Orvosi Hetilap, 1966. április (107. évfolyam, 14-17. szám)
1966-04-10 / 15. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: Palaeographiai és a palaeopathologiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez
HORUS Palaeographiai és palaeopathologiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez. A ragályos betegségek történeti kutatása sok nehézségbe ütközik. Az orvostan korai szakaszában a tünet és a betegség azonos fogalom, s Korányi Sándor („A tudományos orvostan fejlődésének útjai”, Gyógyászat, 1935, 75, 1) méltán hangsúlyozza, hogy még Hippokratés is voltaképpen diagnózisnélküli gyógyászatot írt. Voltak azonban olyan észlelések is, amelyek a kórlényeg és prognózis szempontjából igen jó megfigyelőképességről tettek bizonyságot. Kitűnő leírás pl. az exanthema („Aphor”. IV. 9.), az exanthesies helkedés („Aphor”. III. 20.), a phlyktaniai hólyagcsár („Epid”. IV. c. 23.), a herpetés („Epid”. III. c. 7.), a furunculust jelentő dothién („Peri pathon”. c. 35.), a nomai („Progg”. II. c. 13.), vagy a phagodaina („Epid”. VI. 3. c. 23.). A tisztánlátást azonban az is megzavarja, hogy az ókori orvosi művekben, az azonos tünet miatt, különböző betegségek mint egységes kórkép kerülnek összevonásra, sőt az sem ritkaság, hogy a lefolyás egyes szakaszai önálló megbetegedésként szerepelnek. A középkorban sem volt más a helyzet. Amikor i. sz. 900 táján Rhazes a himlőtől (botkor) elkülönítette a kanyarót (könyvének latin fordítása: „Liber de pestilentiae”), még arra a felfogásra hajlott, hogy a kanyaró a himlőnek enyhébb megjelenési formája (blacciae). A himlő eredetét a következőképpen gondolta el: „A himlőt minden gyermek megkapja, mert ez a terhesség folyamán az anyai testben visszatartott menstruációs vér erjedéséből származik, amely átterjed a gyermekre.” A betegségek egykori elnevezése sem azonos mindig a mai nomenclaturával. Scabies nemcsak rühöt, hanem syphilist is jelentett. A himlő angol és francia elnevezése (smallpox, petit véröle) ismét a syphilisszel van kapcsolatban (pox, véröle, német: böse Blattern). Az ókori orvosi könyvek általában nem különítik el egymástól a különböző ragályos betegségeket, hanem a dögvész, járvány elnevezést használják. Ezt jelenti a görög holoimos, vagy a latin pestilentia (pestilens: vészes; contagio: ragály). A babylóniai liptu, sennu, sélu hasonló értelműek, bár ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT Szerkeszti az Országos Orvostudományi Könyvtár igazgatója 1966. 8. szám Bezold nyelvtani analysis alapján a lepra lehetőségét is felveti („Babylonisch-assyrisches Glossar”, Heidelberg, 1926). A mütanu (nyugatszemita diburu) és a namtarru szavak értelme ugyancsak ragály, de a pestisdaemonnak tekintett Namtarru miatt többen ezeknek a pestis fogalmát tulajdonítják. A babylóniai orvosi osztrakon szövegek azonban említenek bizigtu és hala elnevezésű elváltozásokat. Az előbbi fekélyes pustulával azonos, az utóbbi pedig megfeketedett fekélyt és pustulát jelent, s így nem kizárt, hogy variolával is kapcsolatban lehet. Biztos adataink természetesen nem lehetnek, hiszen a Western Asia Inscription — Rawlinson-féle — IX. táblájának 2. sorában az asszír szöveg is csak a végbélnél és a testen levő gennyhólyagokról ír, a 3. sor asszír szövegében gennyes kiütésről, az akkád változatban pedig gyulladásos kiütésről olvashatunk. A „gennyes hólyagok” kétségtelenül felkeltik a variola gyanúját, de ennél messzemenőbb megállapításra a szűkszavú osztrákon nem ad lehetőséget. 2. Az óegyiptomi orvosi papyrusok közül — témánk szempontjából — az Ebers és a Smith-féle könyvek bírnak fontossággal. Előbbi a gyakorló orvos kézikönyve, utóbbi sebészi jellegű. Csakhogy a papyrusok igen szűkszavúak, ritkán írják le a tüneteket, hanem megadják a betegség (sokszor mai értelemben vett tünet) nevét, a prognózist és a therápiát. Az értékelés ezúttal is súlyos nehézségbe ütközik, mert a legtöbb óegyiptomi betegségelnevezés értelmét ma már nem tudjuk, s sokszor sajnálatos találgatásra vagyunk utalva. Ebbéli („Altägyptische Bezeichnungen für Krankheiten und Symptomen”, 1938) megkísérelte a magyarázatot, azonban az egyiptológusok többsége túlzottnak találta felfogását. Valójában, aligha fogadhatnék el, hogy az egyiptomiak ismerték a haematuriát, a Bilharziosist, a herpes tonsuranst stb. Abban azonban — Grapow szerint is — igaza lehet Ebbellnek, hogy a kokS.w.t betegség (Ebers 72, 3—11) hullát jelent. A bőrbajok között szerepel még az srf.t (amit Ebbell lázzal fordít, viszont Grapow kiemeli, hogy a szöveg szerint a testfelszínen levő jelenség), továbbá az smmt- (felszínes gyulladás?) és az kw.t-betegség. A kórlényeg leírását ezúttal sem tartalmazza a szöveg.