak fontossággal. Előbbi a gyakorló orvos kézikönyve, utóbbi sebészi jellegű. Csakhogy a papyrusok igen szűkszavúak, ritkán írják le a tüneteket, hanem megadják a betegség (sokszor mai értelemben vett tünet) nevét, a prognózist és a therápiát. Az értékelés ezúttal is súlyos nehéz­ségbe ütközik, mert a legtöbb óegyiptomi betegség­elnevezés értelmét ma már nem tudjuk, s sokszor sajnálatos találgatásra vagyunk utalva. Ebbéli („Altägyptische Bezeichnungen für Krankheiten und Symptomen”, 1938) megkísérelte a magyará­zatot, azonban az egyiptológusok többsége túlzott­nak találta felfogását. Valójában, aligha fogadhat­nék el, hogy az egyiptomiak ismerték a haematu­­riát, a Bilharziosist, a herpes tonsuranst stb. Ab­ban azonban — Grapow szerint is — igaza lehet Ebbellnek, hogy a kokS.w.t betegség (Ebers 72, 3—11) hullát jelent. A bőrbajok között szerepel még az srf.t (amit Ebbell lázzal fordít, viszont Grapow kiemeli, hogy a szöveg szerint a testfel­színen levő jelenség), továbbá az smmt- (felszínes gyulladás?) és az kw.t-betegség. A kórlényeg le­írását ezúttal sem tartalmazza a szöveg.

Next